Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Mindenki bolond körülöttem, csak én nem!

2019.12.18. 13:20 csorbacsillag

Gombafejek, fatálak,
Megélem a parákat!
Nem kísért az alázat,
Amit most látsz, a vázat
Belöllem, ezt ne hidd el,
Csak úgy úszok a sikkel,
Így leszek én önálló,
Csak magamért kiálló,
Védekező merevség
Begolyózza fejecském!
Letépném én ha tudnám,
De megölne a puskám.
Apuskám!

img_7504.JPG

komment

Címkék: beteg őrült gomba versike fájni fog Vers Alázat

Pataknak sűrű hordaléka

2016.08.12. 15:35 csorbacsillag

ffranciska_8243_lr111_k.jpg

 *

Pataknak sűrű hordaléka,
Áldozat lett rút szívem,
Meg kell értsem, miért e béna
Vak ideg lök idebent.
 
Világ kinyitlak, és nem értesz,
Látlak, s nem mozdulatok,
Meg kell, hogy tudd, miért csekélyke
Fény erőd mulatgatod!
 
Izom görcsöl, hisz bántanak ma,
Nem számít, ez munkanap,
Tudnom illik, hogy balgatag vagy,
S még barátom sem marad.
 
Szeretlek így is, csak bocsáss meg,
S rejtett éned felnyitom,
Belőled késem poklot ás fel,
Nem vagyok mégsem piton.
 
Néha lopsz, és mégse látod,
Ez grátisz, de nem viszed,
Mert álszerény vagy nem vitázom,
Megtörlek, ha nem hiszed.
 
Na, nyújts kezet, nem kell a cécó,
Én leszek ki sírhatok!
Szenvedély ez nekem, s méltó
Bók, mivel jobban hatok.
 

 

komment

Címkék: vers fény víz sírni fájni fog

Őszinte bensőségek

2016.08.02. 13:44 csorbacsillag

image_1.jpeg

*****

1.

Kicsit megcsömörlöttem abban az érzésben, hogy a legjobb akarok lenni, mert filozófiai zűrzavarba kerültem általa. Mi a jó meg a rossz? Tagadom, hogy ilyen létezne, de mégis, nem lehet kitérni előle. Minőségi szinten, hogy ki minek születik, milyen társadalmi helyzetbe és képességekkel, azaz az emberek közötti megítèlésben tényleg nem létezik, mert a jó-rossz megítélese minden esetben relatív és esetleges. De életút szempontjából kell, hogy legyen jól vagy rosszul betöltött szerep egyéni szinten. Nem mondom, hogy kötelező hinni ebben, de én kénytelen vagyok rá, különben nem lenne semmilyen motivációm. Muszáj kilépnem az egysíkúságból, és életörömöt hoz a mozgás és alkotás. Már persze, ha örülok neki. Nagy kérés, hogy vajon szabad-e olyan dolgokkal edzeni magunkat, amik csak fájdalmat és szenvedést hoznak, vagy van boldog szenvedés is? Mondjuk mikor nyújtás-balettórán erősítünk, sokszor nagyon fáj, de élvezem, és örülök, hogy rávettek ezekre a gyakorlatokra, mert otthon egyedül nem lennék rá képes. A végén meg örülök a fáradtságnak, meg hogy vége. Szeretnék valami folytonos drogos állapotba kerülni, drog nélkül, ahol a lázas munka, kifáradás, majd a pihenés harmónikus egymásutánjában lebeghetnék.

komment

Címkék: élet gondolat fájdalom szenvedés őszinteség kétség fájni fog

Lepényhalál!

2010.05.22. 20:51 csorbacsillag

 

A kis tündér lányok láthatatlanul élnek, de mégis, milyen furcsa, hogy ismerik őket. Különböző formában jelennek meg az emberek előtt. Alakot cserélnek, mosolyognak, hallgatnak, kritizálnak, énekelnek, egyedül vannak. Gyorsan forog az idő velük, és tündér szárnyaikat gyakran váltogatják. A nem létező tündérlét, mesebeli valósága átszellemült szerelmes tekintetekbe csöppen. Szörnyű. Ez aztán borzalom. Borzong-boldog-borzalom. Miután borzalom fürdőt vettek a tündérek, kipihenten mennek tovább.

Kinyírhatatlanok.
Általában idegesítők tudnak lenni, ezért aztán néhányan fejbe vágják őket. De tény, hogy ezzel sem érnek el semmit, sőt a tündérek annyira megszerették már a fejbepüfölés érzését, hogy fél éve feltaláltak egy fejbevágós táncot. Egy nemzetközi tündérkonferencián dolgoztak ki ezt az egyedülálló tánctechnikát, amit csak és kizárólag „tündérbelehaláskor” lehet elvégezni. Találmányuk tehát, az „önpusztítás” egyik kiváló eszköze, és minden kétséget kizáróan szenzációs találmány, de alkalmazása sok tanulást vehet igénybe. Idáig csupán egy tündér, név szerint Való Viola, próbálkozott meg ezzel az emberpróbáló feladattal. (Itt kell megemlítenem, mint az Elfogult HírporTÁL oszlopostagja és önelégült cikkírója, mert nem állhatom meg, hogy kedvenc témámba, a nyelvelésetbe bele ne bonyolódjak, a Való egy finnugrás eredetű név! A tündérnő csak álcázási okok miatt használja saját ősi, eredeti, (valódi) nevét, hogy nehogy ráismerjenek, de ennek bonyolultsága csak rendkívül egyszerű okokra vezethető vissza.)
Való Viola tehát hátraszaltó közben nem rakta ki a kezét, és, ééés… Sajnos felsült vele. Túlélte. Fejebúbjának első harmadával érintkezett a földdel, és szemében hiába látott csillagokat, nem történt vele semmi. Ezután még többször próbálkozott a kísérlettel, de mindezidáig sikertelenül. Jelenleg ő tartja a fejreesésbe meghalás sikertelen kisérleteinek világrekordját. A tanulságról meg maga a tündérnő vall internetes naplójában (http://valoviola.csorbablog.hú.ha) ebből idézünk most pár sort:
 
„Sosem szabad feladni, mert mindig a lepényhal megy utoljára. Egy lepényhal mindig jön utánam. Látom, érzem. A lepénytelenség szörnyű érzés. Ezért van nálam mindig lepény. A sült lepény a legfinomabb! Ha lepényhalat eszel, legyél jó kedvű, énekelj, mert bizony a lepényhal hall! A lelkem is hal... hall-oké, Való Viola vagyok, és nem és nem halakszom senkire haldoklásom miatt! Értitek? Neeeeeem halakszok! (Hagyjatok békán már! Anyucikátok!) Azt hallottam, felfogok kerülni a sikertelenségi listára. Éljen! Éljen! Azt hiszem volt értelme élni, mert mindig van lepény!. …És újabb és újabb lepények vannak!”

komment

Címkék: halál hír fájdalom éhség őrült hal tündér bonyolúlt fájni fog

Kisugárzás

2010.05.02. 21:48 csorbacsillag

 

Szende Tünde minap elvonult a mélybe, hogy fékezetlen vágyait magából kikaparva, elvetéljen. Éppen meghalt. Lakása ajtaja előtt sorokban álltak a részvétet kinyilvánítani vágyó ficánkák tömege. Nem sikerült nekik. Ugyanis nem volt kinek kinyilvánítani a részvétet. Ráadásul egy pimasz sebész is visszatartotta őket, aki épp Szende Tünde bal kezét hímezte.
- Kérem fáradjanak ki! – mondta a sebész. – Így nem tudok koncentrálni az alkotói szabadságomra! Őőő, akarom mondani, az alkotói rabságomra! Igen, így egészen helyesnek érzem ezt a megállapítást! – dünnyögte maga elé az utolsó mondatot. – Naaa, kééérem! Még a végén, lányos zavaromba, odavarrom Szende Tünde bal kisujját a jobb combjára! Természetesen belülről határolva… hű milyen meleg van itt… Ne ugráljanak, ne ugráljanak! Úgysem látnak semmit! …hehe majd én… én mindent… hehe, többek között ezért mentem sebésznek!
Eközben Szende Tünde jobb kisujja fickándozni kezdett.
- Na mégis csak élek! – mondta Tünde. – Ne már! – kiáltott fel. – Miért varrtad görbén össze az én egyenes ereimet? Az én ereim egyenesek és ötágú csillagalakban metszik egymást! És én mindig ezen egyenesek mentén vágom fel őket! Használok hozzá vonalzót is. Jaj, ha tudnád milyen nagy munkát, és erőfeszítés igényel egy-egy érfelvágás! Ráadásul csak a jobb kezem fogható ilyenkor munkára. Vonalzó, kés, türelem… az érzéketlenségtelenítő injekcióval már nem babrálok… minek az. De varrjál, bocs... várjál, ez most itt egy szívecske?
- :-)
- Szeretsz?
- Hümm-hümm.
- Azt hiszem már megint elfelejtettem kikapcsolni a besugárzást. – mondta Szende Tünde, majd hirtelen felkiáltott.- Jaj, mennyi ficánka van itt! De jó! Sziasztok drágáim! Cuppola, csá-cumi-csá! Hííí!
- Na most nem menekülsz! - vágott közbe ingerülten a sebész. – Csak semmi cuppola mindenkinek!
Azzal a sebész, odavarrta Szende Tünde bal kisujját, a jobb combja… mellé.

komment

Címkék: beteg halál őrült csillag kegyetlen fájni fog szende tünde Fábián Franciska

Halál.

2010.01.26. 22:09 csorbacsillag

- Ki vagy? Mit akarsz? – kérdezte ijedten, álmából felébredve Szende Tünde, és fejfájós riadtsággal körbenézett, az éjszakai félhomályba burkolózott szóbájában. Nem látott senkit.
- A Halál vagyok! – szólt egy hang a szekrényből. - Tudod az a furcsa valami vagyok, akit Te oly gyakran szólongatsz! Hát itt vagyok! Eljöttem, hogy meglátogassam éjszakai börtönödet! Te akartad, hogy eljöjjek! Te hívtál! Te ölöd magad oly régen! Hát azt mondtad nem félsz, most mégis mitől ijedsz meg?
-El akarsz vinni? – kérdezte Tünde.
-Bizony miért ne akarnék el vinni egy ilyen gyönyörű testet! Kellesz nekem! – Azzal a lány lábához térdelt, az ágyára. – Ki ne akarna megkapni egy ilyen csodás combokat, egy ilyen friss nunát, egy ilyen hosszú karcsú derekat, és mindehhez csodás selymes bőrt! Nekem nem jut ilyen mindennap! Utálom már a roggyant vén testeket! Borzasztó! Borzasztó!- nyafogott tovább a halál- Csak egy kicsit adj magadból! Csak egy kicsit! – azzal irtóztató nyálkás nyelvével nyalogatni kezdte Tünde derekát, gátját és punciját, közben hegyes fogaival a combját harapdálta.
-Hihihijajjj, jajjj, hijajj! – Tünde nyüszített, és a fájdalom meg az élvezet elhomályosította a gondolatait. Undorodott nyálkás és rohadó testétől. Undorodott magától és a bűneitől. – Miért most? – sikította hirtelen. – Miért most? Pont most, mikor varázslataim épp célhoz érnének, most akarsz keringőt járni velem? Örök keringőt az Univerzum körforgásában?
-Te álmodtál a kerékbetörésről! –váltott hírtelen témát a Halál. – Te akarod keresztre feszíttetni magad… Hát ezt sem bírod elviselni? – és szélesre nyitotta ördögi mosolyát.
-Hát jó… börtönöm legyél csak, és ne végzetem! – és éjjeli szekrényén varázspálcájáért kotorászott. - Husss!
A halál kitántorgott a szobából, Tünde szemére meg még sokáig nem jött álom…
 

komment

Címkék: beteg halál bűn fájni fog szende tünde

Trallala

2009.04.23. 22:46 csorbacsillag

SZÍVUNK???

Mindenkinek fájni fog, trallalallala
Jajde jó, hogy szívunk, jaj de jó, jaj de jó!
Miért is kéne nekünk jobb? Trallalallalaaa
Mi úúúgyis mindig szeretjük, ha jóól meg SZÍÍÍVJUK!
Trallala

FÁJ! Trallala! FÁÁÁJ! Trallala

(fájl trallala)

 –;–Ķ~”„ć^…•Ż∆ķ©ń∂~¨ĻŅ^¨ź†¶€≠\}][{›‹|&™£$‹«»ć„ąß∂ń©ķ@ꀶ†ź HOL A SZARBAN VAN AZ A CSILLAG????
hát ez almagép, almagép...

komment

Címkék: dal valóság böszme fájni fog

Na ez az! :D

2009.04.21. 17:56 csorbacsillag

http://haromnegyzet.blog.hu/2009/03/30/bajnai_gordonka

Igen, én még nem raktam fel képregényt, nem is fogok, de ez "gordonkásat" MÚÚSZÁÁÁJ volt beszereznem! Minden kedves képregényszerkesztőt csak ösztönözni tudok...! :)

komment

Címkék: gordonka fájni fog

süti beállítások módosítása