Csorba Csillag

Nem fogadom le

Mit megfogadtam,

A lázadás 

Alább hagy,

Alázattal háborogva,

Csak köpni, nyelni tudtam.

Megbéklyóz a

Vélt igazság,

Testem terhet tárol,

Ideákban gazdag rendszer

Mozgásomban gátol.

Nincs előre, nincs már: hátha!

Hit megunva,

Szégyell,

Hittem egyszer lelkem útja

A jótól sosem tér el.

Elfáradtam menni mindig,

Szünet nélkül vágyva,

Meg kell állni már

Csak inni,

de úgy érzem gyáva

Minden, amit önmagamnak,

Kívánságára tettem,

Haladtam, csak

mégse buzgón

És nevetve hebegtem.

Lódítás, ha szépre buzdít

Aki titkon ronda?

Hazudnék, ha igazságot

Mondanék, és lopva

Elvenném a kis játékod

A tiszta homok várad

Szívtelenül megtaposnám

Mert csak látszat vágyad

Szerintem ez,

mit szüntelenül

Hiszel és úgy áthat

Hogy tovább mész

Minden bajban

És nincs halál,

Csak bál van.

Fény ég a repdeső unalomban,

Lépni kell, nem vagyok szurok,

A jóság is olyan, mint a bűn volt,

Lázad, lemondó, undok.

*

Csak futva is állhatok örökké,

Nem sért az idő, csak a test

Lett beteg belülről, hogy szökővé

Vált az öröm, elveszett.

*

Kong az éhség a igéző láng felé,

Szárnyas és megmondja ki vagy.

Te nem tudtad így. Kényszerít elméd

Épnek látni mi kihagy.

*

Jóra való restség

Eltöltöm perceim, ez épp most jó,

Minek is haladni, ha szét folyt tó

Látványa bennem, mennék a strandra

Délben, halotti, vak kába zajba.

Meg kell, hogy értsd, fejemben mozgat

Árnyas képzelet, nem hoz ez rosszat,

Én csak megvárom, hogy te ugrálj még,

Nincs oly törtetés, mit ne utálnék.

Fejlődni hülyeség, megváltani

Nem lehet. Tudnak minden földtani

Regulát, így mit tegyek? Gyűljünk-e

Hát tovább e szürke gyűrűbe?

Kéj vágy

Megtagadni tőlem bármit

Nem lehet.

Lucskos órán kapni vágyni

Kell nekem.

Függök tőled, pőrén nézlek,

Mert te vagy

Eszközöm, ki mint mellék nem

Testet ad.

Univerzum drága élmény,

Ismerem.

Ott hajszollak csábos lényként,

Szertelen

Rendelkezem és felőled,

Érdekel

Hogyan kívánsz, mivel öllek,

S élvezel.