Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Türelmetlen vagyok

2020.01.06. 01:37 csorbacsillag

 *

Türelmetlen vagyok, mégis mindig kések,

Könnyebb dolgaimtól bódulatba térek.

Elválnék magamtól, de csak magamban bízok,

Megszerethetnek, mégis jött a szítok.

 

Távolról voltam jó sziget képzeletben,

Most már mindet értek, lüktet az eremben.

Amit egyszer tudtam, újra el kell érni,

Állattól tanultam a jelenben élni. 

*dsc_0895.jpg

komment

Címkék: vers állat fejlődés őszinte tanulni jelen türelem

Levélszemét...

2019.11.09. 01:06 csorbacsillag

dsc_0876_2.JPG

 

*

Türelmetlen vagyok, mégis mindig kések,

Kötött dolgaimtól, bódulatba térek.

Elválnék magamtól, de csak magamban bízok,

Megszerethetnélek, de jött előbb a szítok...

 *

Mély nyomás a mellben, sosem voltam jobban.

Békességről papolsz, de nem tudom, hogy van

az ilyesmi másnál, mert nem tanították,

Egyszer újra élek, nem csak papírokká...

*

komment

Címkék: vers élet béke életérzés tanulni türelem

A világot nem a pénz irányítja.

2018.02.18. 22:56 csorbacsillag

dsc_0359_3.JPG

Az élet annak adja a legnagyobb próbatételeket, aki menekülni akar előle és minden áron be akarja biztosítani a jólétét és boldogságát. A csodák viszont ott történnek meg, ahol nem is számítanak rá.

Terhességük alatt drogozó lányok szülnek teljesen egészséges, életerőtől duzzadó gyermekeket, miközben a legegészségesebben élő emberek meg meghalnak rákban. Az a lány, akit gyermekkora óta bűnözőnek néztek a környezetében, boldog házasságban él és négy gyermeknek adott életet, másokat meg hiába írattak egyházi iskolába a szülei, mégis céltalanok, depressziósak, hitetlenek, és magánytól szenvednek.

A világot nem a pénz irányítja. Ha ezt állítjuk, azzal valójában elismerjük a pénz hatalmát, a szívvel szemben, és behódolunk neki. Aki ezt állítja, és panaszkodik, mert ő nem gazdag, és alulról nézi a dolgokat, annak nem sok érzéke van a spiritualitáshoz, és nem tudja hogy, milyen erők vezetnek bizonyos anyagi javak meglétéhez, vagy elvesztéséhez. Tudom azt mondja a Biblia, hogy a gazdag ember nem juthat a Mennyek országába, mégsem mind gonosztevő az akinek pénze van. A pénz egy lehetőség, és felelősség is egyben. Ez a bibliai idézet azokra a gazdagokra utal, akik minden boldogságukat a pénzhez kötik, öncélú a pénzhez fűződő viszonyuk. Azokra a gazdagokra vonatkozik, akik képtelenek lennének búcsút mondani a pénzüknek másokért vagy alkotások létrehozásáért. A gazdagság egy dinamikus állandó, csak munkával tartható fenn. Bizony nem könnyű dolog folyamatosan, értelmes, közösséget építő célokra költeni a pénzt, felelősségteljesen, amelyek később visszatermelik a vagyont, de már úgy hogy ez az energia másokon is pozitív hullámként áramlott át. Nem megy ez mindenkinek, sőt a gazdagok közül is sokan elbuknak, vagy elfásulnak ezen az úton. Sőt a legtöbb gazdagnak az a baja, hogy nem is tudja, hogy a pénz által milyen képességek birtokosa, és a folyamatos aggódás, leterheltség, felszínessé teszi őket, életüket meg földi pokollá. A lottó nyertesek is azért vesztik el vagyonukat néhány év alatt, mert nem ismerik a pénz súlyát, és hogy gazdagnak lenni munka és foglalkozás is egyben, ami szakértelmet és professzionalitást igényel és nem csak azért mert öncélúak, akkor is elszegényednek, ha jótékonyan adakoznak.

A pénz csak egy eszköz nem a hatalom birtokosa, a belső energia egyik fizikai manifesztációja, de nem az egyetlen megvalósulás. Nincs pozitív vagy negatív energiához kötve, hiszen ez a megkötés csak a mi fejünkben létezik, egyszerre pusztíthat és építhet is. Mi döntjük el, hogy melyik világnak adunk teret, és hogy mi az amire már nincs szükség. Hogy mennyire akarunk boldogok lenni, vagy, hogy mennyire lubickolunk a panaszkodásban és az önsajnálatban depressziósan.

Ezek a dolgok nem csak a pénzben mérhető gazdagságra vonatkoznak, hanem minden egyébre amink van és amit elértünk... 

 

komment

Címkék: gondolat pénz filozófia szív inspiráció rendszer szeretet energia hatalom tanács tanulni gazdagság adni égi sugallat

Életvágy.

2018.02.04. 21:16 csorbacsillag

Nem akarok úgy meghalni, hogy sírjanak utánam!

Úgy érezném, mintha valamit elrontottam volna, vagy félbehagyott életet kellett volna itt hagynom. Ha el kellett mennem, akkor elmentem. Miért sírunk egyáltalán, ha valakink meghal. Én tudom, bár összesen csak a macskáim halál miatt sírtam életemben, leginkább magunkat siratjuk, hogy az a másik többé már nincs velünk.dsc_0462_2.JPG

A legjobban Morcella nevű cicám miatt sírtam, sőt mai napig sírok, ha rágondolok. A kis 8 hónapos cica lány, akit én szelídítettem meg, és hónapokig figyelemmel kísértem az apró kis csontsovány lény életét, míg nem 5 hónaposan nagyon rossz állapotban családilag befogadtuk az akkor 40 dekás állatot, mert nem akadt más gazdára, és a hideg télben megfagyott volna. Az utolsó 3 hónapját boldogságban, szeretetben, egészségben és bőségben töltötte, és minden jónak látszott, míg nem egy márciusi napon kikéredzkedett a kertbe, és soha-többé nem láttuk. Később mikor kerestük, rájöttünk, hogy a szomszéd nem etette a kutyáit, így azok rászoktak a macskavadászatra, egyéb állatok mellett, és több macska is áldozatul esett általuk. Szóval egész biztos, hogy Morcella eltűnésének is ez volt az oka, és nem az ami miatt sírtam, hogy nem voltam jó gazdája esetleg. Ez önáltatás, valójában sirattam azt az időt, amit rááldoztam, hogy boldog legyen, de ő boldog is lett, és boldogan halt meg! Hát miért sirattam ennyire?! Talán attól féltem, hogy nem szeretett minket? Ebben az esetben is csak magunkat sirattuk, és nem a kiscicát. Illetve a kiscicát is sirattam, hogy megtámadták a kutyák, és kínozhatták. Félre ne értsetek, nem vagyok a sírás ellen, csak meg kell értenünk, hogy csak magunk miatt sírunk, mivel a sírás gyógyító hatással van, és a saját veszteségünket, sebünket kell megsiratni, hogy begyógyítsuk.

„Olyan boldog voltam!” – Ezt a mondatot Szent Erzsébet mondta néhány napja a halála előtt. 24 éves volt, én meg szintén 24 éves voltam akkor, mikor elolvastam az életéről szóló könyvet. Tudtam, hogy ez csak egy játékos párhuzam kettőnk között, mivel egy kicsit a példaképemnek tartottam, csak ő 24 évesen befejezte az életét, én meg jól szólván akkor kezdtem élni. Ő addig mindent befejezett, amire szüksége volt. Volt szerelmes és édesanya is, királylány és koldus. Alapított egy kolostort és elérte, hogy megvetett személyből mások tanítója legyen, és figyelemmel kísérjék minden lépését, akár ma egy popsztárnak.

Szóval nincs jelentősége annak, hogy mi mennyi ideig tart, mindössze csak és kizárólag a jelenlétnek létnek, a boldogban élt pillanatoknak van jelentősége. Nincs jelentősége annak se, hogy Morcella 3 hónapot, vagy 15 évet töltött velünk szeretetben. Neki az a 3 hónap ugyanannyit, vagy akár még sokkal többet jelent mint 15 év!

Az életbemaradás egyik legfontosabb törvénye nem csak az, hogy boldogunk vagyunk, hanem, hogy vannak még céljaink az életben. Fontos, hogy a céljainkat szívből határozzuk meg, és ne hagyjuk figyelem nélkül Isten vagy az Univerzum céljait se velünk. A létezés ajándék, nem a mi érdemünk, hogy létezünk, ezért hálásaknak kell lennünk! A hálánkat meg leginkább a boldogsággal és a boldog tevékenységekkel, aktív élettel tudjuk kifejezni, de csak ne legyünk közben gőgösek...! ;)

komment

Címkék: halál isten cica világ valóság boldogság macska életérzés megfigyelés őszinte őszinteség tanulni boldog mély sírni adni

Megértettem!

2017.11.21. 15:59 csorbacsillag

Avagy a tehetség és ami mögötte van..

Hamvas Béla szerint a tehetség nem feltétlenül egy ideális állapot. Sőt ő kifejezetten rossznak tünteti fel, ha jól értelmezem. Számára az ego túltengése. Én nem gondolom így, hogy bűntudatomnak kellene lennie amiatt, mert túlteng benne az alkotási kényszer, és van bennem valami nyughatatlan motolla, de a magyarázatot, ellenérvet, még nem tudtam megfogalmazni.
Pár hete vettem egy Anamé programos kristályt, ami a megértést szolgálja, és pár nap után meg is kaptam a választ a dilemmámra:
Sose gondoljuk azt, ha valami különleges képességgel rendelkezünk, legyen tehetség, spirituális képesség (tisztánlátás, hallás, megérzés, stb.), vagy bármi egyéb, hogy ez valami életen, életeken keresztül kiérdemelt munkánk gyümölcse. Arra döbbentem rá, hogy tehetséget csak azért kapja az ember, hogy vezekeljen. A tehetség maga a szolgálat és a beteljesítendő küldetés. Az Univerzum próbára teszi a tehetséges embert, hogy mennyire válik gőgössé az élete folyamán. Akár sikeres lesz, akár nem az élete során, a gőg, azaz az alázat hiánya, a tehetséges embert könnyen kiégetté, depresszióssá, szociopatává, és elzárkózóvá teszi. Valójában nincs különbség ember és ember között, a fogyatékostól a szuper zseniig mind ugyan olyan fontosak vagyunk. Egymás érdekeit/boldogságát szolgáljuk.
Ha ezt megérti a tehetséges ember, boldogan és bűntudat nélkül lehet termékeny alkotó

img_3269.JPG

komment

Címkék: élet gondolat isten társadalom valóság boldogság megoldás felismerés sors bűn megfigyelés tanulni boldog zseniális alkotni megtaláltam egyszerü Tehetség Alázat Rájöttem

Elvárom magamtól

2017.09.27. 09:17 csorbacsillag


Elvárom magamtól: Legjobb legyek!
Kínoztam gyerekként felnőtteket.
Kacagtam tanárok nyögésein,
Eredményt akartak szegényeim.

Ismernem kellett ki miért szidott,
Legszentebb pillanat volt a titok.
Átléptem közhelyes fájdalmakat,
Alázat kreált új becsvágyakat.

Alapos lecke az emberiség,
Diáknak fogad a felettes én.
Féltem, hogy már nem én irányítok,
De játszva csodába bejárhatok.

 img_3054.JPG

komment

Címkék: vers élet álom félelem filozófia boldogság ember emberiség lecke felismerés csoda tanulni észrevenni

Rend - szeretet

2016.08.25. 23:02 csorbacsillag

*
Nincs más parancs, mit követnék,
Mint, mit belső végtelen
Diktál nekem, és pihennék
Legbelül egy szűz helyen.
*img_0809.JPG
Törvényhívők elsöpörtek,
Félhomály ing át szobán,
Ábrándjaim meggyötörnek
Feszítő parák nyomán.
*
Ha link gondolatból állok,
Hiszem, ingyen kapni kell.
De mit adnak, nem kívánom
Számba venni, mert hitel.
*
Kell a rendszer, mint az édes
Aranymetsző késztetés,
Engedek neki és kényes
Leszek, amíg fényed él.
*
Vágytam rád, akarlak, ennyi!
Nem számít, hogy van hibád,
S felkarollak helyretenni,
Közben lelkem lesz szilárd.
*
Könnyeim aranyra váltom,
Bankba tettem, játszva fáj,
Kényszer alkotás az átkom,
Jogszabály, hol nincs hatály.
*
Ítélnek perverznek érted,
Izgató a szégyenem,
Rávezet őszinteségem
Fejleszteni szertelen.
*
Józan ész befektetésből
Szikrázni tudok csodát,
Nem félve a megvetéstől,
Derűvel megyek tovább.
*
És a lényeg, nem szabadság
Hol nincs út, csak gaz halom,
De, mert talányok takarják
Sorsom, meg nem unhatom.
*

komment

Címkék: vers élet szabadság szerelem vágy rendszer szeretet rend csoda tanulni végtelen adni alkotni

Az élet egy játék

2016.06.20. 19:01 csorbacsillag

_d8m0913.jpg

*

Az élet értelme csak is a boldogság megtanulása lehet. Ez egy hosszú tanulási folyamat, nem elég egyszer-egyszer boldognak lennünk, bizonyos hullámok csúcspontján, hanem szeretnünk kell azt egész folyamatot, amivel folyamatos boldogságban élhetünk. Akkor is boldogok lehetünk, ha éppen szomorúak, netán-tán dühösek vagyunk, esetleg izgulunk...

Az élet egy nagy társasjáték. Úgy megyünk rajta végig, mint a kinevetavégén pályáin, egybevágó, de különböző útvonalakon, egyszer hatot vagy egyest dobva, de a végén mindenki nevet, még az is, aki utolsónak juttatja be a bábuit. 

Nem kell, hogy feltétlenül vágyaink és céljaink legyenek az életben, de igenis jó, ha céljaink és vágyaink vannak! Annál jobb játékosok vagyunk, minél több vágyunk van és nem vagyunk restek megvalósítani őket. Aki hajlandó játszani, és élvezi azt, az hálás a Teremtőnek, Univerzumnak, a Földnek a létezéséért, és a körülötte lévő embereknek, hogy a játszópartnerei. Valójában az ellenfeleink a legjobb barátaink is egyben. 

A versenyek azért kellenek, hogy legyen dinamizmusa a játékunknak. Mindig tanulni és felfelé törekedni kell ahhoz, hogy állandóságban éljünk. Ezt akkor tanultam meg, mikor énekelni tanítottak, ha ugyanazt a hangot akarod énekelni sokáig, gondolj arra, hogy emeled a hangmagasságot, mert így nem fog lecsúszni a hangod. Erőlködni azért nem kell, de lehet. Lehet nagyon komolyan is játszani, és nagyon lazán is. Nincs abszolút igazság. A politikában az nyer, aki tisztábban hisz az igazában, és bátrabb.

A szerencse számomra nem létezik. Csak hit van és szeretet.

*

komment

Címkék: élet játék boldogság szomorú életérzés tudni tanulni hullám

süti beállítások módosítása