Szívfejtést végzek.
Vérbő
sűrű szövetet hurkonként kibontok,
de, a megfejtés résztől
egyre messzebb dobtok
ti tények.
Egykor szövevények védtek,
felruháztak, ergo
most meztelen létem
becsszó,
megró.
Csak az éhség miatt élek
Árny valóság: nincs már
kielégülésem,
mi kincs,
sincs,
nagy kár!
A való valóságom
kizárt, hogy kivárja
kiverjem.
A fejemből is.
Trump szerint a klímaváltozás nem biztos, hogy emberi tevékenységek következménye lenne. Ezt amúgy szerintem még Trump sem hiszi el, mégis érdekében áll ilyen kijelentéseket tenni.
Az őt vádoló környezetvédő szervezetek szerint az Egyesült Államokban le kellene állítani néhány olyan dolognak a kitermelését, ami rengeteg embertől elvenné a munkát, és a munka egy olyan dolog a világban, amit nem is szeretünk látszólag, de életben tartja az embereket. Hiába áhítozunk a munkanélküli életre, ha ez valóban bekövetkezne, depresszióba esnénk, betegek lennénk, és meghalnánk.
Trump azt is sejtheti, hogy a klíma aktivisták és hisztizők igényeit kielégítve még vajmi keveset, mikro százalékokat tenne a probléma megoldása érdekében, mondhatni ez már nem oszt, nem szoroz.
A koronavírus miatt kialakult munka és termelési válság mellett sokan elmondják, hogy viszont mennyit tisztult a Föld ezalatt. Hát sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom titeket, nem. Ezt már környezetvédők is megmondták, bár tudjuk, hogy ők mindenen nyavalyognak, de ebben igazuk lehet.
Nem kellenek az egyszer használatos tárgyak, a műanyag bóvlik, amivel Kína elárasztja a világot, az új ruhák és kocsik, stb, stb. Persze nem csak műanyag, hanem vaskohászat se legyen, mert az is szmogot okoz. Mindenki hasznosítsa újra a régi dolgait, javítsa meg, varrja meg saját kezűleg, amit csak lehet. A középkorban is "vidáman" eléltek így az emberek, és alig szennyezték a környezetet, igaz, nem is szaporodtak túl.
Szóval, ha igazán vissza akarnánk fordítani a folyamatokat, ezt kellene tenni, és ezzel milliárdokat tennénk munkanélkülivé, akik aztán szép lassan, vagy gyorsan éhen halnának, talán úgy a világ 80%-a. Kína, India, Vietnam és az ehhez hasonló országok gyakorlatilag halálra lennének ítélve, mert ezek az országok mind arra vannak beállítva, hogy olyan dolgokat gyártsanak, amiket a nyugati környezetvédő nemzetek nem szívesen engednének be saját országukba, igényük viszont van rá!
Mindettől függetlenül én is nagyon fontosnak tartom a környezetvédelmet. Amit átlagemberként ezért tehetek, az jelenleg maximum az, hogy igyekszem nem ész nélkül vásárolni felesleges dolgokat, és ha lehet, inkább megjavíttatok dolgokat. Ha lenne kertem, ültetnék zöldségeket, fákat. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy mit tennék politikusként a környezetért, vannak elképzeléseim, de nem vagyok kompetens a dologban.
Míg látszólag ez az egész helyzet rettentő tragikus, én még mindig úgy gondolom, hogy nagyon nagy beképzeltség lenne azt gondolni, hogy mi emberek le tudjuk győzni a természetet, és nem a természet győzi le az embert, ha túllép egy bizonyos határt...!
Érett nő ő sosem volt,
Kislányból a sápadt Hold
Öregasszonyt varázsolt,
Túl sok dühöt palástolt.
Vonszolta az idejét,
Zsigerében szíve még
Nem érett meg élvezni,
Csak sebekkel kérkedni.
Mája, feje megkövült,
Gyomra sose könyörült,
Legtöbbször csak követelt,
Egészségről szövegelt.
A kis tündér lányok láthatatlanul élnek, de mégis, milyen furcsa, hogy ismerik őket. Különböző formában jelennek meg az emberek előtt. Alakot cserélnek, mosolyognak, hallgatnak, kritizálnak, énekelnek, egyedül vannak. Gyorsan forog az idő velük, és tündér szárnyaikat gyakran váltogatják. A nem létező tündérlét, mesebeli valósága átszellemült szerelmes tekintetekbe csöppen. Szörnyű. Ez aztán borzalom. Borzong-boldog-borzalom. Miután borzalom fürdőt vettek a tündérek, kipihenten mennek tovább.
Igen, ma egy zacskóban találtam néhány kaját a hűtőben. Kis csoportba gyűltek, összetömörülve. Kinézve pislogtak rám. Beszéltek.
A némaság most kifejezőbb, mint valaha, mint a szófolyam. Az a szófolyam, ami sosem volt valódi, mindig mesterkélt volt. Szerettem volna őszintének lenni, de megróttak érte, és én mégis őszinte voltam. Néha őszintén hazudtam tisztaszívemből! Ha véleményem volt megátalkodottnak lettem titulával, ha nem szóltam semmit, debíl. És íme, hogy nem szólok hozzá, végre helyére kerültek az igazságok. Mégsem ehetek olívabogyót, hát végre tudom. Ez az igazi őszinteség. A kis csuprok a zacskóban nem hazudnak, némán pislogva beszélnek nekem.
Mondhatjuk ezerszer, hogy szeretlek, ha egyszer sem teszünk érte semmit, és bár nem ízlik a bajor rozskenyér, mert felfújt fűrészporpuszedli íze van, mégis meg ettem a felét. - Á, nem volt otthon más! -mondhatom. De mégis, akkor sem jó, ha flóra margarint teszünk rá. (Na azt is utálom. Fújj, margarin, fújj! Éljen a VAJ! A teavaj, mert ugyebár TEJ A VAJ!) És nem is beszélve a sonkáról. És mégis ezt az összeállítást reggelizem, és konokul nem gondoltam arra, hogy miért nem eszek most vajas-sajtos ropogós zsömlét. Nem fogok hazudni a kompromisszumokért, és csak azért is megeszem a sonkáját! Az ízlés változékony dolog, de mégis ugyanolyanok maradtunk… és konyhakéseknek álcázzuk a bárdokat.
Régi szép idők!!!:):):)
Miért is eszem meg?
Miért is ne?
Miért is fáj a hasam?
Miért érzem, hogy kövér vagyok?
Miért nem látom, hogy kövér vagyok? Furcsa...
Miért gondolom azt, hogy a keksztől kövér leszek? Az nem is lehet...
Nem valójából egy keksztől nem leszek kövér, de minden keksz egy keksz!"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"
Neee! Most komolyan? Már megint elfogyott?????
Szöööörnyűűű! Szőőőrnyűűűűűű!
VILÁGFÁJDALOM! Ez ellen tenni kell!
VILÁG KEKSZZABÁLÓI EGYESŰLJETEK! NEM BÍROM TOVÁBB!
süss...
Reggel felébredsz, nem érzel semmit,
Mozdulni próbálsz, de még az éjjel
Filmje pereg szemedben, és mennyit
Adnál, azért hogy ne álmodj ébren.
Rád jön az éhség, s rájössz ez mégse
Az az érzés, hogy talán más is kell?
Megszédülsz, és rossz szagokat érzel,
Ez nagyon nem jó, ez a hányinger.
Kifacsarod magad, le kéne menni
Elfáradsz már a gondolattól is.
Takaró alól lábad kivenni,
Azt hiszed lent vagy, és már alszol is.
Nehéz a létnek ezen percei,
Miért is iszol, ha úgysem bírod?
Elkésel megint, s ez nem egyszeri
Alkalom, mondjuk, ez már jól tudod.
Ha egyszer lejutsz, akkor sem sietsz,
Mert ilyet álmosan se tudsz soha.
Nem a hányinger, már a lét ijeszt,
Hogy megint menned kell valahova.
Az ember életébe előforul, hogy elérkezik az a pillanat, amikor bevásárlásra "kényszerül". A bevásárlás igen bonyolult feladat, ha azt nézzük, hogy szinte mindent meg szeretnénk venni, de pénzünk rá szinte egyátalán nincs. Erről elmélkedve a pultok között eszembe jutott, hogy miért csak akkor fényképezünk le valamit, ha az valami fontos dolognak tűnő valami. Miért nem lehet fényképezni például bevásárlás közben? Pedig milyen praktikus dolog. Az ember vásárlás közben fényképezik, így jól telik az idő, szórakoztató és kellemes!
És az ember mindazt lefény-képezheti, amit meg venne, de NEM fog meg- venni!Na igen, a néni a "leveszöldség" mögül igen furcsán nézett rám, mikor üres kosárral, körbe-körbe mászkáltam a telefonomat nyomogatva...hehe.
Jújj, és árulnak barackot! Milyen gyönyörű! Milyen finom! (lenne) Mindjááárt beleharaaapnék! úúú, ÁÁÁ ezer forint kilóóójaaaa??? Na nem, persze, természetes, hogy nem veszek! Dehogy! Semmi esetre sem...
A szőlőről meg m
eggyőződésem, hogy csak azért rakják ki ezeket a méregdrága, nagyszemű, déli szőlőket, hogy a szegény és kissé már éhes bevásárlók arra menvén lecsípjenek róla egy szemet. Erre tökéletesen megfelel...!
Persze nem csak joghurtok, vannak ott krémtúrók, gyümölcsrízsek, pudingok, stb. Na és persze ACTÍVIA! A bioeszenzisszel és a 15 napos teszttel! Már egy párszor volt szerencsém próbálni, hát nem most...:( Na persze nem 15 napig, annyi ritkán van az embernek! hahh..
Hosszabb eszmefuttatást lehetne mondani a Túró Rudi létének fontosságáról. Túró Rudi, vagyis Túró Rudolf sokunk életében nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Köszönjük Rudolf! Köszönjük neked, Rudi! A piros pöttyös az igazi! Te vagy az igazi! Szeretünk Rudi! Veled vagyunk! Pontossabban, bennünk vagy Rudi! Persze csak jobb esetben, most csak lefotózam (ahogy a sztárokat szokás)!
Ezek a kis lila pultocskák számomra az örök vágyódás tárgyal, mindig ott vannak, és soha nem veszed megőket, csak örökké vágysz utánuk! Akár csak egy igazi és reménytelen szerelem!
Hát igen, csak hogy "női" témánál maradjunk...
Fehete-fehérre váltottam, hogy megőrízem a kép kissé szoció hangulatát. Kis szürke téglalap alakú dobozkák sorakozak a polcon... akár idei is tehetném ez a jelet :( Hát igen, világos kékben nem így mutatkoznának... :( Hát igen. Bár eme dolog azon dolgok közé tartozik, amit most szerencsére nem kell venni. De azért lefényképeztem...
Na és végezetül, hogy midenkifederüljön, legalábbis felébredjen...
"A mindennapi kávékat add meg nekünk ma!" Ez ama dolgok közé tartozik, amiből még vásárolta is. Nem csoda, hogy ilyen fáradt vagyok... Sokat nem segít, de a kedves tanúlni "vágyó" egyének lelkesen iszogatják, állítólag azért, hogy FELÉBREDJENEK! Valójában azért, hogy időt nyerjenek és ezzel magyarázzák maguknak, hogy miért nem tanulnak abban az időben...
Ha már itt tarunk ilyen is volt a boltban...:D És puszi, már megyek...HAZA!
"Hiába a hegyni anyag, a jó hallgató gyorsan halad!"
A puska írással! Azt kihagyták!
Mély átéléssel szemlélem ezt a képet. Akkor még volt csokim. Bár lenne még... De ma se csokim, se egyéb étvágyam.
Akkor még kívántam a töltött káposztát, és émelyített a csoki. Ma a töltött káposzta heteket tud állni a hűtőszekrényben, csoki meg már nincs.
Még jó, hogy nincs, mert megenném. Vagy azért nincs mert már megettem? Valószínű. Jó lenne már nem kivánni, ha enni úgysem ehetem. De ez is csak egy...
