Különös hajnalon
Poklon át estem,
Azt hittem meghalok,
S pille lett testem.
Unt rácsos ablakom
Bánattól védett,
Rajta rút kosz halom
Feloszlott, fény lett.
"Ez már így létezett!"
- Vélem és ifjú
Gondom az élvezet
Ma útnak indul.
Izgalom bont falat
Élet sikertől,
Pirkadó pillanat
Erővel feltölt.
Ekkor történt velem,
Hogy a fény táplált,
Nem tudtam, hogy lehet
Enni szivárványt.
Hogy a Föld színesebb,
És Mennyet alkot,
Korábban a szemem
Rabságban tartott.
Közöny úgy lelkesít,
Hogy többé nem lesz,
Mindent kerülve így,
Mi múlttól szenved.
Utam nem ebszaros,
Jövőm sem fáraszt,
Könnyű a villamos
Amikor szálltam.
Nem a kitüntető
Bélyegek hajtnak,
Lényemből ez időt
Másoknak adtam.
Mert perc és a világ
Ismerhető lesz,
Aznap a tanítás
Szívemből tört meg.
(A képen Bánki Dorka festménye látható.)
