Akartalak érteni, hogy átjáron a tudás,
Pedig nem volt más vonzerőd, csak pénz meg a dugás.
Belebonyolódtam pár jel elemzésébe,
Majd jött égi bölcselet: nincs Istennek ész érve.
Akartalak érteni, hogy átjáron a tudás,
Pedig nem volt más vonzerőd, csak pénz meg a dugás.
Belebonyolódtam pár jel elemzésébe,
Majd jött égi bölcselet: nincs Istennek ész érve.
Lehetek a panaszkodás költője?
Elment a pénz egy csomó felesleges dologra!
A mindennapi dühítőim szürcsölve,
Töltök egyet a jóléti depresszióra!
Ma alacsony a rímek árfolyama!
Nem tudok megélni tisztességes munkából,
Ezért inkább relaxálok, és mától alap,
Azt csinálom, amiért a közeg nem ócsárol.
*
Nem kérek a pusztításból,
Mert ösztönösen írtok,
Ha elmondom, elmém lángol,
Nyugtatót felírtok.
Elmegyek a patikába,
Rájövök létem drága,
És nem költök kaviárra,
De, jobb lenne mára.
Így is, úgy is sokk az élet,
Hát miért költök drogra?
Passziómnak nagy veszélye,
Hogy a pasim dobna.
Jó, mindent túl komplikálok
Felesleges szókkal.
Teremtő szándékból árok-
Ásásokba fogtam.
Az építők elhagyottak,
És nem fizetnek számlát,
Inkább álltam rom lakónak,
Magas az új ház ár.
Nem bújhatok el örökké,
Szeretnék elégséget,
Önzés helyett ős örömként
Élni közösséget.
Az élet annak adja a legnagyobb próbatételeket, aki menekülni akar előle és minden áron be akarja biztosítani a jólétét és boldogságát. A csodák viszont ott történnek meg, ahol nem is számítanak rá.
Terhességük alatt drogozó lányok szülnek teljesen egészséges, életerőtől duzzadó gyermekeket, miközben a legegészségesebben élő emberek meg meghalnak rákban. Az a lány, akit gyermekkora óta bűnözőnek néztek a környezetében, boldog házasságban él és négy gyermeknek adott életet, másokat meg hiába írattak egyházi iskolába a szülei, mégis céltalanok, depressziósak, hitetlenek, és magánytól szenvednek.
A világot nem a pénz irányítja. Ha ezt állítjuk, azzal valójában elismerjük a pénz hatalmát, a szívvel szemben, és behódolunk neki. Aki ezt állítja, és panaszkodik, mert ő nem gazdag, és alulról nézi a dolgokat, annak nem sok érzéke van a spiritualitáshoz, és nem tudja hogy, milyen erők vezetnek bizonyos anyagi javak meglétéhez, vagy elvesztéséhez. Tudom azt mondja a Biblia, hogy a gazdag ember nem juthat a Mennyek országába, mégsem mind gonosztevő az akinek pénze van. A pénz egy lehetőség, és felelősség is egyben. Ez a bibliai idézet azokra a gazdagokra utal, akik minden boldogságukat a pénzhez kötik, öncélú a pénzhez fűződő viszonyuk. Azokra a gazdagokra vonatkozik, akik képtelenek lennének búcsút mondani a pénzüknek másokért vagy alkotások létrehozásáért. A gazdagság egy dinamikus állandó, csak munkával tartható fenn. Bizony nem könnyű dolog folyamatosan, értelmes, közösséget építő célokra költeni a pénzt, felelősségteljesen, amelyek később visszatermelik a vagyont, de már úgy hogy ez az energia másokon is pozitív hullámként áramlott át. Nem megy ez mindenkinek, sőt a gazdagok közül is sokan elbuknak, vagy elfásulnak ezen az úton. Sőt a legtöbb gazdagnak az a baja, hogy nem is tudja, hogy a pénz által milyen képességek birtokosa, és a folyamatos aggódás, leterheltség, felszínessé teszi őket, életüket meg földi pokollá. A lottó nyertesek is azért vesztik el vagyonukat néhány év alatt, mert nem ismerik a pénz súlyát, és hogy gazdagnak lenni munka és foglalkozás is egyben, ami szakértelmet és professzionalitást igényel és nem csak azért mert öncélúak, akkor is elszegényednek, ha jótékonyan adakoznak.
A pénz csak egy eszköz nem a hatalom birtokosa, a belső energia egyik fizikai manifesztációja, de nem az egyetlen megvalósulás. Nincs pozitív vagy negatív energiához kötve, hiszen ez a megkötés csak a mi fejünkben létezik, egyszerre pusztíthat és építhet is. Mi döntjük el, hogy melyik világnak adunk teret, és hogy mi az amire már nincs szükség. Hogy mennyire akarunk boldogok lenni, vagy, hogy mennyire lubickolunk a panaszkodásban és az önsajnálatban depressziósan.
Ezek a dolgok nem csak a pénzben mérhető gazdagságra vonatkoznak, hanem minden egyébre amink van és amit elértünk...
Könnyű utak világában
Stressz beteg vagyok,
Megszabott a tánc veled,
Mert súlyos pénzt kapok.
Nem bíztattak születésre,
Értsd, hát verseny ez,
Én leszek a legtutibb,
Nem felejtenek.
Nekem a harc nyereségem,
Bánt, ha féltenek,
Pokol herceg kell nekem,
Mert vesztve is szeret.
Ez a zene bennem liheg,
Sírtam, hisztizek,
Közönségem mit hisz el,
Közömbös mit sziszeg.
Megfelelni így sem lehet,
Dac, mi meghatott,
Táncba vitt az élvezet,
És végleg elhagyott.
*
A pénz nem függ össze az ember lelkével. Se pozitív, se negatív hatással nem befolyásol. Nem mondhatjuk valakire, hogy rossz ember csak azért mert gazdag, és önmagában a szegénység se mondható kicsit se erénynek. Sőt sok esetben a felelőtlenség hozadéka a túlzott elszegényedés. Akinek pénze van tudhatja, hogy ez mennyi felelősséggel és munkával jár, de az, hogy ezt a munkát mennyi szeretettel és odaadással teszi-e, az már az egyéntől függ. Ugyanúgy ahogy a szegényeknél is. Aki csak egy egyszerű beosztott, az is lehet szeretetteljes és odaadó, vagy sem. Nem a munka státusza, mennyisége vagy a szakképzés bonyolultsága számít, hanem ez, a szeretet, odaadás és felelősségteljesség a cselekedeteinkért. Mindegy, hogy valaki utcaseprő, vagy orvos, esetleg bankár, számomra mind ugyanolyan emberek.
*
Kapzsiság
Miért kéred pénzem is?
A bizalom hiánya
Gyűjtögetni kényszerít,
Mert nekem több kijárna.
Kicsik vagytok mind nekem,
Környezetem lenézem,
Luxus árban éhezem,
Szám keret a reményem.
Hatalomnak épített
Bástya lesz a pénzemből,
Áldozatom érzitek?
Fizetség a lélektől.
Sakktábla lét, hulla rend,
Kígyó marka erényem
Körbe fon, szorít a szent
Emlékem a szeméten.
Irigység
Szerencsésebb volt más,
Kihasználta helyzetét,
Tudom, nem úgy formál
Meg mindent, hogy tettem én.
Igazságosságom,
Mint egy penge megélem,
De mert függök vádtól,
Véren múlik esélyem.
Kínos sárga láztól,
Ki is irthatnám, mi szar,
Kritikával vádol
Szavam jót, ki megfial.
Falánkság
Azt gondoltam egyszer, jó lenne valami,
De akkor, mint mindig, szembe jött a hami,
Nem tágítok tőle, így észre sem veszem
Lelkem éhezik csak, magányomban eszem.
Állandó a képzet – még rám föl se néztél –
Több lenni a testben, dac földemre értél,
Te vagy, aki nem adsz! Én vágyok, mint átok,
Töretlenül űzve fényes túlvilágot.