***

Harag

Nem állok jót ügyedért,

hogy pszichédbe nézzek,

Taposlak, mint tüzet ért

papírt, ha megéget.

Bántottál, Te eszement!

Hibám benned oltom,

Nem hagysz nyugton helyemen,

Világtükör módon.

Megérett, hogy ítéljek,

Így hozta a kedvem,

Megmártom a szikéket

Kicsit a beledben.

Ha véred már illatos,

Falva számba öntöm,

Egy húzás, így írhatott

Fátumokat rögtön.

Hiúság

Mi a mérce, a divat?

Beszivárog bőrömig,

Mosolyráncot felszívat

Mikor szemen őrködik.

Kiváló a ruha így,

Mint én, ne viccelj velem!

Egómba a szó hasít,

Ha bántasz, vesztem helyem.

Illem szabta vetélytárs

Minden barát, szilárd ok

Kell a rokonszenvért már

Cserébe, hogy imádtok.

Test nekem bálványt emel,

Bezár akart örvénye,

Imbolyogva átterel

Szívből a külsőségbe.