*$Amikor először beültem mellé a kocsi, már abban a minőségemben, hogy a nője vagyok, ártatlan tekintettel rám pillantott.
-Ugye téged is csak a pénz érdekel? - kérdezte szégyenlősen. Mit volt mit tenni visszakacsintottam az övéjénél csak színében különböző szemeimmel. Nem csak a szemünk, egész testünk, paramétereink, (néha paráink), és formánk is hasonlított, mintha csak testvérek lettünk volna. - Mint engem. - folytatta, és lesütötte a szemét szemérmesen. Abban a pillanatban a szexet nem tartottam különálló fogalomnak a pénznél. Ő szívesen fel is cserélte a kettőt. Látszólag attól élvezett el, hogy látja, hogy hogy költöm el gondolkozás nélkül a pénzét.
Kapcsolatunk végén, öt hónap múlva ezt mondta nekem: - Engem csak a tested érdekel. - Nyugodtan kacsintottam vissza.
-Engem is. - feleltem, mert semmi más nem kötött már hozzá, csak a testiség. Azóta se kívántam senkit úgy rajta kívül. Ekkorra pénzköltésből már valódi költészet lett.
Kapcsolatunk közepe táján ököllel vertem a bejárati ajtaját hajnali fél 6-kor sírógörcs közben, épp úgy mint két évesen az üvegajtót, mikor szüleim bezártak a szobámba. Azóta nem bízom meg bennük. Benne se bíztam. Hiába szeretet, mégis gyűlölt és rettegett tőlem, akár a szüleim, kiszámíthatatlan épp melyik verzióban futtatják lelki programjukat.
A baj, hogy senki szeretetében sem bízom. Attól tartok, hogy egyszer hátamba vágja a kést, mikor nem számítok rá.
Konkrétan megőrültem tőle. Ha nem lettek volna világmegváltó terveim, és nem lettem volna benne biztos, hogy nem ő az igazi, szívesen lettem volna a drogos kurvája, és lelkes családanya, aki csak a szeretettel törődik. Avagy sosem takarít, sosem aggódik, ebédet meg végképp nem főz. A gyerekek csak azért kellenek, hogy legyenek játszópartnereim örök gyerekként. Neki meg azért, hogy szaporítsuk a tiszta magyar vérét. Bevallottam neki, hogy három nyolcad részben az ősei német származásúak voltak. Erre húzta a száját. Akkor azt mondtam neki viccből, hogy "ja és zsidó"! Ezen teljesen kibukott.
-És ezt csak most mondod? - kérdezte. Nem értette a poént.
-Na és mi lenne, ha zsidó lennék?
-Hát az nem lehet... - motyogott, mint egy meghibbant. Ezek után, már feleslegesnek tartottam a magyarázkodást, hogy "nem vagyok zsidó, nyugi!" Akkor már késő volt rájönni, hogy egy kibaszott náci. Olyan szinten tudott hazudni, hogy elhittem. Liberálisnak mondta magát és drogozott, de belül kínozta a bűntudat. Ezért először nem volt képes megdugni. A hazugságai miatt egy idő után kénytelen voltam megverni. Attól kezdve volt szex. Ököllel már nem az ajtót, hanem a hátát vertem. Olyan kis geci volt mindenkivel, hogy élveztem, hogy megérdemli. Meg ő is ezt akarta.
Azt hittem meg tudom neki tanítani a szeretet. De elmenekültem. Mielőtt végképp eszemet vesztem.
Egyedül lenni nem olyan jó dolog. Ilyenkor hajlamos vagyok elkeseredni és begubózni a sarokba, a kályha mellé, és mogyorót, meg almát majszolva, (nem álmát majszolva, az majd később jön), tűnődni. Ja meg az elmaradhatatlan tea is most "szortyog" a teafőzőben... A macskám meg szokás szerint meg van őrűlve, és fel-alá mászkálva "kiabál" hol az ajtó előtt, hol meg a szoba közepéről, csak sosem tudom mi baja, a játékot 2 perc alatt megunja a kaját meg csak kéri, de nem eszi meg. Biztos ő is magányos...
És igen, nagyon, nagyon várom azokat az estékek, amikor újra végig "randalírozhatom" budapest néhány utcáját énekelve és ugrálva többed magammal, természetesen drága barátnőimmel együtt...! Kit érdekel, hogy esik az eső, hogy fúj a szél, vagy esetleg minuszok röpködnek, csak legyen vééége a vizsgaidőszaaknak, meeert meg őőrűűlök! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem csak most fognak vezdődni a vizsgáim, és másfél hét alatt lesz hat tárgyból... biztos túlélem, de még a nővérem is egyedül hagyott. Elrepült. Zoró nyugovóra tért. Anyám vidékre költözött.
A vadmacska lesben áll. És ébren alszik. Mindig tettre kész, ha van értelme megmozdúlni!