Csorba Csillag

 Virágos réten, virágos ruhámban

Akár mekkora... nőnek születni kell.

:*

Íme itt van ő maga!
Alteregó

"Z: Ha megszeretnélek venni milyen gyümölcs lennél a zöldségesnél?
F: Minden bizonnyal eper, na és te?
Z: Természetesen a BAB!
F: Milyen olcsó vagy! Ja amúgy engem nem a zöldségesnél kell meg venni!
Z: Hanem?
F: A régiség boltba! Én egy szecessziós csillár vagyok!"-mondta, és belecsavarodott a függönybe!

(Boldog emlékezetű V-P. Z-nek, aki mostanában pénzszűkében van, ezért le kellett csökkentenie a heti adagját ötszöri berúgásra, és három randira. Szörnyű ez a gazdaságiválság! Hogy fogja kibírni ezt, szegényke!)

Fúriaként
féktelenűl
fenyeget,
fénytelen
fellegekbe
fent,
fedetlen
fejjel.
Folyton
fájlalva
fehér
fogait,
férget
főzve,
filmet
fontol. (FF)

*

A komoly lány felnevet, olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát, rímbe beszél már,
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz! Miért nem vagy jó, te rossz!”

Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
S rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!

Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.

Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
"Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza..."

 Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!

 Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

***

Az én kis szívem-csücske!

Olyan édes nem de? Én kis kedvencem! És annyira kis fotogén valaki(valami)! Nem? Én kis picikém. Olyan jó vele aludniiiii! Meg persze gyereknek lenni! hihi...

Infantilisnek is jó lenni, és hülyeségeket irogatni is jó! néhaaaa... kellllll... hehe...

December huszonegyedike

Ilyenkor jó visszahúzódni. Visszahúzódni kis otthonunkba. És megnyugodni. Elmenni valahova, lehetőleg messzire, távol az élettől és közel azokhoz akiket igazán szeretünk. Nekem sikerült egy kicsit. Legalábbis elmentem arra a jó helyre... Megnyugodni. De vajon szükségem van a most nyugalomra?! Ebben most egyátalán nem érzem annyira biztosnak magam, de jó... Példáúl olyan jó kimenni most a sötétbe egy kis időra, és mélyen beszívni a friss és hideg levegőt. Hallgatni és érezni a szél hideg fuvallatát. Mászkálni a hideg köveken a kertben és megborzongni. Majd bebújni kis hideg szobámba a takaró alá, ahol annyi paplan és párna van... Régen jártam már itt... Nagyon rég, két héttel ezelőtt... Mert sokminden történt... Sokminden... Példáúl volt egy nagyon jó karácsonyi műsor amin szerepeltem, és mindenki olyan elégedett volt velem. Újabb megerősítés volt nekem ez abban, hogy talán most tényleg tudom, mi az amit érdemes csinálnom, amire képes vagyok, képes leszek... és szeretnék minnél többet tenni azért, hogy minnél többet fejlődjek és minnél több alkalmam legyen szerepelni... Talán ezért is vagyok olyan izgatott...

Igen, szinésznő szeretnék lenni, és ezért is szeretnék minnél több embert és élethelyzetet megismerni és mindegyik embert megérteni ahogy meg lehet. És mind szeretni is őket. Nem riadni vissza sem a szegényektől, sem a gazdagok világától, sem a hidegtől sem a kényelemtől, csak úgy legyen, ahogy a legjobb lehet...Átélni mindent. A nyomort és a ridegséget is. De csak játékból, nem sokáig, és főleg nem örökké! Amúgy szerintem nem kell ahogy szinésznek lenni, hogy megértsünk és szeressünk másokat. Mindenkinek jó, ha befogadók és lazák vagyunk, nem idegeskedünk feleslegesen, ha mondjuk valami nem úgy történik ahogy akartuk... Nem haragszunk másra. Nem könnyű, tudom...

December 21-e. Ezen a napon született Sztálin, meg még két volt barátom is...:) Érdekes nap... valahol nekem különleges...

Valami vidámat.

Talán ez volna a legegyszerübb feladat, hogy valami vidám dolgot kitalálja és eljátszak. Nem gondoljátok? Mégis, a vicc az, hogy ez a legeslegseslegnehezebb dolog. Na jó, nem fogom túl dramatizálni a dolgot, de ha nem így lenne, akkor nem akarna mindenki csak meghalni a szinpadon. De csak ezt akarjuk. Az olyan jó dolog. Szóval nem csak én akarok meghalni, nem csak én kesergek, (amúgy mellesleg ez a kesergés nem egy túl komoly dolog) hanem mindenki. Elnézést azoktól akik esetleg most tátott szájjal néznek, és fogalmuk sincs, hogy miről is van szó. Bocsi. Játékról. Játék az egész világ, és játszópajtás benne minden férfi és nő!

Komolyat jó játszani! Bizony! Annyi téma van rá! Piszkálódósat, provokálósat, sírósat, hisztizőset, elmebeteget, melankólikust és hogy kine maradjon pszihopatát is jó játszani! haha... Olyan jó vicc! És a többiek azt hiszik, hogy én tényleg olyan vagyok! haha...! Aztán rámondjuk, hogy "tényleg bevetted"?

De vidámat nehéz. Mivel a vidámhoz komolynak kellene lenni, és mi komolytalanok vagyunk!

De hogy ki ne maradjon, az igazság az, hogy blogot írósat is jó játszani! Aki meg komoly következtetéseket von len néhány ki megjegyzésemból, hát az nagyon furi..! De, komolytalan...

Halál-fáradtság, izgalom, őrület...

Csak miért most, miért ma, miért?

Jó, nincs semmi baj, átmeneti adáshiba van csak. A szolgáltatás hamarosan folytatódik.

Addig is mondja mindenki: "NINCS VIZITDÍJ!"

Életkép.

Melyik az igazi?

Csendélet.

Melyik a kakkuktojás?

Tudom, hogy az élet olyan unalmas lenne nélkülem. Főleg nekem. Ezért mindenki örömére elmondom, hogy olyan jó, hogy vagyok. Haha. Ha nem lennék akkor nem lennék se író, se olvasó. Egyel kevesebb ember menne haza az utolsó metróval, és egy műsoros esttel is kevesebb lenne az ApaCukában, mert, hogy állítólag lesz ott egy ilyen, méghozzá november 19én. Meg bizonyos emberkék nem tudnának oly csodálkozó szemekkel rám csodálkozni az utcán, vagy egy szórakozóhelyen, és még azt se tudnák megigérni nekem hogy bejelölnek az iwiwen, mert ha nem lennék bizonyára olyanom sem lenne.

Bizonyára akkor elmosogatni se lennék képes, bár az is igaz viszont, hogy rengeteg csokoládé, kappucsínó és tejes kávé, na meg margarinaos pogácsa és kakaós csiga megmaradna meg a többi ember számára. Ha egyátalán szükségük lenne rá, mivel néha úgy érzem, hogy az instand kávé, meg a csokoládé, na meg a előre gyártott péksütemények direkt nekem lettek kitalálva, mivel a társadalom többi tagja rá se nézne ezekre, mert olyan szar.  Lehet hogy tévedek, de igaz sajnos, hogy néha nagyon szar...

Viszont mikor a Batthyany téri aluljáróban eltűnődve nézem a HÉVről kiáramló embereket, akkor tudom nincs tökéletesebb dolog mint kávét inni, és pogácsát enni. Sokszor elgondolkozom, vajon miért gyűjti össze a hév ennyire a lehető legkülönbözőbb embereket? És mind egy dolgot akarnak. Le és felszállni. Talán én vagyok az egyetlen, aki nem ezt akarja azon a helyen. Legalább is bennem csak a gondoltat fordul meg néha, hogy bár csak felszállhatnénk! Viszont mások felszállnak, fel akarnak szállni, amit előbb-utóbb meg is tesznek. Mint ahogy múltkor az a babakocsival és egy nagyobb kisgyermekkel sprintelő anyuka! Érdekes volt!:D De már nem érték el azt a hévet sajnos... Meg láttam ott kis török lófarkat hordó kiborotvált fiúkat is, meg indiai pöttyöt a homlokán hordó szőke lányt. Csak ültem és néztem.

Ha nem lennék ezt se látnám. Az biztos. Ó, hát milyen jó, hogy vagyok! Nem igaz? :)

A kép meg nem a hév, de eléggé a "FURCSA emberek" kategória! Az egyik néni már igencsak rosszallóan tekintett rám, bizonyára értezte, hogy lefotózom, ezért se lett olyan éles a kép, mert nem akartam feltűnően fotózni! hihi! De egy biztos, élőben durvább volt a látvány, mint a képen. Képzeljétek el!:P Jó éjszakát!

Ím itt van a második. Tudom hogy néha egy is elég a dolgokból, de ha már rákapott a gyermek a játék ízére, hát nem tudja abbahagyni. Ugyanis írni jó, ugyanúgy, mint hogy teát inni is. Mivel mindkettő jó időtöltés, akkor meg miért ne? Nem is beszélve a hatalmas tiszteletnek örvendő kapucsínózásról. (Szándélkosan írtam így, mivel Apukám is így írta ki nyáron a kávézónkban, tehát mindenki fogadja el, hogy a kapucsínó, ezentúl kapucsínó lesz!)

Gondolkozom tehát vagyok!

Írni=gondolkozni. Szóval inkább írok, mint ne legyek! Az állatok példáúl sosem gondolnak arra, hogy léteznek. Én meg odáig jutottam, hogy nem léteznék ha nem gondolkoznék. Nem is tudom mi lenne, ha kiraknának egy lakatlan szigetre, ahol se emberek, se intenternet, de még egy füzet és tóll se lenne nálam. Nem élném túl. Mivel a gondolkodás ragályos. Esetenként életveszélyes. De mindenesetre kóros függőséget okoz. Azért még nem olyan veszélyes, mint a cigaretta, de estetenként meg kaphatod a "Képzeljétek a F. csajblogger!" titulust. Ja és senki se merje kijelenteni, hogy ő esetleg sosem fog ilyesmit csinálni, mint blogot írni, mert ez bizony betegségként terjedő valami. És is a lánytól kaptam el, ő egy másik valakitől, és ez így megy...