Nem fogadom le
Mit megfogadtam,
A lázadás
Alább hagy,
Alázattal háborogva,
Csak köpni, nyelni tudtam.
Megbéklyóz a
Vélt igazság,
Testem terhet tárol,
Ideákban gazdag rendszer
Mozgásomban gátol.
Nincs előre, nincs már: hátha!
Hit megunva,
Szégyell,
Hittem egyszer lelkem útja
A jótól sosem tér el.
Elfáradtam menni mindig,
Szünet nélkül vágyva,
Meg kell állni már
Csak inni,
de úgy érzem gyáva
Minden, amit önmagamnak,
Kívánságára tettem,
Haladtam, csak
mégse buzgón
És nevetve hebegtem.
Lódítás, ha szépre buzdít
Aki titkon ronda?
Hazudnék, ha igazságot
Mondanék, és lopva
Elvenném a kis játékod
A tiszta homok várad
Szívtelenül megtaposnám
Mert csak látszat vágyad
Szerintem ez,
mit szüntelenül
Hiszel és úgy áthat
Hogy tovább mész
Minden bajban
És nincs halál,
Csak bál van.
