Szerelem függő

Csoport tagja lettem,

A kezelés hosszú,

Idő nem telik,

Lehet-e tűrnöm

Minden sajgó percben,

Hogy veletek együtt

Titkom felfedik.

Akarok gyógyszert,

Gondolattól védőt.

Fogjad le a kezem!

Oktass rendre itt!

Zavarom túlteng,

Beszélek a fényről,

Szikrát hány a fejem,

Ezt nem érthetik.

Ne legyen bíró,

Ki érteni próbál,

Bár szeretet nélkül

Nevelt fel család,

Nekem ez így jó,

S ráció formál,

De szívem nyer végül,

Nem hat a tanács.

Eszméltem végre,

Hogy nem is hibáztam.

Gyengévé a lánc tett,

Hogy szabályt kreált.

Mellemben kése

A partner hiánynak

Csak cselekvő vágy lesz,

mi rúg, meg nem áll.

Leszokni arról,

mit életre adnak,

És fogantatásban

küldetésre int?

Szenvedély karmol,

és fék nélkül zaklat,

de magamnak ástam

sorsom kincseit.

(Reflektálás Szókratész védőbeszédére. http://mek.niif.hu/00400/00460/00460.htm)

*

Kedves nem athéni, de nem is demokratikus polgárok!

Tudom ugyan semmi szavazati jogotok

és beleszólástok

ebbe a szóba hozott

Élet-halál kérdésben,

csak úgy tesznek ott fent a vének,

mintha érdekelné őket

hogy mit akarnak egyének,

Amúgy bemutatkozom, én lennék a méreg.

Ki Szókratész megöltem

De akad még a Glóbuszon temérdek belőlem,

És hiába pofázok, én is ki leszek végezve,

Azért belekezdek védőbeszédembe.

Népszerűségem ellenére

Ősellenségnek neveztek?

Pedig tudom, hányan megesztek.

És szaporodtam általatok

Guárgumi, glutén vagyok

génmódosított szója

cukor, coca-cola,

módosított keményítő

mű izom testfelépítő

növényvédő szerek

energiavámpír terek

energydrink, ízfokozó,

tablettás bor, mikrosütő,

hígító és klórozott víz,

koffein és szén-monoxid

E330

Hehe! Ti mind belém fogtok halni!

Persze csak ha jól használtok.

És ráparáztok!

Na ne zajongjatok előttem!

Nyugi, széles palettán kaptok még eleget belőlem,

Ifjak!

Hiába is tíltnak.

Tudod, isznak, nyelnek, szívnak.

Mindezt csak azért, hogy bölcsebbek legyenek

Vádolnak, de erről én mit sem tehetek.

Arról csak ti döntök,

mikor szájba öntötök.

Kimondta, hogy rám költsetek?

Általam jönne ki bölcselet?

Nem adtam fel hirdetést:

„Anyagiakért,

rossz eszméket tanítanék!”

Bár belátom ma már,

Jó pénz lett volna, ha már

végül én leszek az áldozat

Én nem szoktam másokat

méregetni,

meg mérlegelni.

Én csak méregelni szoktam.

Szóval mitől is védjem meg magam,

mikor is mind ez rendbe van?

Ellentétben Szókratésszel,

ki szókra kész volt,

Én inkább nem gondolkodást hirdetek,

Kábulat adott szavamnak ihletet,

Dráma költő vagyok Szókratész szerint

És garantálom lesznek jó történeteink.

De ha csak agyalni akarsz e helyett

Tudod a Steve Jobs is csak almákat evett.

Kövesd őt, s ne engem facebook-on most

Végül még sikerül meg nyugodnom.

Végén még elmegy a mérgem

hogy ha hagytok élnem

És védelmem ügyében

arra biztatlak titeket,

fogyasszatok bio zöldségeket!

Öngyilkos országban jártam én,
hol minden öngyilkos volt,
Öngyilkos köveket szórt az ég,
de nem ütött meg senkit.
Ott csak öngyilkos holt.

Öngyilkos mezőkön öngyilkos búza nőtt,
s nem szívott talajból ásványt,
Mégis érett búzaszem
mi kenyérként várva már a szántást.

Öngyilkos asszonyok öngyilkos férjüket
önzőn szerették,
Öngyilkos gyermekük, ha nem szopta el tejük,
késsel etették.
Öngyilkos városban öngyilkos volt a ház, öngyilkos az ajtó.
öngyilkos híreket írt csak az élcesen
öngyilkos sajtó.
Öngyilkos emberek öngyilkos békében
halálig nevettek,
Öngyilkos természet gyümölcse enyészett,
s bőségben megerjedt.
Öngyilkos ágakon öngyilkos levelek
őszszínbe borultak,
Öngyilkos szemekbe öngyilkos gyönyörtől
könnycseppek vonultak.

Haláluk vágyával várták a tavaszt,
de az öngyilkos tavasz már megölte magát,
Így az idő mindig ősz maradt.

Öngyilkos országban volt öngyilkos büszkeség,
öngyilkos imázzsal,
Öngyilkos templomban hit nélkül szürkeség,
öngyilkos imákkal.
Öngyilkos istenük örökre élt velük
lángsírban lebegve.
Önmagát vagdosó, öngyilkos szeretet
senkit sem felejthet.

Öngyilkos sztárokat, mint öngyilkos áldozat,
szentként kezelték,
Öngyilkos bódulat járta át arcukat,
önmaguk temették.
Öngyilkos ifjúság öngyilkos bárba járt,
Öngyilkos zenékre
Táncolni kedéllyel, nem félve, az éjjel
lesz öngyilkos merénylet.
Volt öngyilkos hivatal, öngyilkos ravatal,
kínzó tor temérdek.
Öngyilkos álmokból öngyilkos jövőkép,
elhaló reménnyel.

S végül a temető, de nem temettek senkit,
öngyilkos földje nem fogad be mást,
öngyilkos kapui fölé írtak csak ennyit:
Feltámadás!

Fotó: Rolland Balázs

Törékeny hírfolyam képekbe szedve,
Fejekben tétova félsz van temetve.
Nem kell tanulniuk nyelvvel közölni,
Arcukból nem lehet bújuk törölni.

Bársonyos felszínek sminkkel takarva,
Szépségük fájdalom függő hatalma
Által lett nemessé, nem múlt még a harc,
Ki burkol feltűnő, bőrén ék a karc.

Hogy eltelt az idő több lett a kincsem,
Világos sebekkel megéri minden.
Legyünk kész látszani, fényünk kitárni,
A kép örök marad, próbálj megállni!

Fotó: Szipál Márton

A Szipál Márton kiállítása alkalmából készült.

 *
Gangesz partjainál békére találva,
Napfény ár a világ, megszentel a pára.
Értőn süt meg a nap és rémlik, hogy ismer,
Emlék hit beragyog, hogy mély szívem itt ver.

Megváltoztat-e hely, hol napjaim múlnak,
Mégsem izgat a gond, hogy mit hoz a holnap.
Színes árban a víz gyógyítja a testem,
Egység érzete hív, hogy bölcs leszek ebben.

Földünk ős ereje mindenkiben ott van,
Erről India szól, míg halk hitet oktat.
Csendtől ellazulok, de mindenem éget,
Lényem gondtalanul fény térbe belépett.

Buborékot mérek a Kaktusz

utcán.

Tudom, sokat tudsz

sok könyvhalomból kiskomám,

és nekem nincsen diplomám,

mint bölcsész,

vagy más tanár,

de hiszem mi történik

velem,

jobb támasz, mint ismeretem

naiv lelkem nem törték meg

okosabb bácsik, nénik,

és így könnyebb.

Könnyben,

könyvben

sehol sincsen olyan mint az enyém,

és így regény

az egész életem.

Buborékokat mérek,

mesélek:

Először gömb arcú voltam,

egyformán,

akár a többiek,

Mennyből zuhantam,

de álmomban szörnyeteg

támadt meg utalva,

hogy nem lesz ez egyszerű menet

míg felnövök.

Betörök

életút vágyaimba,

vagy betörök már gyermekként

tanítók által javítva.

„Tündérmesén van ékezet!”

„Ne hidd, hogy a jó élvezet.”

De ezt is fordítva érzelmezett

lett bennem, mert érzelmemet

bántották a dogmák,

mint ahogy mondták

Minta módján

mi mennyi?

Hogyan kell terhet viselni?

Hogy ember lehess,

egyenes, jellemes,

egyetemes,

mert több mint az állat.

s csak talán kevesebb.

De elesett lelkem becseszett ezzel,

hogy szívemre veszem individuumom,

és hajt a kényszer: írni kell tudom!

Állítólag

csak ki olvas, az ír is,

de én csak számolok, és nem megy az English,

Erre nem számítottak.

de ez csak afféle számadás,

attribútum áradás

magamról,

hogy hogyan lettem egyéniség,

de egy én is ki?

Kérlek egészíts ki!

Én csak buborékot mértem a Kaktusz

utcán. Tudom sokat tudsz

a modern szinopszisokról.

Csak egyet nem tudsz: ősnek

lenni, hősnek!

Mint mikor első versem

írtam, és minden egybe jut,

mint vízbe a levegő.

Telelő nyár, terelő szerető

emlékek egysége bennem.

Vagyunk mi felleggel

megvertek.

Az édenkertben lettek,

álltak

álmaink.

Hát miért nem nézünk hátra

már megint?

***

Harag

Nem állok jót ügyedért,

hogy pszichédbe nézzek,

Taposlak, mint tüzet ért

papírt, ha megéget.

Bántottál, Te eszement!

Hibám benned oltom,

Nem hagysz nyugton helyemen,

Világtükör módon.

Megérett, hogy ítéljek,

Így hozta a kedvem,

Megmártom a szikéket

Kicsit a beledben.

Ha véred már illatos,

Falva számba öntöm,

Egy húzás, így írhatott

Fátumokat rögtön.

Hiúság

Mi a mérce, a divat?

Beszivárog bőrömig,

Mosolyráncot felszívat

Mikor szemen őrködik.

Kiváló a ruha így,

Mint én, ne viccelj velem!

Egómba a szó hasít,

Ha bántasz, vesztem helyem.

Illem szabta vetélytárs

Minden barát, szilárd ok

Kell a rokonszenvért már

Cserébe, hogy imádtok.

Test nekem bálványt emel,

Bezár akart örvénye,

Imbolyogva átterel

Szívből a külsőségbe.

*

Szerelem: statikus állapot.
Ezt nem a könyvek súgták,
Időtlen függvény, de nálatok
E közönyt seggbe rúgnák.

Mindig kell az újabb, meg újra,
Jó neked, én maradok
Ki voltam, meg nem szült szent nyurga
Tündér színes tavakon.

Jó, nem vagyok diplomás bölcsész,
De hiszem mi történik,
Olvasva csak igazam törnék
Okosabb bácsik, nénik.

Éheztem tudni mi igazság
Lementem érte boltba,
A semmit ott pénzért kiadták,
Vezessen engem jóra.

Jóra való restség

Eltöltöm perceim, ez épp most jó,

Minek is haladni, ha szét folyt tó

Látványa bennem, mennék a strandra

Délben, halotti, vak kába zajba.

Meg kell, hogy értsd, fejemben mozgat

Árnyas képzelet, nem hoz ez rosszat,

Én csak megvárom, hogy te ugrálj még,

Nincs oly törtetés, mit ne utálnék.

Fejlődni hülyeség, megváltani

Nem lehet. Tudnak minden földtani

Regulát, így mit tegyek? Gyűljünk-e

Hát tovább e szürke gyűrűbe?

Kéj vágy

Megtagadni tőlem bármit

Nem lehet.

Lucskos órán kapni vágyni

Kell nekem.

Függök tőled, pőrén nézlek,

Mert te vagy

Eszközöm, ki mint mellék nem

Testet ad.

Univerzum drága élmény,

Ismerem.

Ott hajszollak csábos lényként,

Szertelen

Rendelkezem és felőled,

Érdekel

Hogyan kívánsz, mivel öllek,

S élvezel.

*

Kapzsiság

Miért kéred pénzem is?
A bizalom hiánya
Gyűjtögetni kényszerít,
Mert nekem több kijárna.

Kicsik vagytok mind nekem,
Környezetem lenézem,
Luxus árban éhezem,
Szám keret a reményem.

Hatalomnak épített
Bástya lesz a pénzemből,
Áldozatom érzitek?
Fizetség a lélektől.

Sakktábla lét, hulla rend,
Kígyó marka erényem
Körbe fon, szorít a szent
Emlékem a szeméten.

Irigység

Szerencsésebb volt más,
Kihasználta helyzetét,
Tudom, nem úgy formál
Meg mindent, hogy tettem én.

Igazságosságom,
Mint egy penge megélem,
De mert függök vádtól,
Véren múlik esélyem.

Kínos sárga láztól,
Ki is irthatnám, mi szar,
Kritikával vádol
Szavam jót, ki megfial.

Falánkság

Azt gondoltam egyszer, jó lenne valami,
De akkor, mint mindig, szembe jött a hami,
Nem tágítok tőle, így észre sem veszem
Lelkem éhezik csak, magányomban eszem.

Állandó a képzet – még rám föl se néztél –
Több lenni a testben, dac földemre értél,
Te vagy, aki nem adsz! Én vágyok, mint átok,
Töretlenül űzve fényes túlvilágot.

Krebsz Áron fotóira

Elzárkózás 

Rám írtad, hogy nem érek többet, 
Még azt se, mi sérülten enyém,
Nem érthetsz, de szavakba öntve,
Bújva remegek én.
Míg engem sok csontom vesz körbe
Úgysem érintenél.

Életerő

Testem vitaminban ébred,
És savanyú lé mosdat,
Égő bőröm partra érne,
Hol örökzöldbe fonhatsz.
Indáid majd rajta élnek,
A tápanyagod hoztam. 

Korszellem

Általános vágyba pancsolt a
Mi ragadott engem, a divat.
Karmai közt létre voksolva
Habosítom álmaimat.
Előttem már hányan mosdottak,
Mégsem tiszta még mi igaz.

Fakulás

Virágod a hajamba fontam,
S mostam bele a közös folyóba,
Színeim ott kibontakoztak,
Majd merültek, hogy hajam bogozva
Megláttál, mert kételyt okoznak
Benned fakult múlt idők azóta.

(18+) :))))

Megmérték hány százalék
Intelligens váladék 
Töltött meg, de nem értem 
Mi a pöcs a szemérem?

Néhány sejtem tudja jól, 
Millió csak flow-ba tol, 
Néha egy-egy kimondja, 
S kinyírja vad tivornya.

Ösztönrendszert futtatok, 
Lécci be ne szóljatok,
Error programban hiszek,
Nem töltök be csapvizet.

Testgépemben elragadt
Vírusoktól magamat
Májammal meg szüretném,
S közben szájam füvet kér.

Lenyugodni így helyes, 
Hétfő reggel „jó” fejes
Dugja föl, mert lenézett,
Azóta űz enyészet.

Hogy erről én tehetnék?
Na, azt mondom: kehes nép
Mindent belém öntötök!
Jól tartva az ördögöt.

Ki kell lépni, azt hiszem, 
Hadat üzennek tízen,
Vagy ők nem is léteztek?
Valós volt, míg gépeztem.

Néha űzött, úsztatott 
Vagyok és mást untatok,
Be kell látom, nem élet,
Hogy nem baszok keményet.

Tűz vagyok,
Lángolok, lebegek,
Földön és hegyeken,
Táncolok.

Emberek,
El ne engedjetek,
Mert kárt teszek
Bennetek!

De ha elengedtek,
Földeken, hegyeken,

Lángolok.

Földi vándorok,
Mellém álljatok!
Ti volt állatok,
Nélkülem nincsen
Világotok!

Világom nehéz, sóvárgó semmiség,
Elemezhetetlen értelem,
Akarnom muszáj, vagy csak úgy elkísér
Valami lüktető szertelen
Észfoszlány virág, jónak rossz rendszere,
Ösztönöm mozgása megkötött,
Szépségtől is tud tiltani engemet
Ténnyé vált néhány szó egy kövön.

Úgy van, amikor fölmegyek

Nehéz vinni súlyt.

Tompult igazság hegyeken

Nekem bonyolult

Lépéseim irányítnom.

A hit hatalom,

S szökkenek egy kötélhídon,

E vészt akarom.

Építeni belső lényünk

Lent barmok között

Nem jó, mert bután beszélünk

Bámulva ködöt.

Húzzunk házat fent a csúcson,

Könnyes ott a fény,

Megszentelve kincsben úszom

És le rohannék.

Megint nem kér a nyelvem,

Figyelmem eltereltem,

Újult fényben felosztom,

Azt a démont, mi kosztom.

Ahogy rendre pusztítok,

Úgy jön vissza több tiltott

Ösztönöm, mi nem fékez,

Bőség nyelvén mesélek.

Nem számolok, úgyis ment

Égi fájlban jól mindent

Isten, tudja mikor van,

Hogy határom kitoltam.

Ezért nem haragszom már,

Nem leszek a rabszolgák

Közül egy függő beteg

Ha bántanék, elmegyek.

fotó: Krebsz Áron

Emlékszel,

Mikor az álmaidba menekültél?

A szellő a füvön megingott,

Úgy volt, az ősz reménységünkként

A tervemre hálót borított.

Királynője voltál télnek,

Senki sem harcolt a hidegben,

De a tavasz már elvette fényed,

Mert én már szűröd kitettem.

A lényem vagy egészben Sorsom,

Fulladó hitvesként követlek,

Nyár alatt csak szobámban morgok,

Mi okból, miért nem ölellek.

Bárcsak ismerhetnélek újból,

Vesztenem nincs mit már valóban,

Olvastam könyvet az egóról,

S hibázva is várlak karomba.

Íme, hogy ismét ősz van mától,

Királyságod visszaszereztem,

Beteljesül minden, mi vágy volt,

De csillogó hóban temetnek.

Különös hajnalon
Poklon át estem,
Azt hittem meghalok,
S pille lett testem.

Unt rácsos ablakom
Bánattól védett,
Rajta rút kosz halom
Feloszlott, fény lett.

"Ez már így létezett!"
- Vélem és ifjú
Gondom az élvezet
Ma útnak indul.

Izgalom bont falat
Élet sikertől,
Pirkadó pillanat
Erővel feltölt.

Ekkor történt velem,
Hogy a fény táplált,
Nem tudtam, hogy lehet
Enni szivárványt.

Hogy a Föld színesebb,
És Mennyet alkot,
Korábban a szemem
Rabságban tartott.

Közöny úgy lelkesít,
Hogy többé nem lesz,
Mindent kerülve így,
Mi múlttól szenved.

Utam nem ebszaros,
Jövőm sem fáraszt,
Könnyű a villamos
Amikor szálltam.

Nem a kitüntető
Bélyegek hajtnak,
Lényemből ez időt
Másoknak adtam.

Mert perc és a világ
Ismerhető lesz,
Aznap a tanítás
Szívemből tört meg.

(A képen Bánki Dorka festménye látható.)