Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
csak révülten színezgetek,
hogy kereslek, az csak ösztön,
végül több, mit kitervelek.
Ma rád hagyom, hogy a lejtőn
zuhanjak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
úgy ott,
noir színváltozat
az átkot
emésztem még
vad szellő is suhan
Nem az időjárás
az, aki engem vezet,
de mert az is hátrált,
tudom szerettelek.
Torz világból élek,
szúrós szerek, tények,
már a játszma
atomjai hullnak,
szállingózik múltnak
pernye váza.
Egymáson nevetnünk
kellett volna, pechünk
hogy nem érted
humorom, hisz nincs más
eszköz, s egyre inkább
nevetgéltek
az ösztönök májból,
szaladnék a háztól,
de még félek
te vibrálsz a gúnytól,
kérlek, így lehúzol,
hisztizésed
be kéne fejezned,
maszkban sem vagy szentebb,
végre ess rám,
túl sokat szemeztünk,
kortyonként cselekszünk
mérve egymást.
Felteszem
a macskám a netre,
ezt engedélyezte
ő.
Nem kellett
más ehhez, egy nyaó
elég volt, értsd úgy, hogy
jó!
Posztolom,
hogy reggel kér enni,
S ruhája is trendi,
dög.
Támogass
egy lájkkal, hogy legyen
új ruhára, még kéne
pénz!
Gyakran feltételezzük másokról, hogy az direkt rosszat akart nekünk vagy másoknak. Ezen mindig csodálkozom. Miért jó az valakinek, ha szándékosan rosszat tesz? Mi a haszna belőle, hogy tud utána aludni? A válaszkeresés közben megpróbáltam belehelyezkedni az ilyen, úgymond, „gonosz” személyek lelkébe.
MI lehet a gonosz szándék oka?
Valójában nincs is olyan, hogy gonosz szándék. Minden embert kizárólag a jószándék irányít. Bármit, amit elkövetünk, mindig valakiért, valakikért vagy valamiért tesszük. Nem is tudunk másképpen cselekedni, mert maga az erő, az energia is csak pozitív lehet, tehát természetétől fakadóan jó!
Fiatalabb koromban azt hittem, hogy azok az emberek, akik rám pozitív hatást gyakorolnak, szimpatikusak számomra, és a társaságukban jól érzem velük magam, minden esetben pozitív hatást fognak gyakorolni az életem folyására. Be kellett látnom, hogy ez nem így van. Ezek az emberek valóban nagy energiákat áramoltatnak valaminek az érdekében, de korántsem az én ügyem érdekében. Legtöbbször arra kellett rájönnöm, hogy ezek az emberek az önszeretet eléréséért küzdenek ilyen nagy erőkkel.
Mindenkinek igaza lehet, más és más irányokban. Mivel annyiféle irány van, annyiféle lehetőség, a sok JÓSZÁNDÉKból hatalmas KÁOSZ lehet.
Legtöbbet azzal tudunk elérni, úgy tudunk építkezni, fejlődni, és megvalósítani dolgokat, hogyha egy közösségben dolgozunk és mindannyiunk ugyanazt akarja. Ez egy-egy dolog megvalósításában még abszolút kivitelezhető is, de kevés arra, hogy egy egész életen keresztül így éljünk, vagy hogy egy egész ország életét beszabályozzuk ilyen módon. Nem lehetünk mindig csak és kizárólag a közösségért.
Az alap, hogy mindannyian mások vagyunk, de egy társadalom fenntartásához kellenek bizonyos alapelvek, amiket mindenki természetszerűen elfogad kisgyerekkortól, és nem is kérdőjelezi meg azok létjogosultságát.
Erre a normarendszerre még mindig az egyik legjobb megoldás a vallás és az erkölcs. Ez nem azt jelenti, hogy az erkölcstől nem lehet eltérni, hogy a vallásos emberek csak és kizárólag tökéletesek lehetnek, hanem csak annyit, hogy ha eltérünk a szabályoktól, rosszul érezzük magunkat, nem vagyunk rá büszkék, vagy esetleg megpróbáljuk jóvátenni, stb…
Nem jó, ha az abszolút szabadság nevében feláldozzuk korábbi elveinket, mert ha egyéni erkölcseink vannak, mert individuumok vagyunk, és nekünk ne mondják meg… mit hogyan, akkor az energiák egymással szembefordulnak, és minden jószándék ellenére leginkább csak káoszt és pusztulást fognak hozni….
