Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Számítások

2021.03.28. 20:58 csorbacsillag

146494580_220122029582365_86677184290723020.jpg

***

Vad ligetben kurta fény,

Rejtett tiszta furcsa én,

Életváró friss jelen,

Miért voltam hirtelen?

 

Hogyan lettem változó?

Képletekbe zárható,

Szorongás meg pár csapás

Lételemem: számadás.

 

Két vég között áll az út,

Miért lettem elvakult?

Megosztó a tárca lét,

Nem leszek csak százalék.

 

Rész igazság, intelem,

Hiányzik a Mindenem,

Félelem, ha útba van

Egyesítem önmagam.

***

komment

Címkék: vers félelem fény út erdő minden szám számítás cél

Fény varázslat

2019.08.15. 16:09 csorbacsillag

feny.jpg

 

 

 

Lelki testünk nép vezére,
Megkerülhetetlen éke,
Bennem ült le a gonoszság,
Földre huppant, fénybe mosták.

Megtisztít a szenvedésem,
Belső fájdalomban érzem,
Mindent látó harci helyzet,
Küzdelemben fényt emelnek.

Minden érző lélekért él,
Pillanat, és színben élénk
Látásodban nincs több átok,
Szív erényed feltalálod.

komment

Címkék: vers fény varázsol

Kékség

2018.05.21. 20:41 csorbacsillag

Alkottam világot, kék volt.
Meglepett benne a fény,
A napfényt nem látta égbolt
Csillagát szórta felém.

Émelygő, bizsergő hajnal
Derengett mindig nekem,
Üldöző túlerő bajban
Nem tört meg könyörtelen.

Megszoktam, hogy fáj a szívem,
És sosem lesz rózsaszín,
Bár jutna hozzád a hírem,
Leesnének könnyeim.

Teremtő vétek a létem,
Hibáim építenek,
Elvetem magam, mert féltem,
S kinőve megértenek.

 img_2590.JPGV

komment

Címkék: vers depresszió teremtés fény szomorú szív hajnal baj csillag szomorúság kékség alkotni

Sound of London

2017.05.14. 01:19 csorbacsillag


dsc_0151_2.JPG

Égnek a házak – vakít a távtat,

Túl nagy a város – nem leszek álmos.

Lazulva élek – lehelj ledérnek,

Dübörgő zajbaj – súgás parancs van.

 

Hatásom álom – nem kontrollálom

Önmagam inkább – leszek az indád.

Megcsap a bárhol érzése távol,

Idegen lettem – benned születtem.

 

Égnek a házak – vakít a távlat,

Horizont fülledt, fénylő homály van.

Szokatlan szavak forognak reggel,

Látom mit gondolsz – szótár már nem kell!

 

Így is meg úgy is sokat tudunk mi,

Megfoglak, kellesz, jól bevadulni!

Ne félj, ha bántok, élvezd és szenvedj,

Sötétebb égen csillagok mennek.

 

komment

Címkék: zene vers dal város álom fény világ tudni homály távol égni

Inkább égni

2017.02.23. 01:17 csorbacsillag

img_1974.PNGFény ég a repdeső unalomban,
Lépni kell, nem vagyok szurok,
A jóság is olyan, mint a bűn volt,
Lázad, lemondó, undok.
*
Csak futva is állhatok örökké,
Nem sért az idő, csak a test
Lett beteg belülről, hogy szökővé
Vált az öröm, elveszett.
*
Kong az éhség a igéző láng felé,
Szárnyas és megmondja ki vagy.
Te nem tudtad így. Kényszerít elméd
Épnek látni mi kihagy.
*

komment

Címkék: vers öröm fény tűz madár unalom égni

Önérzetem titka vagy

2016.09.04. 21:35 csorbacsillag

img_4267_2.PNGNem tudok boldog lenni
Arany terek nélkül,
Villanó sejtés enyhít
Magány felejtésül.
 
Fájdalmak sugár dala
Született meg némán,
Elfojtott agyad szava
Nyűgöket nyom még rám.
 
Gyomromban gyűlik mind, mit
Szégyellsz szállni hagyni,
Tátongó sötét víz visz
Addig, hogy tudj hatni.
 
Kapkodsz az ön örvénytől,
Aurád csak izzik,
Nem baj, nem látsz sötétben,
De ott vagyok mindig.
 
Ha majd színt tudtam adni,
Kérek érte nyelvet,
Addig is bűn tagadni,
Dicsfény vinni terhed.
 
Vannak, kik luxust kérve
Nem tudják, hogy kínpad,
Én küzdök, s nem kell érte
Mi jólétbe ringat.
 
Sértés lenne gyémántod,
Nem tisztelnéd fényem,
Ha szívlelsz, ne vásárold
Kőből meg erényem.
 
Nem kell se műmosolygás,
S ne blöffölj, ha gáz van,
Míg mások messze tolnák
Ezt, én erre vártam.

komment

Címkék: vers dal fájdalom szerelem fény szenvedés baj bűn víz arany önbizalom egyedül mélység odaadás

Pataknak sűrű hordaléka

2016.08.12. 15:35 csorbacsillag

ffranciska_8243_lr111_k.jpg

 *

Pataknak sűrű hordaléka,
Áldozat lett rút szívem,
Meg kell értsem, miért e béna
Vak ideg lök idebent.
 
Világ kinyitlak, és nem értesz,
Látlak, s nem mozdulatok,
Meg kell, hogy tudd, miért csekélyke
Fény erőd mulatgatod!
 
Izom görcsöl, hisz bántanak ma,
Nem számít, ez munkanap,
Tudnom illik, hogy balgatag vagy,
S még barátom sem marad.
 
Szeretlek így is, csak bocsáss meg,
S rejtett éned felnyitom,
Belőled késem poklot ás fel,
Nem vagyok mégsem piton.
 
Néha lopsz, és mégse látod,
Ez grátisz, de nem viszed,
Mert álszerény vagy nem vitázom,
Megtörlek, ha nem hiszed.
 
Na, nyújts kezet, nem kell a cécó,
Én leszek ki sírhatok!
Szenvedély ez nekem, s méltó
Bók, mivel jobban hatok.
 

 

komment

Címkék: vers fény víz sírni fájni fog

Őszinte bensőségek 2.

2016.08.03. 07:50 csorbacsillag

12109088_1074713879207618_5947162333883991463_n.jpg

*

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem kínfájdalom az élet. Ez nem most kezdődött, talán mindig is volt. Mindig is veszettül keresetem az igazságot, és hogy hogyan szolgálhatok és dolgozhatok másokért, de valami furcsa émelygő fájdalom a mellkasomban visszatartott a túl heves munkától. Ha rákoncentrálok a fájdalomra, hogy meditálva kiderítsem mi a dolog okozója, a fájdalom gombócként felmegy a torkomig, majd szétárad a fejemben, a szemeimet könnyel árasztja el, majd a fejem búbján távozik. Pár perc nyugalom, majd a fájdalom újraképződik. Tudom, hogy gyerekkoromban is így volt. Úgy érez magam, mint egy halálraítélt, aki csak akkor érez boldogságot, ha képes belenyugodni a biztos kínhalál gondolatába, és még örülni tud az utolsó meleg napsugaraknak. A végtelen szomorúság és elveszettség érzése pillanatokra átcsap egy meleg életszerető létezésbe. Odaát minden melegebb és tisztább, de előbb meg kell érte halnom. Hiába óvnak ez elől, érzem, hogy így kell lennie, érzem, hogy nem szabad többet küzdenem a felesleges életben tartásomért. Az életet csak úgy tudom elképzelni, hogy nincs igazán szükségem semmire. Még az evésre sem. Még a mások odafigyelésére sem. Életem legboldogabb napján nem voltam éhes. Naiv gondolataim voltak, mint egy fiatal apácának és végleten tudás birtokában álltam. De megijedtem, attól féltem soha többé nem leszek már önmagam. Butaság volt, akkor voltam az igazi. Akkor úgy éreztem, kiléptem az idő emésztő vasfogaiból.

komment

Címkék: élet fájdalom fény múlt felismerés őszinteség

Fényképek

2016.02.09. 23:31 csorbacsillag

 image_5.jpg

Törékeny hírfolyam képekbe szedve,
Fejekben tétova félsz van temetve.
Nem kell tanulniuk nyelvvel közölni,
Arcukból nem lehet bújuk törölni.

Bársonyos felszínek sminkkel takarva,
Szépségük fájdalom függő hatalma
Által lett nemessé, nem múlt még a harc,
Ki burkol feltűnő, bőrén ék a karc.

Hogy eltelt az idő több lett a kincsem,
Világos sebekkel megéri minden.
Legyünk kész látszani, fényünk kitárni,
A kép örök marad, próbálj megállni!

 

Fotó: Szipál Márton

A Szipál Márton kiállítása alkalmából készült.

 

komment

Címkék: vers kép fény

Tűz

2015.06.25. 10:54 csorbacsillag

image_2.jpg
Tűz vagyok,
Lángolok, lebegek,
Földön és hegyeken,
Táncolok.

Emberek,
El ne engedjetek,
Mert kárt teszek
Bennetek!

De ha elengedtek,
Földeken, hegyeken,

Lángolok.

Földi vándorok,
Mellém álljatok!
Ti volt állatok,
Nélkülem nincsen
Világotok!

 

 

 

komment

Címkék: vers fény tűz természet elpusztítás

Megint nem kér a nyelvem

2015.01.18. 02:02 csorbacsillag

vonalkod.jpg
Megint nem kér a nyelvem,

Figyelmem eltereltem,

Újult fényben felosztom,

Azt a démont, mi kosztom.

 

Ahogy rendre pusztítok,

Úgy jön vissza több tiltott

Ösztönöm, mi nem fékez,

Bőség nyelvén mesélek.

 

Nem számolok, úgyis ment

Égi fájlban jól mindent

Isten, tudja mikor van,

Hogy határom kitoltam.

 

Ezért nem haragszom már,

Nem leszek a rabszolgák

Közül egy függő beteg

Ha bántanék, elmegyek.

 

fotó: Krebsz Áron

komment

Címkék: vers fény felismerés Fábián Franciska

Áldozat

2013.01.19. 01:40 csorbacsillag

648px-Giotto_-_Scrovegni_-_-36-_-_Lamentation_(The_Mourning_of_Christ).jpg

Legkönnyebb azt tenni, tenni és tenni,

Világ mit megkötnek el kell így vetni.

Azt hittem jótettel megtudlak venni,

S kint hagylak, hogy pusztulj, megkeseredni

áldozat valódtól.

 

 

Végre vagy, hogy nekem nem kell már menni

Liftbe szállt éterem szem szeret lenni.

Elszállok hát föléd én volnék Angyal

Rettegve tetőled égő malaszattal

áldozat voltodért.

 

Kedvesebb lenne ha átölelnélek,

S nem teszem, mert hiszem, így megölnélek

Értékem nem lehetsz, régen is így volt,

Csak mentél előre, nyugtalan vívod

áldozat érdemed.

 

Megszögez Istenem, partra hát, partra!

Tenger vagy énnekem, s ér fakaszt dalra.

Szíverem véréből készül a lelked,

Nem kaplak, nem kötlek, csak sebet ejtek

áldozat testeden.

 

Szögeket loptam el rég keresztfáról,

Kacagtam tettemen, csíny volt az, bátor!

Gyermekként hittem, hogy árva a bűnöm

Pedig az ittas Hold azóta bűvöl

áldozat párjaként.

 

Így kellett lennie, nem volt mit ennem,

Utolsó pénzemen utánad mentem.

Most már csak síromat borítják rozsdás

Halmozott kincseid, szórd ki az utcán,

Áldozat vagy vele!

 

Feltámadt énemet nem érti senki,

Nem hozok, nem viszek, szeretek lenni.

Időtlen tűz vagyok, hontalan máglya

Fényével védelek, s jól látod Mária,

áldozat arcú lány.

 

 

Testem, hogy testetlen, hús vagyok érzed,

Megteltem kedvemben, könny vagyok érted.

Arcodon száradok, étel a szájon

leszek, ha éhezel nász vacsorádon

áldozat én vagyok.

komment

Címkék: vers dal isten szerelem fény hit angyal

Hullócsillag

2012.08.31. 13:32 csorbacsillag

A lány, aki a vérének virága volt, sugárzott a boldogságtól. Szende Tünde a foglalkozásáról faggatta.

- Angyalfényt tükrözök. – kijelentéséről korábban még nem győződött meg az alany.

- Hivatásszerűen? – vallatótiszt villámtekintete Tünde szemében.

RuslanaKorshunovaUnknown.jpg

- Igen.

- Pénzért?!

- Értelmezd úgy ahogy akarod, ez a lét alapja.

- Ez a halál földelése.

- Ne mondj ilyet drága tündér! A halál földelése, úgy érted elföldelés.

- Az élet földet érése, Földet elérése. – Szende Tünde kicsit megbicsaklott az értekezés közben.

- Gyönyörű vagyok kedvesem! Bocsáss meg, ez a titkom. Kimondom.

- Nagyon szeretlek kicsi modell, aggódom érted, csodálják a képed illatát, mert tiszta, tisztító , pusztító a fényed, ki csak pillantását teszi rád, bizsergést érez. Áldozat vagy.

- Ha tudnád kedves tündér, az életem szalmaláng.

- Félre ne érts, ne félj! Ne félj áldozatnak lenni! Porba hullasz hullócsillag.

- Milliókat fizetnek értem.

- Milliók fognak utánad halni. Angyal! Vezesd az útra kelő lelkeket. Magasabban leszel egyszer mint az óriásplakátod. Felkerülsz a kőszirt tetejére, ne kérj segítséget, hogy repülhess.

- Szeretlek.

- Szeretlek. Kérlek ne csak engem.

Elmúlik a föld, hol trappolnak a csillagok. Arcukkal hirdetik a hazugságot. Hogy hazudnak nekünk.

komment

Címkék: jövő fény virág szeretet angyal elpusztítás szende tünde

Regnum - nem rég.

2012.06.04. 15:57 csorbacsillag

 

Egyik nap Szende Tünde találkozik a királynővel.

– Kedves Királynő! Kedves királynőm. A Világosság jelene vagy!

– Ó, hogy lehetnék a Világosság jelene Neked? Drága tündér.

– A csöndben

!_D8M0786 [800x600] (2).jpg

– Azt hittem, abban a Sötétséget szívom magamba.

– Így vagy Te a fény!

– Annyi múlt emészt, az emlékek sosem szűnő áradatok, az elhagyóim emlékei. Az elhagyottaké.

– Királynő, hiszen még Te fiatal vagy! Mindenkinél fiatalabb! A bölcsesség csak tündér dolog. Szóval csak szeretned kell, ne értsd miért.

– Hüpp. – esett ki a hang a királynőből. – Szeretni! Szeretni! Hozzatok vörösbort és dohányt! Még! Még! Még. – majd a tündérhez fordult. – Ilyen a világ, mikor mindent csak akarni tudsz. Szende Tündének egyszerű lenni, nem kell neki a szerelem. Nincs senkije és semmije és mindene van. Nekem sok mindenem van, nagy vagyok, akár a Hold, de a nincs magom, hogy élő legyek. Halott vagyok. Kívülről nézek rátok, áldozat a testem, egészen égő áldozat. Vörösbort, kérem, vörösbort! – sipákolt és gyerekesen kapálózott is hozzá.

– A királynők a világ leglustább szolgái. – mondta az Író.

– Szerelmes vagyok! Szorgalmasan szerelmes! Leállhatatlanul! Az idő: nincs és mégis szenvedést okoz. Végtelen utakra kísér, és hűbéreseimnek ajándékba adom a tekintetemet.

– Ó, boldog jelen! 

 

komment

Címkék: szerelem fény most szem szeretet szenvedély idő múlt halott tündér királynő végtelen szende tünde

Pillongás

2012.01.11. 13:18 csorbacsillag

 

Egy pillangó. A szavak
nem léteznek. Egy pillangó
mikor kimondtam elszállt. Ha
gondolattal próbáltam leírni megsemmisült.
Egy pillangó voltam aki
a sötétben a fényre
vágyott és belesült a
lámpába. Semmit se tehettem.
Már csak gyermek vagyok.
Gyermekek hajkurásszák a lepkét,
de a hálóban talált
siker értéktelenné vált. Nincs
kész a mű. Van
pillangóm.

komment

Címkék: fény gyermek állapot repül

Lila köd

2009.12.07. 21:16 csorbacsillag

Fájó szívem önmarcangoló,
S a bűntudat belébarangoló.
Szorongó,
Szikár és kínhaló
Békét ki-beharangozó
Csengő,
És kínba tesz,
Míg csacsogva csalfán csevegsz.
Kihív e szerető,
Játékos csesztető,
Keblemen reszkető,
Érzés mi, sose tűnt.
Elmémbe sosem tűrt
Bűnt
Szeretnék irtani,
Írmagig.
Kinyírni,
Kivívni,
Kiszívni
Kaszálni
Kuszálni KÁOSZT!

„Boldog Beáta
Boldogan belátta,
Bűnben bolyongásának
Bére bánat.”

Sírni még nem bűn.
De nem érdekel senkit.

 

komment

Címkék: fény bűn lila versike

süti beállítások módosítása