Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Megelőző pillanat

2021.04.28. 00:23 csorbacsillag

Torz világból élek,
szúrós szerek, tények,
már a játszma
atomjai hullnak,
szállingózik múltnak
pernye váza.
 

Egymáson nevetnünk
kellett volna, pechünk
hogy nem érted
humorom, hisz nincs más
eszköz, s egyre inkább
nevetgéltek


az ösztönök májból,
szaladnék a háztól,
de még félek
te vibrálsz a gúnytól,
kérlek, így lehúzol,
hisztizésed


be kéne fejezned,
maszkban sem vagy szentebb,
végre ess rám,
túl sokat szemeztünk,
kortyonként cselekszünk
mérve egymást.

vk.jpg

 

komment

Címkék: vers humor világ most múlt pillanat

Lehetsz vidámabb

2020.08.19. 10:51 csorbacsillag

Túl könnyű okosnak lenni,
Nem csak utólag,
Tudj a világból merni,
Nem csak futólag.

De futhatsz is, ha az oly jó,
Kell a fáradtság,
Meg a pénz és a zokszó,
Hogy ki ne száradjál.

A gond megelőzés helyett
Jobb az alázat,
Tudd, hogy véges tered,
De lehetsz vidámabb.img_9255.JPG

komment

Címkék: vers élet gondolat világ filozófia vidám boldog

Megállni talán jobb

2020.03.18. 23:20 csorbacsillag

img-79212.jpg

 Nem marad már semmi úgy,

Borzongat a régi új

Érzés amit tudtam is,

És nem is, és nem is...

*

Csodálkozom mindenen,

Megsirat egy idegen.

Pedig ez nem én vagyok,

Egy halott, két halott... 

*

Elemzőként nem érzek,

Nagy Istentől remélek,

Nem aggódom semmiért,

Csak miért? Csak miért?

*

Jó néha a félelem,

Elbújni és végtelen

szeretetet találok,

Megállni, talán jobb...

*

Mindig lesz egy-két veszély,

Jobban él, ki nem beszél,

Legyen egy friss ős jelen,

Ismerem, ismerem.

komment

Címkék: vers élet világ halott érzés sírni korszellem

Holt kor

2019.10.04. 20:38 csorbacsillag

maxresdefault.jpg

*

Amikor már minden más,
Túl sok súlyban csalódás,
Hitevesztett szemhunyás,
Áthat a holt-kor-sugár.

Nem felejtem mit mondtak,
Kik ide taszítottak,
Kés élével kicsaptak,
Hogy, mámoros maradjak.

Alvó világ elborít,
nyitott szemmel nem tanít,
Megfigyelve tényeken
Nem értem a lényegem.

Azt tudom, sok ember van,
Szívük dobban unottan,
Tudom a Föld, hogy riad,
S vajon miért nem vigad?

Ismerjük a face-eket,
Távoli tűz fészkeket,
Sírokat mi építünk,
hogy ne vesszen érdemünk.

*

komment

Címkék: vers fájdalom világ életérzés megfigyelés holt Hold Új kor

A létezés erkölcse

2018.06.09. 02:08 csorbacsillag

img_1259.JPG*

El kell, hogy mondjam, hogy fontosnak tartom, hogy az embereknek legyenek erkölcseik és ne legyenek ateisták. Jó pár helyzetben találkoztam emberekkel, akik látszólag szimpátiát ébresztettek bennem, és a gondolataik abszolút a helyén álltak, ismerték a siker alapvető szabályait, de nagyot kellett bennünk csalódnom. Nem egyszer igenis kárt okoztak nekem, amit később nem tudtam visszakövetelni. A lényeg, hogy hiába voltak okosak, nem voltak erkölcsösek. Önmaguk szempontjából tökélesen igazuk volt, de az indivídum mammonjában éltek, nem tekintettek alázattal az Univerzum felé.


Ezeknek az embereknek az erkölcsük mindig "gumi-erkölcs". Az erkölcs szónak az utóbbi időben megpróbálták ledegradálni az értelmét, de valójában az ember nem tud látszólagos erkölcs nélkül élni. Az erkölcs nem más, mint egy olyan típusú viszonyítási alap, ami az emberi gondolkozást behatárolja és Istent beveszi a rendszerbe. Az erkölcstelen embereknek is szüksége van erkölcsre, de az erkölcsük mindig az adott pillanatot szolgálja. Ezért nevezem gumi-erkölcsnek! Ezek az emberek valójában köpönyegforgatók, mert azt hiszik, hogy csak az a valóság, amit kifelé mutatnak, és mások is látnak. Saját világukat nem kontrollálják, és nincsenek alázattal a létezés iránt.


Visszatérve azokra az emberekre, akikben csalódnom kellett. Mindig azt éreztem, hogy spirituális megérzéseim jó embert talált magának. A földi létezés nem ilyen egyszerű dolog. Ennek a világban nem kell értenünk, hogy Isten nincs itt látszólag, és hogy nem lehet semmilyen spirituális terápiával kibekkelni a földi problémákat. Se meditációval, se füvezéssel, se léböjt kúrákkal nem lehet megoldanunk az életfeladatunkat. Amin át kell esnünk, (csalódások, nehézségek, tévutak), azokon csak cselekedettel tudunk átesni. Ez a világ racionális és látszólag istentelen. De pontosan ezért kellenek az erkölcsök, amiket akár formálhatunk az idők során, de mindig csak alázattal... Ha így élünk egyszer elérhetjük, hogy valóban megtapasztaljuk földi létezés isteni mennyországát! :)

UI: tovább írja és összefoglalva a gondolatokat: ;)

Isten létezését nem kell feltétlenül egy valláshoz kötni. Ő a felsőbb erő, aki feladatokkal bízott meg minket. A földi boldogság és béke küldetéstudat és alázat nélkül nem lehetséges. Freud amúgy "materializálni" akarta Isten, amikor kitalálta a felettes én fogalmát, de igaza volt, hogy van felettes én, csak nem tette hozzá, hogy a felettes énünk, aki Istenhez kapcsolódik. Ha ezt a dolgot nem hisszük, azt gondolhatjuk, hogy bármit megtehetünk az életbe, mert minden jár nekünk, de ez nem így van. Ez erkölcstelenségbe vezet. A boldogságot az hozza, ha megtaláljuk a nekünk szánt feladatot az életünkre, és abban tevékenyek és lelkesek vagyunk. 

 

 

komment

Címkék: gondolat isten világ filozófia erkölcs rend ráció

Életvágy.

2018.02.04. 21:16 csorbacsillag

Nem akarok úgy meghalni, hogy sírjanak utánam!

Úgy érezném, mintha valamit elrontottam volna, vagy félbehagyott életet kellett volna itt hagynom. Ha el kellett mennem, akkor elmentem. Miért sírunk egyáltalán, ha valakink meghal. Én tudom, bár összesen csak a macskáim halál miatt sírtam életemben, leginkább magunkat siratjuk, hogy az a másik többé már nincs velünk.dsc_0462_2.JPG

A legjobban Morcella nevű cicám miatt sírtam, sőt mai napig sírok, ha rágondolok. A kis 8 hónapos cica lány, akit én szelídítettem meg, és hónapokig figyelemmel kísértem az apró kis csontsovány lény életét, míg nem 5 hónaposan nagyon rossz állapotban családilag befogadtuk az akkor 40 dekás állatot, mert nem akadt más gazdára, és a hideg télben megfagyott volna. Az utolsó 3 hónapját boldogságban, szeretetben, egészségben és bőségben töltötte, és minden jónak látszott, míg nem egy márciusi napon kikéredzkedett a kertbe, és soha-többé nem láttuk. Később mikor kerestük, rájöttünk, hogy a szomszéd nem etette a kutyáit, így azok rászoktak a macskavadászatra, egyéb állatok mellett, és több macska is áldozatul esett általuk. Szóval egész biztos, hogy Morcella eltűnésének is ez volt az oka, és nem az ami miatt sírtam, hogy nem voltam jó gazdája esetleg. Ez önáltatás, valójában sirattam azt az időt, amit rááldoztam, hogy boldog legyen, de ő boldog is lett, és boldogan halt meg! Hát miért sirattam ennyire?! Talán attól féltem, hogy nem szeretett minket? Ebben az esetben is csak magunkat sirattuk, és nem a kiscicát. Illetve a kiscicát is sirattam, hogy megtámadták a kutyák, és kínozhatták. Félre ne értsetek, nem vagyok a sírás ellen, csak meg kell értenünk, hogy csak magunk miatt sírunk, mivel a sírás gyógyító hatással van, és a saját veszteségünket, sebünket kell megsiratni, hogy begyógyítsuk.

„Olyan boldog voltam!” – Ezt a mondatot Szent Erzsébet mondta néhány napja a halála előtt. 24 éves volt, én meg szintén 24 éves voltam akkor, mikor elolvastam az életéről szóló könyvet. Tudtam, hogy ez csak egy játékos párhuzam kettőnk között, mivel egy kicsit a példaképemnek tartottam, csak ő 24 évesen befejezte az életét, én meg jól szólván akkor kezdtem élni. Ő addig mindent befejezett, amire szüksége volt. Volt szerelmes és édesanya is, királylány és koldus. Alapított egy kolostort és elérte, hogy megvetett személyből mások tanítója legyen, és figyelemmel kísérjék minden lépését, akár ma egy popsztárnak.

Szóval nincs jelentősége annak, hogy mi mennyi ideig tart, mindössze csak és kizárólag a jelenlétnek létnek, a boldogban élt pillanatoknak van jelentősége. Nincs jelentősége annak se, hogy Morcella 3 hónapot, vagy 15 évet töltött velünk szeretetben. Neki az a 3 hónap ugyanannyit, vagy akár még sokkal többet jelent mint 15 év!

Az életbemaradás egyik legfontosabb törvénye nem csak az, hogy boldogunk vagyunk, hanem, hogy vannak még céljaink az életben. Fontos, hogy a céljainkat szívből határozzuk meg, és ne hagyjuk figyelem nélkül Isten vagy az Univerzum céljait se velünk. A létezés ajándék, nem a mi érdemünk, hogy létezünk, ezért hálásaknak kell lennünk! A hálánkat meg leginkább a boldogsággal és a boldog tevékenységekkel, aktív élettel tudjuk kifejezni, de csak ne legyünk közben gőgösek...! ;)

komment

Címkék: halál isten cica világ valóság boldogság macska életérzés megfigyelés őszinte őszinteség tanulni boldog mély sírni adni

Egy vagy a sokból - dalszöveg

2017.08.27. 11:30 csorbacsillag

*
Egy vagy a sokból, ki nem másolható,
Én meg csodállak, mint egy új lakó.
Egyetlen éned, nem több mint milliárd,
De mit te érzel, nem tudja senki már.
*
Mondhatnak bármit, hogy ítéljék ki vagy,
De csak az számít, ki szívvel hinni hagy.
Benned a törvény, te tudhatod mi jó,
Érvénye rád hat, csak neked való
*
Ez hát az egység, mindenki jelen,
Légy a harcos, s légy a védtelen.
Éld meg erőben, mi szívedből fakad,
Nem kell más hozzá, csak vállald önmagad.
*
Egy vagy a sokból, ki megpihenni jött,
Tudva, hogy létünk világot összeköt.
Enged magadnak, hogy élvezd lépteid,
S színekre bontott fénybe érsz te is!
*
imag1149_2.jpg

komment

Címkék: vers dal harc társadalom cica világ béke dalszöveg baba mama egyenjogúság jelen Fábián Franciska

Sound of London

2017.05.14. 01:19 csorbacsillag


dsc_0151_2.JPG

Égnek a házak – vakít a távtat,

Túl nagy a város – nem leszek álmos.

Lazulva élek – lehelj ledérnek,

Dübörgő zajbaj – súgás parancs van.

 

Hatásom álom – nem kontrollálom

Önmagam inkább – leszek az indád.

Megcsap a bárhol érzése távol,

Idegen lettem – benned születtem.

 

Égnek a házak – vakít a távlat,

Horizont fülledt, fénylő homály van.

Szokatlan szavak forognak reggel,

Látom mit gondolsz – szótár már nem kell!

 

Így is meg úgy is sokat tudunk mi,

Megfoglak, kellesz, jól bevadulni!

Ne félj, ha bántok, élvezd és szenvedj,

Sötétebb égen csillagok mennek.

 

komment

Címkék: zene vers dal város álom fény világ tudni homály távol égni

süti beállítások módosítása