Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Homokvár

2021.02.26. 10:32 csorbacsillag

img_9706_3.JPGNem fogadom le

Mit megfogadtam,

A lázadás 

Alább hagy,

Alázattal háborogva,

Csak köpni, nyelni tudtam.

Megbéklyóz a

Vélt igazság,

Testem terhet tárol,

Ideákban gazdag rendszer

Mozgásomban gátol.

Nincs előre, nincs már: hátha!

Hit megunva,

Szégyell,

Hittem egyszer lelkem útja

A jótól sosem tér el.

Elfáradtam menni mindig,

Szünet nélkül vágyva,

Meg kell állni már

Csak inni,

de úgy érzem gyáva

Minden, amit önmagamnak,

Kívánságára tettem,

Haladtam, csak

mégse buzgón

És nevetve hebegtem.

 

Lódítás, ha szépre buzdít

Aki titkon ronda?

Hazudnék, ha igazságot

Mondanék, és lopva

Elvenném a kis játékod

A tiszta homok várad

Szívtelenül megtaposnám

Mert csak látszat vágyad

Szerintem ez,

mit szüntelenül

Hiszel és úgy áthat

Hogy tovább mész

Minden bajban

 

És nincs halál,

Csak bál van.

komment

Címkék: vers élet halál hit vágy igazság unalom inni

Fáj a bensőm

2020.08.01. 21:11 csorbacsillag

ima22.jpg

*

Árverésen mérik áramat,

Hogy szeressek luxust, édeset,

S míg elönt a nyájas áradat,

Átvertek, mint önző védtelent.

 

Megszüntek az ösztön vágyai,

Hasamban sok izzó kőhalom,

Csak tudnám, hogy nem kell ártani,

Bár, mit értek az sem oltalom.

*

komment

Címkék: vers fájdalom tudás vágy ösztönlény

Álomgyár

2020.06.23. 00:33 csorbacsillag

dsc02382_2.JPG

Felpróbáltam párszor mások álmait,

Jobban álltak rajtam, mint sajátjaim.

Kár, egyikből sem volt pontos méretem,

De, mit gyárban szabnak, azt miért vegyem?

 

Sok mindent rühelltem, mi szürke, átlagos,

Így lettem aszkéta, ki hosszú másnapos.

Nem csillogtam régi terveim szerint,

Csoda, hogy így lettek jobb testvéreim.

 

Túlléptünk-e minden fogható határt?

Vagy csak vágyva élünk, lusta gyávaság

Káprázata mindez tetteink helyett?

Kínokból nőtt bálvány álmot így etet.

komment

Címkék: vers élet álom vágy Vers

Lelkesítő szöveg

2020.02.25. 13:05 csorbacsillag

Én csalódtam már az anyaméhben,

Majd, hogy nem szoptam eleget,

De idővel minden bepótlódott,

Csak ünneprontó ne legyek!

 

Kicsit megszokottam már az unalmat,

Hogy megértsen mindenki más,

Titkos tetteim mégis utalnak

Áldásra. Ez nem ámítás!

 

Azért szívok, mert nem tudok betelni,

Csak a boldogság túl kevés,

Jó volnék, ha nem lenne ezernyi

Tettvágy bennem, s lelkesedés.

87995319_675199809903800_1641161227763712000_n.jpg

 

komment

Címkék: vers jóság vágy lelkesedés szívás minden csalódás csinálni

Élen

2019.08.30. 14:04 csorbacsillag

dsc_0677_2.jpgA küzdés építkezés,

Absztrakt tudatomban,

Idő tartás érdek és

Harc az unalommal.

 

Játék, hogy miért vagy itt,

“Éltem, amíg vágytam!”

Mágus szavakat tanít

Villámok hadában.

 

Súgás, de nem gondolat

Megmozgatja testünk,

Boldogság nem pillanat,

Tovább is kell mennünk.

 

Zizeg minden, elhiszem,

Agyamra megy néha,

Megértette már hitem,

Kell, hogy legyen téma!

 

Minden tett, hogy élhetek

Lépve vagy betűzve,

Élvezet, mert él vezet

Élményeket gyűjtve.

komment

Címkék: vers élet boldogság vágy nyereség idő mágia

Új bálványok

2019.07.10. 19:53 csorbacsillag

20190306_1353382.jpg

A bálványok eltörpültek,

Anyaguk satnya műanyag,
Hinni vágyok nagyszerűen,
S megbüntet égi harag.


Erőlködtem jól csinálni,
Szorgalmam volt rendesen,
Tisztességesen kiváncsi,
S vettem titkár jelmezem.


Új szentjeink mind leszóltak,
Nem értem ezt miért teszik,
Szolgálatért megtorolnak,
Bóvli munka kell nekik.

fdg.jpg



Megpróbáltam megfelelni,

Hisz több nézőpont jó lehet,
Megértően felnevetni,
Mondták ez túl önfeledt.


Nem leszek már elnyomásban,
Hogy játszadozzanak velem,
Cukorkával megkínáltak,
Amit körít könny nyelet. 

komment

Címkék: vers lélek vágy megfigyelés könny cukor kegyetlen

Sub rosa

2017.07.15. 11:57 csorbacsillag

*

Valaha láttam ezt a tiszta képet:
Tenger szélén fiú sétált, s reszketett,
Nem tudtam miért szenved így, de értem,
Mennyem fújja rá a kegyetlen szelet.

Rózsákat már kitéptem gyökerestül,
Csak, hogy tudjon szépen érezni értük,
Lemondtam róla, de sors dönt felettünk.
Lélek mágnes ár vonz, diktálni kértük.

*

img_2636.PNG

komment

Címkék: vers isten szerelem vágy várakozás sors rózsa

Versike

2017.01.25. 21:18 csorbacsillag

Töretlen úton lépteim kihagynak,
Kiszikkadt a vágy,
A hallás szürke homállyá porladt,
Hiába beszélsz már.
Kiköptem minden gecit, mit számba raktak,
Gyűlöltem azt, ki kívánt,
És az az egy, kit mindig is akartam,
Halva mond értem imát.
Az álom, mi megtestesített engem,
Ősrobbanás volt, nem is kisszerű,
Menteni vágyta a lelket,
És küldött egy lányt, ki együgyű.
15975162_1186389924743911_2142521351586654045_o.jpg

komment

Címkék: vers fasz szerelem szomorú vágy szenvedély idő titok sors halott küldetés improvizáció versike

Munka és depresszió

2016.11.27. 03:28 csorbacsillag

dsc_0064_2.JPG*

Tudod már melyik munkát szereted a legjobban?

Amikor dolgozol, érezted-e már azt, hogy nem érzel fáradtságot? Még mindig rengeteg emberben az a fogalom, hogy „munka”, fáradtságos, negatív előjelű tevékenység, amit kizárólag a túlélés érdekében, anyagi előnyökért végzünk. Bizonyos emberek szerint, ha valamilyen tevékenységet élvezünk is, akkor azért szentségtörés lenne pénzt kérni. Mások, akik ugyan szívüknek és képességeiknek megfelelő munkát választottak maguknak, de mivel „pénzkeresett” lett a korábbi esetleges hobbiból, azonnal gyanakodni kezdenek azon, hogy most már ez nem lehet annyira jó, és szenvedniük kell miatta.

Csomószor valójában csak mi kreáljuk a problémát, és meg is bizonyosodunk róla, hogy így van. Ezekből lesznek a saját korlátjaink, amiket nem tudunk átlépni az álmaink irányába. Mindössze csak félelmeink vannak, hogy esetleg kudarcot vallunk mások előtt, ha csak azt tesszük, amihez kedvünk van. Szeretetből dolgozunk, és a létezés iránti hálánkból. De, ha nem azt csináljuk amihez kedvünk van, mélabúsak leszünk. Ez egészen egyszerű, nem is értem, hogy miért csodálkoznak az emberek, hogy ennyi a pánikbeteg, ideggyenge, dilibogyót szedő letargikus.

Szerintem a szülés utáni depresszió is ebből alakul ki, hogy az anya rájön, hogy megint csak olyan dologgal kell foglalkoznia, amihez nincs kedve, és nem tud örülni egy új lélek születésének. Valójában, hogyha előtte mindig azt csinálta volna, amiben kedve telik, szeretett volna élni, akkor az élet iránti szeretetéből fakadóan, boldogan akarná megmutatni a gyermekének a világot. Azt anyának ez lenne  feladata, de ehelyett, rengeteg anya, csak frusztráló nyűgnek, tárgynak kezeli a csecsemőt, akit etetni, fürdetni, tisztába tenni kell. (Persze ez is kell a babának, de ez csak elkényeztetés szeretet nélkül. A csecsemő sokkal több mindent érez, mint amit gondolunk.)

Ha depressziósak vagyunk, annak örülni is lehetne. Ez csak egy jel, hogy végig kell gondolnunk, hogy mi is az néhány, vagy egyetlen dolog az életünkben, amit valaha is tisztaszívből, önfeledten tudtunk élvezni, úgy hogy közben nem figyeltük az órát, nem éreztünk a fáradtságot. Elégedettek vagyunk magunkkal, szeretni tudjuk a környezetünk. Valódi depresszió az lenne, ha egyetlen ilyen dolgot, vagy tevékenységet sem tudnánk. Szóval bármi is eszünkbe jut, afelé kell haladnunk. Legjobb esetben, csak egyetlen ilyen tevékenység van… Azért ez a legjobb eset, mert így sokkal kevésbé leszünk tanácstalanok és bizonytalanok…

komment

Címkék: élet munka depresszió társadalom filozófia valóság boldogság vágy várakozás életérzés ember pszichológia

Végzet-akarat

2016.10.08. 16:22 csorbacsillag

*

Egyszerre legyél fiú is meg lány,
Sebektől nyomorult, aztán vidám,
Isteni áldással sátáni szent,
Vágyam a bányádba vájkálni ment.

 

Átírtam testem a korcsságodnak,
Föld alá vittél, hol kocsmátok van.
Dicsértem arcod, nagy hiú szemed,
Enyém lesz minden, és viszem szened.

 

Nyugi, nem válok, hőerő vagyok,
Túl buzgón ástunk, mint menő rabok.
Billoggal meg lettem karmolva rég,
Minden, mit akartam kamrádban ég.dsc_0016_1.jpg

komment

Címkék: vers munka isten tűz vágy szenvedély

Rend - szeretet

2016.08.25. 23:02 csorbacsillag

*
Nincs más parancs, mit követnék,
Mint, mit belső végtelen
Diktál nekem, és pihennék
Legbelül egy szűz helyen.
*img_0809.JPG
Törvényhívők elsöpörtek,
Félhomály ing át szobán,
Ábrándjaim meggyötörnek
Feszítő parák nyomán.
*
Ha link gondolatból állok,
Hiszem, ingyen kapni kell.
De mit adnak, nem kívánom
Számba venni, mert hitel.
*
Kell a rendszer, mint az édes
Aranymetsző késztetés,
Engedek neki és kényes
Leszek, amíg fényed él.
*
Vágytam rád, akarlak, ennyi!
Nem számít, hogy van hibád,
S felkarollak helyretenni,
Közben lelkem lesz szilárd.
*
Könnyeim aranyra váltom,
Bankba tettem, játszva fáj,
Kényszer alkotás az átkom,
Jogszabály, hol nincs hatály.
*
Ítélnek perverznek érted,
Izgató a szégyenem,
Rávezet őszinteségem
Fejleszteni szertelen.
*
Józan ész befektetésből
Szikrázni tudok csodát,
Nem félve a megvetéstől,
Derűvel megyek tovább.
*
És a lényeg, nem szabadság
Hol nincs út, csak gaz halom,
De, mert talányok takarják
Sorsom, meg nem unhatom.
*

komment

Címkék: vers élet szabadság szerelem vágy rendszer szeretet rend csoda tanulni végtelen adni alkotni

Önmegtartóztatás

2016.06.08. 17:29 csorbacsillag

dsc_8539_2.jpg
*

Az önmegtartóztatás azt jelenti, hogy valaki valamitől megvonja magát, de a valóságban még vágyat érez dolog iránt. Ezt régen erénynek hívták, ma viszont már tudjuk, hogy a világ egyik legveszélyesebb dolga pszichológiai értelemben. Később gonoszsággá is válhat a sok elfojtott vágy, ha az illető számára a lemondás nem jelent örömöt.
Általában valami "drogtól" szoktuk önmegtartóztatni magunkat, (cigi, pia, cukor, glutén...stb, stb) amit eredetileg a jóérzés fokozásaként, élvezetként kezdtünk fogyasztani. De mégis mit csináljunk, ha esetleg tényleg le akarunk szokni valamiről, de először nem vagyunk olyan jó kedvűek a gondolattól, és arra következtetünk, hogy később az örömünk is kevesebb lesz?! Persze valójában még boldogabbak is lehetünk nélküle, de ez nem feltétlen. Először is akkor érdemes bármiről is leszokni, ha érezzük, hogy a szervezetünk már szenved és enyhe hányingert érzünk iránta, csak a megszokás még mindig rabul ejtő és vágykeltő. Saját tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor érdemes egy 21 napos böjtöt tartani belőle. Ennyi kb az az idő, amíg még hiányozni fog a dolog, de ezt érdemes kibírni 100%osan, mert 21 nap utána minden megváltozhat, és lehet, hogy tényleg nem fogod kívánni többé. Én így jártam az alkohollal, fél évig nem ittam semmit, még akkor sem kívántam, ha előttem itták egész estén keresztül, pedig előtte sosem bírtam volna ezt ki. Ma már iszok valamennyi időnként, de sokkal kevesebbet, mint régen. De ha ez mégse megy, akkor hagyd a leszokást és inkább a boldogsággal törődj, mert az az egészségesebb!
Természetesen tudom, hogy az önmegtartóztatás szó először csak a szexualitástól való tartózkodásra vonatkozott, azaz hogy azt tartották jónak, ha emberek életük bizonyos szakaszaiban orgazmus és testi érintkezés mentesen élnek, megfosztva őket örömök jelentős részétől, illetve örök hűséget esküdjenek valakinek és emellett akkor is kitartanak, ha a párkapcsolat már réges-rég megromlott. Kíváncsi lennék, hogy hány elfojtott apa, és hisztériában szenvedő nő, (hisztéria: A szex hiányára utaló mentális betegség, ami általában nőknél jelentkezik.) verte és terrorizálta régen a gyerekeit, vagy akár a mai napig. Ja bocs, inkább nem vagyok kíváncsi. 
Van akinek még egy monogám kapcsolat is önmegtartóztatás, illetve a inkább úgy fogalmazok, hogy van akinek egy monogám kapcsolat nem önmegtartóztatás, mert ezt teljesen természetesen éli meg, és ez minden vágya és boldogsága egy másikhoz való ragaszkodás. Én személy szerint ilyen ember vagyok, de tudom, hogy nem sokan vannak így, sőt a csapongásra hajlamos ismerősei váltig állítják, hogy monogámia nem is létezik. Szerintem pedig mindenre van példa, erre is, arra is. (Még a mindenben stimmelő nagy ő is létezik, csak nem mindenkinek.)
Szeretnék még arról a fajta önmegtartóztatásról is beszélni, amikor valaki rendszerfüggővé válik, és pontos napirend betartására kényszeríti magát, annak érdekében, hogy jó és hatékony ember lehessen. Az ilyen emberek is lehetnek elfojtottak, bár sokszor már észre sem veszik, hogy a boldogság fontosabb lenne, mint hogy időben ebédeljenek például.
Összefoglalva az önmegtartóztatás egy olyan viselkedés forma, amivel bizonyítani akarjuk magunknak és a többiek előtt, hogy jobbak és értékesebbek vagyunk másoknak. (Valójában pedig mindenki egyenlő, csak épp más-más tapasztalati úton halad.)

Fotó: Válenti Sándor

komment

Címkék: élet függőség boldogság vágy pszichológia függő megfigyelés érzés boldog

A depresszió néhány gyökere

2016.05.19. 08:42 csorbacsillag

image_9.jpgLehet, hogy a depresszió alapvető okozója, hogy várunk valamit az élettől?

Persze nehéz úgy élni, hogy ne vágyjunk semmire, és nem is kell. Teremteni akaratból  lehet, és ez a vágy-beteljesülés folyamat meg általában úgy zajlik, hogy valamit akarunk és vágyunk, majd lemondunk róla, aztán jön a beteljesülés.
Mindenkinek vannak céljai az életével különben nem születnénk meg. Születésünk után, ahogy megtanultuk az alapvető életfunkciókat, és megtanulunk beszélni, kikristályosodik az elménk, és eszünkbe jut, hogy milyen terveink is voltak előtte. Ez általában tíz èves korig ez meg is történik, de van aki már az óvodában is tudja, hogy mi is szeretne lenni nagy korában. Később persze minden összezavarodik, de ez még tinikorban természetes. Ez az első csalódás kell a kiteljesedéshez.
A depressziós emberek egyik típusa, pont az aki nem jön ki a tini korból, és végképp elfelejti építő és nem pusztító vágyait. Amúgy a fel nem nőtt tinédszerek elég szép számmal vannak jelen a társadalomban, csak nem tudunk róla.
A másik depressziós tipus, akinek ugyan teljesülnek a vágyai, mivel lemondott róluk, de mivel lemondott róluk, már nem tud örülni a beteljesülésenek. Az ilyen ember fáziskésés problémás.
Számomra leginkább az okoz problémát, hogy a vágyimat képtelen vagyok kiverni a fejből, ez által nem tudok lemondani, és a beteljesülés meg várat magára. A dolog már teljesen agymenésessé válik, és igen, súlyos depressziót tud okozni. "Kivésném., ha tudnám hol van, a mélység, amitől holtan megvadultan remegek én, titkok frusztrált hű mezején."
Most tisztázódott bennem, meg hogy erre a "kivéséses" technikát kell "alkalmazni" amit amúgy már összönösen csináltam. Azaz direkt csalódás, rossz élményt, undort okozni az üggyel szembe, hogy lemondjak róla, elmenjen tőle a kedvem egy időre. A baj, hogy az egyik vágyam ösztönös kivésési kísérletei a visszájára fordultak. De ma azt hiszem sikerült rendesen kinyírnom magam. Kezdhetek örülni minden másnak.
Szóval ne féljünk a csalódásoktól, az csak egy jobb élet kezdete.

komment

Címkék: gondolat depresszió fájdalom társadalom gyermek vágy várakozás gyermekkor lélektan

Töltelék vers

2015.07.24. 11:31 csorbacsillag

(18+) :))))

Megmérték hány százalék
Intelligens váladék 
Töltött meg, de nem értem 
Mi a pöcs a szemérem?

Néhány sejtem tudja jól, 
Millió csak flow-ba tol, 
Néha egy-egy kimondja, 
S kinyírja vad tivornya.sexbot2.jpg

Ösztönrendszert futtatok, 
Lécci be ne szóljatok,
Error programban hiszek,
Nem töltök be csapvizet.

Testgépemben elragadt
Vírusoktól magamat
Májammal meg szüretném,
S közben szájam füvet kér.

Lenyugodni így helyes, 
Hétfő reggel „jó” fejes
Dugja föl, mert lenézett,
Azóta űz enyészet.

Hogy erről én tehetnék?
Na, azt mondom: kehes nép
Mindent belém öntötök!
Jól tartva az ördögöt.

Ki kell lépni, azt hiszem, 
Hadat üzennek tízen,
Vagy ők nem is léteztek?
Valós volt, míg gépeztem.

Néha űzött, úsztatott 
Vagyok és mást untatok,
Be kell látom, nem élet,
Hogy nem baszok keményet.

komment

Címkék: vers szex gép vágy anarchia ördög vadság elpusztítás virtuáslis

Nem félni

2014.05.31. 00:21 csorbacsillag

dsc_8469_3.jpg

*

Múlt elmúlik: jövünk és megyünk. A múlt megmarad: semmi sem változik. A múlt eltűnik: sosem voltam még olyan fiatal, mint most. Az idő egy érzés, a könnyűség érzése. Eszembe jut mennyit kellett aggódnom pár évvel ezelőtt. Végtelenül öreg voltam. Testem alig mozdult, és csak a féltés motivált. Azok az érzések hajszoltak, amiket még meg sem kaptam, és most hogy érzem magamban az erőt a vágyaimat akár meg is valósíthatnám, de már nem ragaszkodom hozzájuk. Vagyis igen, miért ne valósítsam meg őket? Miért ne tudnám? Nem az órákat és perceket kell számolni hanem az álmokért tölteni az időt. A vágyaimat szabadon engedem! Ha nem akarnak visszajönni hozzá, bizonyára nem voltam jó gazdájuk nekik. Önző voltam és fogvatartottam őket, foggal körömmel akartam mindent, de ha jó és kedélyes gazda voltam, a vágyak visszavágynak hozzám. Nekem se mondhatja meg senki, hogy mit kezdjek az életemmel, én sem mondhatom meg másnak, hogy mit kezdjen az övével, sem férfi sem nő nem félthet engem. Talán kegyetlennek tűnök néha, de a boldogság beszél belőlem. Én nem akarok félni. Félni egyedül csak Istent.

komment

Címkék: jövő munka félelem vágy várakozás idő múlt

Dal nekem

2014.02.12. 08:10 csorbacsillag

943295_10201146724382001_1954520815_n.jpg

Kiürült messzeség,
Bennem így veszteség.
Átlépett holt hátán,
Vágyaim oltárán,
Elmúló izgalom,
Mint rúgó irgalom,
Fájdalom küszöbön
Fölfelé küszködöm.
Az élet nagy próba,
Ne taszíts Pokolba.
Párában tart eszem,
Isten, Te dal nekem,
Könnyeket utaltál,
Utakat sugalltál,
Mű nemet koholtam,
Belőle. Loholtam,
lépcsőkön fel, tovább!
Hálós a menny szobád.
Élveztem kis vagyok,
Szégyenben vicc hatott,
Befűtött állomás.
Tilos az álmodás!
Felőlem utaznak
A biztos nyugatnak.
Megszédült nép lehet,
Elvettem érveket,
Magányuk nem otthon,
Meglátod megosztom,
Mint váltunk énekké,
Többé mint tényekké,
Mert részben elértem,
Önmagam megértem.

komment

Címkék: vers dal halál isten álom vágy

Fekete álmok, fekete vágyak

2009.09.21. 13:01 csorbacsillag

Fekete álmok, fekete vágyak,
Fekete lovon vágtató tájak,
Ott voltam én is,
Ott voltam mégis,
Eszembe ötlött lehetne szép is,
Nem csak szeméttel
fegyverzett kéjjel,
Lehetne élő szeretve éjjel,
Fekete hajnal,
Fekete hajjal
befedve némán, fekete bajjal
emésztve félve,
Elégve élve,
Örökre éjbe
kerülve végre.

*

komment

Címkék: vers vágy

Szívem

2009.09.14. 18:31 csorbacsillag

Vonagló vonalad vonz, mikor
Képed kerül elém,
Szíved még sem enyém!

Képedet megkapom, de nekem
Ez így nem is elég,
Mert szíved még nem enyém!

Érzem, hogy kellene szép hasad,
Bár enyém is kemény,
De szíved mégsem enyém!

Bőrödet boncoló képzelet,
Mélyre nézne beléd,
Csak szíved még nem enyém!

Véresen szaggat az izgalom,
Látva tüdőd, s veséd,
Most szíved kerül elém!

Látva a sorsodat, szellemed,
Szívem szakadna, szegény!
Csak szívem már nem enyém.
 

(Küldjetek képeket, írok hozzá verset!)

komment

Címkék: vers komoly vágy képzelet elpusztítás kép vers

Vágyódás az "éjszaka" után

2009.02.25. 10:36 csorbacsillag

 

Hamvazószerda! Hamvazószerda! Hamvazószerda!

10%, 10%, 10%... :)

komment

Címkék: most vágy

Eltévedt

2009.02.10. 23:07 csorbacsillag

*

Eltévedve született,
Eltévedve kezdett élni,
Az idő elérkezett,
Nem tudott már visszanézni.

Sötét volt az alagút,
Beszorult a teste, lelke,
Úgy érezte hanyagul
Teszik ágyba, megmeredve.

Eltévedt, ha útra kelt,
Eltévedt az iskolába,
Riadt szemmel énekelt,
Vágyott már a nagy korára.

El is jött de, tévedett,
Aztán újra, s újra, újra.
Minden percben éhezett,
Titokban megbújva, bújva.

Éhezett, mert jóra várt,
Igazságban, szerelemben,
Mindez öltött álruhát,
S eltévedt a végtelenben.

Bociszemű kisleány
Maradt mindez ellenére,
Bár azt hitte harcban áll,
S utat tör életébe.

Meleg nyári éjjelen,
Idegenek városában,
Eltévedt, majd részegen,
Kijózanult bánatában.

Rájött, hogy törékenyek
Lábai, és szíve reszket,
Hogy talál ösvényeket,
Hazafelé, hol pihenhet?

Eltévedni nem szeret,
Eltévedt az éjszakában,
Zúgó, sötét tengeren,
Megfürdött a némaságban.

*

komment

Címkék: vers emlék vágy képzelet eltévedt

süti beállítások módosítása