*Egy ligetbe szerettünk bele,És védve platánfáikat,Emlékszem hány szépnek kezdeteVolt itt, mi lelket átitatMeghatottsággal, hogy közel vanEgy vattacukros gyerekkor,Ha erre járok, mindig jelen van,Mint remény, hogy élni lehet jól. Egy ligetben keresünk helyet,Hol minden egységet éltet,Más vagyok, de egyenlő veled,Így könnyed a torkomig érhet,Bár észben nem értem miért,Más fogalom nálam a normál,De rezgésed érzem, tudom mi tiéd,Tisztellek, hogy természet formál. Egy ligetben lebegünk akárSzerelmesként fiúba, lányba,Ha fák dőlnek, az, mint egy halál,A kedvesé, kit keresve vártam,S halnék utána, de van még apám,Ki elveszve állna lesújtva,Mint dominó sor hullása, ledarálMinket egy erőszak súlya. De nem a halál fáj, hisz az nincs is,A halott fa is tovább él másban,Érzések fájnak, hogy ilyen szintigNem számít a többség vágya,Jogokat temetünk, vagy együttSzeretnénk, hogy legyen városban liget,Mi közel van, ha stresszünk letettük,Legyen még lélegző sziget!*2016.07.11.
Egy ligetbe szeretünk
2016.09.06. 12:23 csorbacsillag
*Egy ligetbe szerettünk bele,És védve platánfáikat,Emlékszem hány szépnek kezdeteVolt itt, mi lelket átitatMeghatottsággal, hogy közel vanEgy vattacukros gyerekkor,Ha erre járok, mindig jelen van,Mint remény, hogy élni lehet jól. Egy ligetben keresünk helyet,Hol minden egységet éltet,Más vagyok, de egyenlő veled,Így könnyed a torkomig érhet,Bár észben nem értem miért,Más fogalom nálam a normál,De rezgésed érzem, tudom mi tiéd,Tisztellek, hogy természet formál. Egy ligetben lebegünk akárSzerelmesként fiúba, lányba,Ha fák dőlnek, az, mint egy halál,A kedvesé, kit keresve vártam,S halnék utána, de van még apám,Ki elveszve állna lesújtva,Mint dominó sor hullása, ledarálMinket egy erőszak súlya. De nem a halál fáj, hisz az nincs is,A halott fa is tovább él másban,Érzések fájnak, hogy ilyen szintigNem számít a többség vágya,Jogokat temetünk, vagy együttSzeretnénk, hogy legyen városban liget,Mi közel van, ha stresszünk letettük,Legyen még lélegző sziget!*2016.07.11.
Szólj hozzá!
Címkék: politika vers halál gondolat filozófia természet liget öngyilkos elpusztítás
Az önpusztítás fogalmi tévedései
2016.05.05. 13:07 csorbacsillag
Meg kell tanulnunk nem mások által megítélni önmagunkat. A közvélemény a nagy számok törvénye alapján könnyen rámondja valamire, hogy önpusztítás, de ez még a legártalmasabb dolgok esetében se igaz mindenkire, mivel vannak emberek, kiknek épp az adatott a sorsában, hogy megéljék ezeket a dolgokat. Azért se kell nagyon dobálóznunk az "önpusztítás" szóval, mivel rengeteg "nem önpusztító, józan" embert ismerek, aki önpusztító, és szép lassan elhal, mert egész életében olyan munkát végzett, amit szívből utált, (vagy csak simán ügyvéd volt:P Esetleg politikus!) mások meg egész életükben szívből szívnak, és majd kicsattannak az örömtől és életerőtől. (Ez persze nem minden emberrel van így, rám sokkal rosszabbul hatna a fű.)
Szóval összefoglalva: drogozni, kurválkodni, alkoholt inni és bányában dolgozni önpusztítás! Kivéve azoknak az embereknek, akiknek ezek a dolgok/tevékenységek adják a legnagyobb örömöt, elégedettséget, önszeretet, (ami nem azonos, hanem ellentétes fogalom az önzéssel!) és küldetésük beteljesítését az életükben.
A rossz vagy jó fogalma csak azon múlik mennyire tudsz valóban szeretni valamit és valakit.
***
Szólj hozzá!
Címkék: munka beteg drog társadalom filozófia ember mánia felismerés önpusztítás öngyilkos normális lélektan
Öngyilkos országban jártam én
2016.02.27. 19:09 csorbacsillag
Öngyilkos országban jártam én,
hol minden öngyilkos volt,
Öngyilkos köveket szórt az ég,
de nem ütött meg senkit.
Ott csak öngyilkos holt.
Öngyilkos mezőkön öngyilkos búza nőtt,
s nem szívott talajból ásványt,
Mégis érett búzaszem
mi kenyérként várva már a szántást.
Öngyilkos asszonyok öngyilkos férjüket
önzőn szerették,
Öngyilkos gyermekük, ha nem szopta el tejük,
késsel etették.
Öngyilkos városban öngyilkos volt a ház, öngyilkos az ajtó.
öngyilkos híreket írt csak az élcesen
öngyilkos sajtó.
Öngyilkos emberek öngyilkos békében
halálig nevettek,
Öngyilkos természet gyümölcse enyészett,
s bőségben megerjedt.
Öngyilkos ágakon öngyilkos levelek
őszszínbe borultak,
Öngyilkos szemekbe öngyilkos gyönyörtől
könnycseppek vonultak.
Haláluk vágyával várták a tavaszt,
de az öngyilkos tavasz már megölte magát,
Így az idő mindig ősz maradt.
Öngyilkos országban volt öngyilkos büszkeség,
öngyilkos imázzsal,
Öngyilkos templomban hit nélkül szürkeség,
öngyilkos imákkal.
Öngyilkos istenük örökre élt velük
lángsírban lebegve.
Önmagát vagdosó, öngyilkos szeretet
senkit sem felejthet.
Öngyilkos sztárokat, mint öngyilkos áldozat,
szentként kezelték,
Öngyilkos bódulat járta át arcukat,
önmaguk temették.
Öngyilkos ifjúság öngyilkos bárba járt,
Öngyilkos zenékre
Táncolni kedéllyel, nem félve, az éjjel
lesz öngyilkos merénylet.
Volt öngyilkos hivatal, öngyilkos ravatal,
kínzó tor temérdek.
Öngyilkos álmokból öngyilkos jövőkép,
elhaló reménnyel.
S végül a temető, de nem temettek senkit,
öngyilkos földje nem fogad be mást,
öngyilkos kapui fölé írtak csak ennyit:
Feltámadás!
Fotó: Rolland Balázs
Szólj hozzá!
Címkék: jövő vers élet ország öngyilkos
