Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Mosoly napló

2010.12.17. 04:39 csorbacsillag

Szende Tünde egy nap elhatározta, hogy ezentúl naplóba fogja fogalani a semmit.
  Fejemben folyamatosan írok. - kezdte a gondolatait. - Folyamatosan írom az életemet, bár büszkeségnek tartom, hogy papírra vessek mindent. Nem azért élek, hogy mások majd nyalogassanak ezért, hogy „Jajj Kedves Tünde... (mosoly, mosoly) Ó Te milyen mély vagy, és milyen sok mindent megéltél már! (Heheheheee) ...Igaz, csak a fejedben!” Nem baj, nem baj! Így van, a dolgoknak így van értelme, az életem így szép! Hahh, főleg, hogy még semmit sem írtam! De legalább élvezem, és Isten is így szeret. Na igen, a szenvedésről akartam írni, mert az hogy szenvedek az senki másra nem tartozik, de legalább élvezem és boldogít! (Mivel senki másra nem tartozik, ezért gyorsan írok is róla! Értelemszerüen, értelemszerüen...!!!) Minden tündér célom, hogy segítsem az embereket, hogy a boldogsághoz vezessem őket! (Na igen, olyan boldogsághoz, amilyen bennem is van, mosoly,mosoly!) Ez a segítség meg nem az, hogy veregetem a hátukat! Én csak abban tudok (tudnék) segíteni másoknak, hogy megtanítsam nekik elfogadni az életet, életként! Szóval nincs ilyen, hogy jó meg rossz... (Talán még a bűntudat sem... haha ezt a dolgot mindig is ignoráltam, feltéve hogy semmit sem kell megbánnom, és a bűntudatnak erősen káros hatásai vannak az előbbrejutásban! Mosoly, mosoly, víííííígyoooor. Teljesen szükségtelen, sosem gyűlöltem senkit, na ha meg igen, hát jó kis tanulság volt, így kellett lennie! Pikk-pakk-punktum) Vagy tudsz élni a szeretet energiáival, szeretve még a szenvedést is, vagy csak szenvedsz... ééés gyűűűlőőőőősssssssssz!!! Most már megértettem, hogy béna vagyok az életben, példáúl elbaszom a kitöltendő nyomtatványokat, elejtem az utcán kesztyűmet, és a példáult még mindig példáúlnak írom, de még ez is jó! (Olyan vicces, hehe, mososososososososoooly) Amúgy meg próbáltam sietettni a dolgok mihamarabb bekövetkezését, de ahogy erölködtem, úgy taszítottam el magamtól a boldogságot, és amint megtanultam elfogadni mindent életként, úgy teljesültek a vágyaim! De vágyni, csak azért is VÁGYOK! - fejezte be gondolatait Szende Tünde, mert szerinte,  vágyni+harcolni+szeretni=boldogság. Mosoly, mosoly, mosoly. 

www.thesecret.hu/node/8555

komment

Címkék: élet komoly gondolat hír filozófia boldogság napló energia állapot őszinteség gondolkodni szende tünde

Szívem

2009.09.14. 18:31 csorbacsillag

Vonagló vonalad vonz, mikor
Képed kerül elém,
Szíved még sem enyém!

Képedet megkapom, de nekem
Ez így nem is elég,
Mert szíved még nem enyém!

Érzem, hogy kellene szép hasad,
Bár enyém is kemény,
De szíved mégsem enyém!

Bőrödet boncoló képzelet,
Mélyre nézne beléd,
Csak szíved még nem enyém!

Véresen szaggat az izgalom,
Látva tüdőd, s veséd,
Most szíved kerül elém!

Látva a sorsodat, szellemed,
Szívem szakadna, szegény!
Csak szívem már nem enyém.
 

(Küldjetek képeket, írok hozzá verset!)

komment

Címkék: vers komoly vágy képzelet elpusztítás kép vers

Morgássy Mórika

2009.07.26. 16:23 csorbacsillag

MI.

Morgássy Mórika, mondja monológját,
Mitől mennyi marha más, mélabúba ment már.

Mégis még mennyien, merülnek múlásba,
Meredek mezsgyéin, mulatnak „moll” mának.

Mond mire még? Mérgező, mániás merészség,
Mi metilén modorában, még minket metél még.

Morgássy Mórika, már múltban megmondta,
Mennyei, métely mérget, mondunk mi magyarnak.

(Úgysem értitek, úgysem értitek...tudom. ÁÁÁ!)

komment

Címkék: vers magyar komoly állapot

Világfájdalom egy falat kekszben

2009.02.26. 23:55 csorbacsillag

Miért is eszem meg?
Miért is ne?
Miért is fáj a hasam?
Miért érzem, hogy kövér vagyok?
Miért nem látom, hogy kövér vagyok? Furcsa...
Miért gondolom azt, hogy a keksztől kövér leszek? Az nem is lehet...

  Nem valójából egy keksztől nem leszek kövér, de minden keksz egy keksz!"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Egy keksz mindenkiért, minden keksz EGYÉRT!!!

Neee! Most komolyan? Már megint elfogyott?????

Szöööörnyűűű! Szőőőrnyűűűűűű!
VILÁGFÁJDALOM! Ez ellen tenni kell!

VILÁG KEKSZZABÁLÓI EGYESŰLJETEK! NEM BÍROM TOVÁBB!

*

süss...

komment

Címkék: komoly fájdalom éhség őrült felismerés világfájdalom hiányzik elpusztítás

Depigramma

2009.01.28. 21:56 csorbacsillag

jó reggelt!

***

Kezdődik az élet, de időtlen a tér,
Hiába, létezem. Vérem tiszta dér.
Indulni kéne de, csak nézem kék az ég,
Nem érdekel az se már miért...

Nem is vérem, létem, mi reggel is fagyos,
Nem tudhatom én se, hogy kezdjem a napot.
Voltak akik tudták, mondták előtte rég,
Nem hallom, homály fed. Más se ért...

Megmozgatom kezem, és érzem ujjaim,
Testemben vagyok, de fejem hol lakik?
Elmélázok azon, másoknak mi a jó,
És nekem mi marad? Néma szó…

***

komment

Címkék: vers élet komoly gondolat

A komoly lány felnevet...

2009.01.24. 12:15 csorbacsillag

A komoly lány felnevet, olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát, rímbe beszél már,
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz! Miért nem vagy jó, te rossz!”

Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
S rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!

Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.

Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
"Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza..."

 Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!

 Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!

***

 

komment

Címkék: vers játék humor komoly komolytalan itt és most

A ránk törő...

2008.12.19. 13:02 csorbacsillag

Szabadság?

Tegnap megkérdezték tőlem hogyan leszünk azok? Nem tudom hogyan lehetünk teljesen szabadok.-válaszoltam. Aztán így folytattam valójában akkor leszünk teljesen szabadok, ha nincsenek bűneink. Erre nagyon felcsillant a szeme a férfinek. Nem gondolt eféle válaszra gondolom. De tetszett neki. Aztán vallási témákba mentünk bele, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akiket már gyermekként megkeresztelnek, és nincs joguk megválasztani a vallásukat. Mondtam, a szabadság független a vallástól, a gyermek később amúgyis dönthet más vallás mellett...

A szabadság egyfajta lazaság is. El tudunk fogadni embereket és helyzeteket, és be tudjuk fogadni a szeretetett. Érdekes, hogy a forradalmak szabadsága valami egészen másnak tűnik. De azt is tudjuk, hogy ezek a szabadságok, sokszor rosszúl végződtek. Sajnos. Nem voltak pedig rossz szabadságok. Az embereknek ki kell tudni állni a jó dolgok mellett. Ezért szeretjük a forradalmakat. Csak nagyon nehéz nem a hatalom vágyért, hanem csak az emberi értékekért harcolni. Forradalmárnak ezért nehéz lenni... mert egy jó forradalmár szabad! Szabad a bűntől és az emberi kicsinyességtől, a kishitűséktől. Akár még a kinzártól sem retten vissza, mert belűl nagyon szilárdan tudja, hogy mit és miért képvisel, és sohasem fél a haláltól...

De hogy miért jutott ez pont most eszembe? Itt van a szabadság! A ránk törő szabadság. Pár nyugodt nap, amit békében és szeretetben tudnánk eltölteni. Tudunk vele mit kezdeni???

(Vagy titokban várjuk vissza azokat a személytelen egyhangú napokat, amikor újra nem kell gondolkozni sajátmagunkon és azon, hogy hogy tudunk/nem tudunk szeretni?)

komment

Címkék: laza komoly ünnep isten szabadság lélek

Kín-báj-vigyor

2008.11.26. 22:28 csorbacsillag

Nem azért mert szép vagyok...

Nem-azért. Aki ismeri, hogy ki az tudja. Ő nem azért van, mert jó. Pont azért van, mert nem jó. Az ördögöt ismerni kell, és tudni kell bánni vele. A kép nagyon tipikus, de csak én értem... Vagy nem ha nem is csak én értem, de kevesen vannak akik pontosan értik és tudják, hogy miért van ez így. Én tudom, és megtarom magamnak és az érzést és tudást. És, továbbra is ismerni akarom. Hogy tudjam mit és hogyan kell csinálni, töle tanulom. Mit-hogyan-nem...!

Kín.

Báj.

Vigyor.

Igen báj-vigyor. Bájvigyor. (Kííínbájvigyor) Érdekes hány emberben, és hogyan jelenik meg ez. Sokban. Nagyon sokban sajnos. Rá se jössz, hogy hányban, bele se tudsz gondolni! Én legalábbis igen elcsodálkoztam most. Hányan akarnak átvágni bájvigyorral?! Sajnos sokan, és nem mindenki lehet elsőre kiszúrni. Túl jól játszanak. Átvágnak! Mű kedvességgel. Mű szerettel. És mű szentséggel. (álszentséggel) Aztán fogják magukat és hátbatámadnak. És az akkor nagyon rossz...

Csalódni nem jó! Nem szeretem...

komment

Címkék: élet komoly gondolat botrány fájdalom lélek szomorú szeretet üzenet őszinteség

Találjunk ki valamit!

2008.11.20. 09:50 csorbacsillag

Valami vidámat.

Talán ez volna a legegyszerübb feladat, hogy valami vidám dolgot kitalálja és eljátszak. Nem gondoljátok? Mégis, a vicc az, hogy ez a legeslegseslegnehezebb dolog. Na jó, nem fogom túl dramatizálni a dolgot, de ha nem így lenne, akkor nem akarna mindenki csak meghalni a szinpadon. De csak ezt akarjuk. Az olyan jó dolog. Szóval nem csak én akarok meghalni, nem csak én kesergek, (amúgy mellesleg ez a kesergés nem egy túl komoly dolog) hanem mindenki. Elnézést azoktól akik esetleg most tátott szájjal néznek, és fogalmuk sincs, hogy miről is van szó. Bocsi. Játékról. Játék az egész világ, és játszópajtás benne minden férfi és nő!

 

Komolyat jó játszani! Bizony! Annyi téma van rá! Piszkálódósat, provokálósat, sírósat, hisztizőset, elmebeteget, melankólikust és hogy kine maradjon pszihopatát is jó játszani! haha... Olyan jó vicc! És a többiek azt hiszik, hogy én tényleg olyan vagyok! haha...! Aztán rámondjuk, hogy "tényleg bevetted"?

De vidámat nehéz. Mivel a vidámhoz komolynak kellene lenni, és mi komolytalanok vagyunk!

 

De hogy ki ne maradjon, az igazság az, hogy blogot írósat is jó játszani! Aki meg komoly következtetéseket von len néhány ki megjegyzésemból, hát az nagyon furi..! De, komolytalan...

komment

Címkék: játék komoly itt és most

Komoly dolgok

2008.11.08. 19:01 csorbacsillag

Egy, kettő, három...

Aham.

Már megint. Nem tudom, úgy érzem most mindenkire rájött a nyavajgókór. Én legalábbis idáig azt hittem, hogy bizonyos fizika okai vannak annak, hogy "bedepiztem" az utóbbi pár napba, de ahogy elnézem, ezzel a bedepizéssel nem vagyok egyedül. Ez valami ragályos dolog? Általános „kedvelszívóhullám” söpört végig a városon?

Nem tudom.

Mindenesetre idáig az volt a baj hogy volt, most meg az a baj, hogy az nincs. Nem valójában idáig is az volt a bajom, hogy ami véget ért. És most meg az a bajom, hogy véget ért és leszarva érzem magam, pedig tudhatnám, hogy hamarosan újra jó lesz. Na persze, ha így lenne, de az még hol van, és én nem szeretem a napokat számolgatni! (Még hét nap és újra láthatom… Ez nagyon sok:( )

Meghalok.

Amúgy meg egyszerűen nem értem azokat az embereket, akik megelégszenek azzal, hogy csak életük 10%-t élvezik, és a maradék 90%-ban meg az úgy mond munka közben mindent leszarnak, és csak számolgatják az órákat és a napokat, hogy mikor lesz már hétvége. (Amikor persze szintén nem csinálnak semmi hasznosat, csak végre nem dolgoznak és nincsenek otthon.) Ááá! Én ezt nem értem. Nem bírom elképzelni, hogy mi ebben a jó. Lehet, hogy én vagyok a türelmetlen, de ebbe bele lehet gárgyulni. Persze nekem is kellenek a szünetek, de a szünetekben gondolkodni szoktam. Ja. Meg aludni.

Álmodni.

Bárcsak lennének emberek, akiknek volna valami értelmes céljuk is. Például, lennének terveik. Nem csak olyan rövidtávú tervek, hanem a hosszútávúakról is. Nem, nem azért mert mindent megterveznek előre, hanem azért mert érzik, hogy van értelmük élni. Én is ilyen embernek érzem magam, nem a tervek miatt, hanem csak azért mert amit elhatározok, álltalába be is tartom, és ezek komoly dolgok, nem csak marhaságok.

Nem tudom hova akartam kijutni, de a lényeg, hogy megint elfáradtam. Na megyek is. Vagy nem tudom. Mindenesetre meg kellene komolyodni!

komment

Címkék: élet komoly gondolat álom várakozás életérzés idő egyedül hullám gondolkodni percek órák

süti beállítások módosítása