Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Szívem

2009.09.14. 18:31 csorbacsillag

Vonagló vonalad vonz, mikor
Képed kerül elém,
Szíved még sem enyém!

Képedet megkapom, de nekem
Ez így nem is elég,
Mert szíved még nem enyém!

Érzem, hogy kellene szép hasad,
Bár enyém is kemény,
De szíved mégsem enyém!

Bőrödet boncoló képzelet,
Mélyre nézne beléd,
Csak szíved még nem enyém!

Véresen szaggat az izgalom,
Látva tüdőd, s veséd,
Most szíved kerül elém!

Látva a sorsodat, szellemed,
Szívem szakadna, szegény!
Csak szívem már nem enyém.
 

(Küldjetek képeket, írok hozzá verset!)

komment

Címkék: vers komoly vágy képzelet elpusztítás kép vers

Viola és Ula

2009.09.03. 13:31 csorbacsillag

Viola mindennap láthatja a tengert,
Szaladgál és ugrál, néha homokot nyel,
Ebben a világban látott olyan napot,
Mikor nem láthatták Anyuval a Napot.

Ula boldog gyermek, szereti a málnát,
Hogyha megkívánja, puszilja mamáját.
Ha nyaralni mennek, nem öltöznek nagyon,
A nyári sapkában milyen jó a napon!

Egyik nap Uláék tengerpartra érnek,
Ő gumicsizmában kis vizekbe lépked,
Ula úgy gondolta, sokat tud a létről,
Viola kiáltott: „Gyere le az égből!”

Az ég és a tenger összefolyik távol,
Nagy titkokat vékony horizont határol,
Ula után menve, kicsi vízbe esve,
Violát nem látják, se reggel, se este.

A két kicsi lányka most az égben pancsol,
Mindkettő egy messzi végtelenre gondol,
Ugye, hogy meleg van?- kérdezi Viola,
Bizony, jó nyaralni! - válaszolja Ula.
 

komment

Címkék: vers halál nyár képzelet kép vers

Lég leány dala

2009.07.18. 00:56 csorbacsillag

komment

Címkék: vers szenvedély képzelet csöpögős romantika

Mese

2009.07.13. 19:51 csorbacsillag

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy kislány aki tündér akart lenni. Be is iratkozott a tündérképzőbe, ahova számára csodálatos módon elsőre és könnyedén felvették. "Bizonyára tehetséges vagyok!"-gondolta, és így is volt, hiszen nem véletlenül akart pont ő tündér lenni. Kiválasztott volt erre a szerepre, arra született, hogy tündér legyen! "Sokan akarnak tündéreknek lenni, de csak kevesen lesznek igazán azok."- mondták neki egyszer, de ő akkor ezt még nem értette, ugyanis a tündériség számára létszükség volt! "Ha nem leszek tündér meghalok!"-gondolta egyszer kicsit zaklatottnak tűnően az anyukájának, aztán azt kérdezte: "Ha ennyien nem lesznek tündérek a világban, akik tündérek akarnak lenni, akkor ők mit kezdenek később az életükkel?!"

Majd teltek múltak az idők. A kis tündér tanuló szorgalmasan járt a tündérképzőbe, és várta, várta, hogy mikor jön el végre az ő ideje... De az csak nem jött. Jól akarta magát érezni, de jól sem érezte magát. Azt hitte, hogy a tündérség maximális boldogsággal jár együtt, de nem így történt. Körülötte sokan boldogok lettek a társaságában, de ő nem lett boldog. "Tennem kell ez ellen valamit!" -gondolta, de a tündériskolában azt is jó megtanulta, hogy tündér soha semmit nem tehet a saját boldogsága, boldogulása érdekében. Ráadásul ki van téve a boszorkányok rontásnak. Ők ugyanis tudnak saját maguk érdekében cselekedni, és a tündérlányok mindig is ellenségek voltak a szemükben.

El is jött a nap, mikor a kis tündérünk immár mint Szende Tünde, munkának látott, hogy kiszabadítson egy ifjút, akit egy rút boszorka tartott fogságban az átka által. Láthatatlanná tette a fiút, így ő amellett, hogy mindennap azért küzdött, hogy életben maradjon, és legalább enni tudjon, nagyon szenvedett az egyedülléttől is, mert többé senkivel sem tudott beszélgetni. Szellem volt, és Szende Tündének volt rá tündér szeme, hogy észrevegye, és azonnal munkának is látott, hogy kiszabadítsa. Nagy harcot folytatott a boszorkánnyal, de sajnos elkövetett egy hibát, beleszeretett a láthatatlan fiúba. A boszorkány persze azonnal észrevette Tünde gyenge pontját, és azonkívül hogy megbűvölte a fiút aki attól kezdve elfordult a tündértől, még örökre meg is átkozta Tündét, hogy ezentúl minden ifjú akin segíteni próbál halálosan és szenvedélyesen szeressen belé, így mindenkit rabbá tesz, akit csak fel akar szabadítani.

A tündérlány mikor rájött a rontásra mélységes szomorúság fogta el, és nem tudott mit kezdni magával. Hogy lesz ő így újból varázslatos tündér megint?! És bánatában elment a Rókához tanácsért, akivel előzetesen szövetséget kötöttek. A Róka is szomorú volt, de nagyon felvidította a Szende Tünde érkezése. Azonnal elmesélte, hogy az bántja a lelkét, hogy összetörte véletlenül egy hiszékeny rókalány szívét, amit nem akart, hiszen ő magányos vadász, és ezután is az szeretne maradni.

"Nem tudok segíteni, hogy boldogabb legyél?"- kérdezte a tündér.
"Nem."- Válaszolta a Róka. Aztán így folytatta: "De én tudom mi a boldogság útja. Gondolj a fügefára, amit a Nagy Jótevő megátkozott, mikor nem talált rajta érett gyümölcsöt. Fügefának kell lenned szép tündérlány, és csak azzal törődj, hogy érett gyümölcsöket teremj, más nem számít...

Így aztán a tündérlány elment, és attól kezdve örökké mosoly ült az arcán...

komment

Címkék: mese szerelem lélek boldogság csoda üzenet tündér képzelet szomorúság mély bűbáj varázsol szende tünde

Varázsigém

2009.03.11. 10:08 csorbacsillag

Igen, egy tizenhárom éves kislány verse következik, a naaagy Harry Potter "imádó" korszakból...!
Bizony, bizony ezt a versemet is teljes nyugalommal közölhetem!
(Ugyanis már ki van adva!

***

Varázsolok, és nem vagyok boszorka,
Ember vagyok, nem vagyok má,
Lelkemben jól tudom miért van,
Az imátkozás, sokszor csodás.

Nem kell ahhoz bűbájt tanulni,
Mindenhez elég tiszta szívvel hinni.

Lángészből fonni szépeket,
Nem kell átok, csak képzelet.
Az élet így szebb s tágasabb,
Így élem meg sok vágyamat!

***


 

komment · 1 trackback

Címkék: vers múlt képzelet művésznő bűbáj varázsol

Eltévedt

2009.02.10. 23:07 csorbacsillag

*

Eltévedve született,
Eltévedve kezdett élni,
Az idő elérkezett,
Nem tudott már visszanézni.

Sötét volt az alagút,
Beszorult a teste, lelke,
Úgy érezte hanyagul
Teszik ágyba, megmeredve.

Eltévedt, ha útra kelt,
Eltévedt az iskolába,
Riadt szemmel énekelt,
Vágyott már a nagy korára.

El is jött de, tévedett,
Aztán újra, s újra, újra.
Minden percben éhezett,
Titokban megbújva, bújva.

Éhezett, mert jóra várt,
Igazságban, szerelemben,
Mindez öltött álruhát,
S eltévedt a végtelenben.

Bociszemű kisleány
Maradt mindez ellenére,
Bár azt hitte harcban áll,
S utat tör életébe.

Meleg nyári éjjelen,
Idegenek városában,
Eltévedt, majd részegen,
Kijózanult bánatában.

Rájött, hogy törékenyek
Lábai, és szíve reszket,
Hogy talál ösvényeket,
Hazafelé, hol pihenhet?

Eltévedni nem szeret,
Eltévedt az éjszakában,
Zúgó, sötét tengeren,
Megfürdött a némaságban.

*

komment

Címkék: vers emlék vágy képzelet eltévedt

Helyzetgyakorlat...

2009.01.19. 12:16 csorbacsillag

"elképzelt" történet alapján.

Nem igaz hogy én nem tudok jó csajos szövegeket mondanííí!

 "Úúú, képzeld! Múltkor Daninál voltam, mikor egyszercsak a semmiből előkerült Dani volt barátnője Gyöngyi! Csak úgy! Előugrott a bokorből és a falhoz vágta a méregdrága fényképezőgépét. Majd hajamnál fogva kiráncigált a kertbe, Danit meg ostorral püfölni kezdte! Mire Dani ahelyett hogy megvédte volna magát, felajánlotta, hogy miért nem csináljuk inkább hármasban! Ááá! Erre én is berágtam, így már ketten püföltük Danit! Erre ő mit csinál??? Képzeld, egyszerüen kirakott miket!!! Mire mi a kerítés mögül csúzlival kezdtük lövöldözni az ablabot. :D Ő meg elővette, szokás szerint, a kis válról indíthatós rakétáját, és célba vett minket, de szerencsére most is csak a szomszédház égett le. Haha! Nem talált el minket most se! Haha! De Gyöngyinek sírógörcse lett, ezért el kellett mennünk egy kocsmába, ja és közben rájöttünk mennyire hasonlóak vagyunk! Olyan hasonló gondoltaink vannak!!! Kábé hajnali három volt mikor elidultam hazafelé...! A gáz csak az, hogy másnap hatkor kellett volna kelnem. Ja meg 9kor fonetika zh-t írni...ááá!"

komment

Címkék: botrány képzelet komolytalan őrűlt improvizáció itt és most

Cselekvés, történés, létezés...

2008.12.30. 18:05 csorbacsillag

ige-idő

Mikor kicsi voltam azért vártam a Karácsonyt, mert akkor történik valami. Nem kell végre unalmasan oviba, iskolába menni, végre vannak dolgok, amikre készülni lehet, nem csak az iskolába kell/kellene készülni. Az iskolába készülés amúgyis az egyik leguncsibb dolog volt a számomra mindig is, ezért nem is nagyon készültem, csak attól voltam sértődött, ha rossz jegyeket szereztem, de szerencsére erre nem nagyon volt példa, mert Anyukám mindig kimentett az ilyen helyzetekből, és mondjuk felolvasta nekem egyszer a feladott leckét, és máris hoztam a formámat, ezért örök köszönet neki. De amúgy halálra untam magam, az egész iskolás lét, csak sajátmagam ámítása volt, hogy én szeretek tanulni, mert okos és ügyes kislány vagyok, akinek kitűnőnek kell lenni, persze ez sosem jött össze, és mindig elégedetlen voltam magammal emiatt. Teljes ámítás. Utólag belátom, a kitűnőség nem az én világom, nem is értem miért választottam ezután az ország egyik legnehezebb, és legtanulósabb egyetelmi szakát. Az emeltszintű érettségit mondjuk kiráztam a kisújjamból, az igaz, de nem tudtam, hogy ez még semmi ahhoz képest...

Szóval ami ebből az egészből lényeges, hogy számomra a tanulással eltelt napok eseményteleneknek tűnnek, és ezért én mindig is rosszul éreztem magam ilyenkor, csak azt nem tudtam, hogy pont ezért érzem magamat rosszul...

Valójában az egyelten módja számomra a boldog és kiegyensúlyoztott életnek, ha eseménnyekkel teli. Folyamatos vibrálás, élet, emberek, na és szerepek. Lehetőleg én szerepeljek... és én alkotsak. Minden ami boldoggá tesz, az nem más mint az alkotás. Ha nem történik semmi, hát gondolkozom... sokat és sajnos nem mindig sokmindenről. Néha egy-egy dolog nagyon leköt... Egy-egy ember, film, történet, és ha a valóságban semmi más nem köt le, hát mindenről eszeme jut... Ezért szeretem, ha történik valami, ha mindig történik valami, és érzem, hogy fontos vagyok... és akkor már a nyugalmat is jobban szeretem. Az már megérdemelt nyugalom, és van mire fognom hogy miért nem csinálok semmit...(hihi)

komment

Címkék: jövő laza vágy idő felismerés képzelet nyugalom kreativitás

Arany és zöld

2008.10.22. 13:49 csorbacsillag

Nem csak zöld, méreg zöld!

Arany és zöld, a szecesszió kedvenc színei közé tartozik. A szecesszió meg a kevenc stílusaim közé... Hiszen a szecesszió párhuzamba hozza az isteniséget, a beteljesülés, az aranykort, a tökéletességet, az esztétikát, a szépséget, az örülettel, a méreggel, a betegséggel, a fájdalommal és a káosszal. Ó milyen érdekes. Ez egy nagyszerű stílus, nem hogy nagyszerű, Zseniális!

Szeretem a szabadságát, a képzelet világát, a kreativitását, az energiáját, a vágyait. Mindig is kedvencem volt. Mikor kicsi voltam egyszer szecessziós hölgynek öltöztem a farsagon, pedig tényleg nem volt túl széles a repertoárom ilyen téren. Macska, balerina, katicabogár, angyal, meg egyszer Szt Erzsébet, a hittanosfarsangon, de megsúgom, mivel a gótika a másik kedvenc stílusom, így ezért választottam Szt Erzsébetet...:) Mindig is példa volt előttem ez a stílus. Olyan hajat szeretnék mint Gustav Klimt, és olyan színeket, mint a zsolnai porcelánok... 

Olyan mintha arany lenne, mégis zöld, mintha zöld lenne mégis kék, mintha kék lenne, de néha mégis barna... semmi se az aminek látszik...!

Nyáron még a szecesszió fővárosába is sikerült elutaznom. Aranyló napfény, tengerpart, szabadság, és teljes pokol. Méreg. Rossz káosz, és kiszámíthatatlanság. Menekültem is rendesen, de azért örök élmény marad, és tanulság.

Hogy miért is jutott eszembe a szecesszió? Paulo és Francesca, ím itt van nektek! Gulácsy Lajos rajza. Egyszerüen zseniális. Arany és zöld. És tegnap egy kávézóban voltam, ahol ez a kép ki van téve ez a kép, (persze, csak egy kép a képről). Ültem és bámúltam magam elé, míg a szemem sarkából meg pillantva a képet úgyéreztem, mintha én lennék a képen... Milyen furcsa, mintha "mi". Paulo és Francesca? (Igen, jelenésem volt!:D) De tudjuk kik is ők? Tudjuk miért szecessziósak, mikor Dante írt róluk az Isteni színjátékban? 

"Szerelem, gyenge szívnek könnyű méreg
társamat vágyra bujtá testemért, mely
oly csúf halált halt - rágondolni félek,

Szerelem, szeretettnek szörnyű métely
szívemet is nyilával úgy találta,
hogy látod, itt se hágy keserve még el.

Szerelem vitt kettőnket egy halálba,
ki vérünk ontá, azt Kaina várja.
a gyászos pár ily szavakat kiálta."

 

komment

Címkék: élet stílus fájdalom szabadság szerelem méreg vágy energia életérzés képzelet kreativitás esztétika szecesszió zseniális

süti beállítások módosítása