Avagy reflektáció József Attila Szabad ötletek jegyzéke c. írására
Fasz, pina, fasz, pina, fasz, fasz, pina, pina, pina...De nehéz is mindezt kimondanom,
József Attilától pedig már irodalom.
Anyám mégis mondta,
Ne mondj ilyet ez durva,
Ez úgy baszta az agyam,
Hogy inkább lettem kurva.
.
Nem tudtam miért voltam hisztérikus kicsi,
De ahogy ketten dugtak, rájöttem mi a bibi.
Apró leányként is csúcsra vágytam menni,
Most már azt is tudom, hogy mit kell érte tenni.
.
Ovisként szörpöt ittam,
És kellett a plusszika,
Iskolában szidtak,
Az volt bennem hiba,
hogy órán úgy izgat
a matematika,
hogy dörzsöltem tudatlan
puncim a pad alatt,
többiek meg súgdostak
csúfoló szavakat.
Tudásszomjam pulzált,
mint hüvelyem ajtaja,
de otthon oly magány várt,
mint prímszámok halmaza.
.
Folyton éhségem van, mit gondolat generál,
Ez lucskos orgazmussal enyhül és le-le áll,
Túl sok a potenciál, túl teng az érzelem,
gőzölög az agyam pusztít az értelem.
Egész világ ritmus,
fönt és lent hulláma,
Vagyok individuum,
Majd lecsúszok hullába.
Folyton kis halál kell,
nem elég módjával,
Nem akarok szexet,
...
csak kell minden órában.
.
Én bezzeg dolgoznék,
nem pálya az ivászda,
Otthon meg kéne pasi
ki nem féltve imádna,
csak szerelem híján,
dögöljek meg bele,
ezer van ki kíván
s nem tetszik külseje.
Egy lenne szép bárcsak,
nem jó az egyszerű,
Megkínoznám lágyan,
Míg arcán van derű,
Tébolynak hazája,
gyönyörnek illata,
így lennék normális,
hogy indulat hajtana.
Mondom majd: visszatalál
ütésem, mit nem kértél,
de látom ez feloldás
mit titokban reméltél.
Pofon kell, hogy ihlet
legyen a fejedben,
Írjál le minden szót, hogy
Mi jár az eszedben!
.
Leendő kedvesem,
nyugodtan szeress belém!
Jó pszichoanalitikusod
leszek neked ne félj!
