***
Harag
Nem állok jót ügyedért,
hogy pszichédbe nézzek,
Taposlak, mint tüzet ért
papírt, ha megéget.
Bántottál, Te eszement!
Hibám benned oltom,
Nem hagysz nyugton helyemen,
Világtükör módon.
Megérett, hogy ítéljek,
Így hozta a kedvem,
Megmártom a szikéket
Kicsit a beledben.
Ha véred már illatos,
Falva számba öntöm,
Egy húzás, így írhatott
Fátumokat rögtön.
Hiúság
Mi a mérce, a divat?
Beszivárog bőrömig,
Mosolyráncot felszívat
Mikor szemen őrködik.
Kiváló a ruha így,
Mint én, ne viccelj velem!
Egómba a szó hasít,
Ha bántasz, vesztem helyem.
Illem szabta vetélytárs
Minden barát, szilárd ok
Kell a rokonszenvért már
Cserébe, hogy imádtok.
Test nekem bálványt emel,
Bezár akart örvénye,
Imbolyogva átterel
Szívből a külsőségbe.