***

Harag

Nem állok jót ügyedért,

hogy pszichédbe nézzek,

Taposlak, mint tüzet ért

papírt, ha megéget.

Bántottál, Te eszement!

Hibám benned oltom,

Nem hagysz nyugton helyemen,

Világtükör módon.

Megérett, hogy ítéljek,

Így hozta a kedvem,

Megmártom a szikéket

Kicsit a beledben.

Ha véred már illatos,

Falva számba öntöm,

Egy húzás, így írhatott

Fátumokat rögtön.

Hiúság

Mi a mérce, a divat?

Beszivárog bőrömig,

Mosolyráncot felszívat

Mikor szemen őrködik.

Kiváló a ruha így,

Mint én, ne viccelj velem!

Egómba a szó hasít,

Ha bántasz, vesztem helyem.

Illem szabta vetélytárs

Minden barát, szilárd ok

Kell a rokonszenvért már

Cserébe, hogy imádtok.

Test nekem bálványt emel,

Bezár akart örvénye,

Imbolyogva átterel

Szívből a külsőségbe.

Jóra való restség

Eltöltöm perceim, ez épp most jó,

Minek is haladni, ha szét folyt tó

Látványa bennem, mennék a strandra

Délben, halotti, vak kába zajba.

Meg kell, hogy értsd, fejemben mozgat

Árnyas képzelet, nem hoz ez rosszat,

Én csak megvárom, hogy te ugrálj még,

Nincs oly törtetés, mit ne utálnék.

Fejlődni hülyeség, megváltani

Nem lehet. Tudnak minden földtani

Regulát, így mit tegyek? Gyűljünk-e

Hát tovább e szürke gyűrűbe?

Kéj vágy

Megtagadni tőlem bármit

Nem lehet.

Lucskos órán kapni vágyni

Kell nekem.

Függök tőled, pőrén nézlek,

Mert te vagy

Eszközöm, ki mint mellék nem

Testet ad.

Univerzum drága élmény,

Ismerem.

Ott hajszollak csábos lényként,

Szertelen

Rendelkezem és felőled,

Érdekel

Hogyan kívánsz, mivel öllek,

S élvezel.

*

Kapzsiság

Miért kéred pénzem is?
A bizalom hiánya
Gyűjtögetni kényszerít,
Mert nekem több kijárna.

Kicsik vagytok mind nekem,
Környezetem lenézem,
Luxus árban éhezem,
Szám keret a reményem.

Hatalomnak épített
Bástya lesz a pénzemből,
Áldozatom érzitek?
Fizetség a lélektől.

Sakktábla lét, hulla rend,
Kígyó marka erényem
Körbe fon, szorít a szent
Emlékem a szeméten.

Irigység

Szerencsésebb volt más,
Kihasználta helyzetét,
Tudom, nem úgy formál
Meg mindent, hogy tettem én.

Igazságosságom,
Mint egy penge megélem,
De mert függök vádtól,
Véren múlik esélyem.

Kínos sárga láztól,
Ki is irthatnám, mi szar,
Kritikával vádol
Szavam jót, ki megfial.

Falánkság

Azt gondoltam egyszer, jó lenne valami,
De akkor, mint mindig, szembe jött a hami,
Nem tágítok tőle, így észre sem veszem
Lelkem éhezik csak, magányomban eszem.

Állandó a képzet – még rám föl se néztél –
Több lenni a testben, dac földemre értél,
Te vagy, aki nem adsz! Én vágyok, mint átok,
Töretlenül űzve fényes túlvilágot.