Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Új bálványok

2019.07.10. 19:53 csorbacsillag

20190306_1353382.jpg

A bálványok eltörpültek,

Anyaguk satnya műanyag,
Hinni vágyok nagyszerűen,
S megbüntet égi harag.


Erőlködtem jól csinálni,
Szorgalmam volt rendesen,
Tisztességesen kiváncsi,
S vettem titkár jelmezem.


Új szentjeink mind leszóltak,
Nem értem ezt miért teszik,
Szolgálatért megtorolnak,
Bóvli munka kell nekik.

fdg.jpg



Megpróbáltam megfelelni,

Hisz több nézőpont jó lehet,
Megértően felnevetni,
Mondták ez túl önfeledt.


Nem leszek már elnyomásban,
Hogy játszadozzanak velem,
Cukorkával megkínáltak,
Amit körít könny nyelet. 

komment

Címkék: vers lélek vágy megfigyelés könny cukor kegyetlen

Buborékot mérek - slam poetry (2015.09.26.)

2015.10.22. 03:52 csorbacsillag

12179253_10207888681392207_1924163445_n.jpgBuborékot mérek a Kaktusz

utcán.

Tudom, sokat tudsz

sok könyvhalomból kiskomám,

és nekem nincsen diplomám,

mint bölcsész,

vagy más tanár,

de hiszem mi történik

velem,

jobb támasz, mint ismeretem

naiv lelkem nem törték meg

okosabb bácsik, nénik,

és így könnyebb.

Könnyben,

könyvben

sehol sincsen olyan mint az enyém,

és így regény

az egész életem.

Buborékokat mérek,

mesélek:

Először gömb arcú voltam,

egyformán,

akár a többiek,

Mennyből zuhantam,

de álmomban szörnyeteg

támadt meg utalva,

hogy nem lesz ez egyszerű menet

míg felnövök.

Betörök

életút vágyaimba,

vagy betörök már gyermekként

tanítók által javítva.

„Tündérmesén van ékezet!”

„Ne hidd, hogy a jó élvezet.”

De ezt is fordítva érzelmezett

lett bennem, mert érzelmemet

bántották a dogmák,

mint ahogy mondták

Minta módján

mi mennyi?

Hogyan kell terhet viselni?

Hogy ember lehess,

egyenes, jellemes,

egyetemes,

mert több mint az állat.

s csak talán kevesebb.

De elesett lelkem becseszett ezzel,

hogy szívemre veszem individuumom,

és hajt a kényszer: írni kell tudom!

Állítólag

csak ki olvas, az ír is,

de én csak számolok, és nem megy az English,

Erre nem számítottak.

de ez csak afféle számadás,

attribútum áradás

magamról,

hogy hogyan lettem egyéniség,

de egy én is ki?

Kérlek egészíts ki!

 12179420_10207888702432733_159395526_n.jpg

Én csak buborékot mértem a Kaktusz

utcán. Tudom sokat tudsz

a modern szinopszisokról.

Csak egyet nem tudsz: ősnek

lenni, hősnek!

Mint mikor első versem

írtam, és minden egybe jut,

mint vízbe a levegő.

Telelő nyár, terelő szerető

emlékek egysége bennem.

Vagyunk mi felleggel

megvertek.

Az édenkertben lettek,

álltak

álmaink.

Hát miért nem nézünk hátra

már megint?

 

komment

Címkék: vers élet regény könny slam poetry Fábián Franciska

süti beállítások módosítása