Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Lehetsz vidámabb

2020.08.19. 10:51 csorbacsillag

Túl könnyű okosnak lenni,
Nem csak utólag,
Tudj a világból merni,
Nem csak futólag.

De futhatsz is, ha az oly jó,
Kell a fáradtság,
Meg a pénz és a zokszó,
Hogy ki ne száradjál.

A gond megelőzés helyett
Jobb az alázat,
Tudd, hogy véges tered,
De lehetsz vidámabb.img_9255.JPG

komment

Címkék: vers élet gondolat világ filozófia vidám boldog

Beszéljünk a környezetvédelemről? Na de tudunk tenni valamit?

2020.04.25. 09:50 csorbacsillag

 img-7989.JPG

Trump szerint a klímaváltozás nem biztos, hogy emberi tevékenységek következménye lenne. Ezt amúgy szerintem még Trump sem hiszi el, mégis érdekében áll ilyen kijelentéseket tenni.
Az őt vádoló környezetvédő szervezetek szerint az Egyesült Államokban le kellene állítani néhány olyan dolognak a kitermelését, ami rengeteg embertől elvenné a munkát, és a munka egy olyan dolog a világban, amit nem is szeretünk látszólag, de életben tartja az embereket. Hiába áhítozunk a munkanélküli életre, ha ez valóban bekövetkezne, depresszióba esnénk, betegek lennénk, és meghalnánk.
Trump azt is sejtheti, hogy a klíma aktivisták és hisztizők igényeit kielégítve még vajmi keveset, mikro százalékokat tenne a probléma megoldása érdekében, mondhatni ez már nem oszt, nem szoroz.
A koronavírus miatt kialakult munka és termelési válság mellett sokan elmondják, hogy viszont mennyit tisztult a Föld ezalatt. Hát sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom titeket, nem. Ezt már környezetvédők is megmondták, bár tudjuk, hogy ők mindenen nyavalyognak, de ebben igazuk lehet.

img-7999.JPG


Ha valóban meg akarjuk állítani a környezetszennyezést, akkor nem hogy újraindítani nem kellene a termelést, hanem még több gyárat és üzemet kellene bezáratni, és nem csak pár hónapra, hanem mindörökké. Kezdve a kőolaj-kitermelés nagy részével, mert nem lenne több műanyagra szükségünk, legalábbis csak jóval kevesebbre.

 Nem kellenek az egyszer használatos tárgyak, a műanyag bóvlik, amivel Kína elárasztja a világot, az új ruhák és kocsik, stb, stb. Persze nem csak műanyag, hanem vaskohászat se legyen, mert az is szmogot okoz. Mindenki hasznosítsa újra a régi dolgait, javítsa meg, varrja meg saját kezűleg, amit csak lehet. A középkorban is "vidáman" eléltek így az emberek, és alig szennyezték a környezetet, igaz, nem is szaporodtak túl.
Szóval, ha igazán vissza akarnánk fordítani a folyamatokat, ezt kellene tenni, és ezzel milliárdokat tennénk munkanélkülivé, akik aztán szép lassan, vagy gyorsan éhen halnának, talán úgy a világ 80%-a.  Kína, India, Vietnam és az ehhez hasonló országok gyakorlatilag halálra lennének ítélve, mert ezek az országok mind arra vannak beállítva, hogy olyan dolgokat gyártsanak, amiket a nyugati környezetvédő nemzetek nem szívesen engednének be saját országukba, igényük viszont van rá!
Mindettől függetlenül én is nagyon fontosnak tartom a környezetvédelmet. Amit átlagemberként ezért tehetek, az jelenleg maximum az, hogy igyekszem nem ész nélkül vásárolni felesleges dolgokat, és ha lehet, inkább megjavíttatok dolgokat. Ha lenne kertem, ültetnék zöldségeket, fákat. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy mit tennék politikusként a környezetért, vannak elképzeléseim, de nem vagyok kompetens a dologban.
Míg látszólag ez az egész helyzet rettentő tragikus, én még mindig úgy gondolom, hogy nagyon nagy beképzeltség lenne azt gondolni, hogy mi emberek le tudjuk győzni a természetet, és nem a természet győzi le az embert, ha túllép egy bizonyos határt...!

img-8529.JPG

komment

Címkék: jövő munka gondolat éhség társadalom fogyasztás filozófia válság természet környezetvédelem ember emberiség felismerés gondolkodni Föld India

Környezetvédelem antiglobalistán

2018.11.10. 20:51 csorbacsillag

dsc_0063_2.JPGÚgy látom van valami általános elégedetlenség a világban, aminek a gyökerét nem igazán tudjuk megfogalmazni, hogy honnan ered. Sok mindenre fogunk sok mindent. Például a törvényekre, rendszerre, kevés pénzre, vagy saját rossz szokásainkra, de mindannyian tudjuk, vagy csak sejtjük, ha változik a helyzetünk, vagy megváltozunk, azzal sem oldunk meg mindent. Tudjuk azt is, hogy hiába akarunk gazdagok lenni, a pénztől sem leszünk boldogabb, vagy egészségesebb emberek, és akkor sem érezzük jól magunkat, ha van munkánk, és akkor sem, ha nincs, még abban az esetben sem, ha anyagi gondjaink közben nincsenek. Amíg nincs családunk, gyerekeink, addig az a problémánk, de ha van akkor már az is problémává válik.
Ennek oka véleményem szerint, hogy már nincs elég terünk a világban. Magyarország egy gazdag ország a világ viszonylatban, mégis az a problémánk, hogy miért nem vagyunk Nyugat-Európa, pedig látjuk, hogy se vezet sehova sem a jó lét. Az emberek nagy része ott is elégedetlen és depressziós, vagy éppen drogos. Hiába van pénzünk, nem szülnek gyerekeket, mert a jólét egoistává képzi az embert. Amúgy az egoizmus nem azt jelenti, hogy valaki önmagát szereti, hanem azt, hogy nem képes önmagát szeretni, ezért másokat sem szeret, de mivel képes szeretni önmagát, csak ezt nem látja be, el kezdi kényeztetni önmagát, hátha úgy majd jobb lesz!


Szerintem a problémánk valódi gyökere az, hogy a világ jelenleg olyan irányban fejlődik, ami már nem tartható fenn, de nem is akarunk lemondani róla. Nem akarunk lemondani a jólétről, amit létrehoztunk, de lelkünk mélyén érezzük, hogy ez nem jó. Számomra az lelkiismeretfurdalást okoz, hogy nap mint nap olyan dolgokat kell megvásárolnom, amiket nem akarok, és amiből 2 percen hulladék lesz, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom az egész napomat szelektív hulladékgyűjtéssel tölteni, v zacskómentes boltokat keresgélni, ha vásárolni akarok, de még ez is elég kevés tett lenne ahhoz, hogy ne legyek úgy mond pazarló. Inkább elfogadom azt, hogy nem tehetek róla, és felkészülök rá, hogy közösen megteremtsünk egy új környezettudatos világot.


Úgy gondolom, hogy az EMBER vs. TERMÉSZET harcban nem tud az ember győzni, illetve, ha győznénk is, képtelenek lennénk élni egy természet nélküli világban. Mindenképp a természet fog tehát győzni, csak az a kérdés, hogy életbe hagy-e bennünket vagy sem. Annak érdekébe tehát, hogy megőrizzük a Földünket, tennünk kell valamit a környezetszennyezés és a globalizáció ellen! Leginkább ezt úgy tudjuk, hogy ahogy lehetőségeink engedik (idő, pénz, kedv), támogatjuk mindazt ami természetes, népi, kézműves, nemzeti és lokálpatrióta sajátosság. Elismerve azt, hogy a világ egy színfoltból álló egység, és nem egy globalista, szürke maszlag fogyasztói társadalom. Mindezek a dolgok ön- és emberiségszeretet építenek bennünk, ami megérezteti velünk, hogy hogyan bánjunk a környezetünkkel is. De lényeg az, hogy nem legyen rossz érzésünk amiatt, hogy látszólag rosszul állnak a dolgok! Ha jól gondolkozunk, előbb-utóbb változik a világfelfogása is! ;)

komment

Címkék: jövő vélemény közösség társadalom fogyasztás filozófia tudás természet környezetvédelem ember emberiség nemzeti megment elpusztítás Föld

A fű, mint mágia...

2018.08.19. 15:36 csorbacsillag

Mivel előző írásom sok port kavart fel és kérdést felvetett: itt található, bár lájkolták is páran, de sokan egyszerűen csak marhaságnak titulálták, ezért folytatnám érveim kifejtését.
Először is, szó sincs arról, hogy én az alkoholizmust népszerűsíteném! Az alkoholizmus egy olyan függőség, amikor már valakinek részben vagy ténylegesen az alkoholról szól az élete, és nyíván személységzavaros is. Az alkalmi, mérsékelt alkohol fogyasztás más. Akár napi szintű fogyasztó is lehet valaki, az még nem feltétlenül elmebetegség, főleg, ha mellette tevékeny élete van. Hozzáteszem, természetesen minden egyén fűggő, a vélemeny most és a továbbiakban sem részletezei a kivételeket.dsc_0274_2.jpg
Mivel kereszténynek neveltek, én főleg a bor fogyasztást preferálom, az az Újszövetségben és a karolikus liturgiában is szerepel. Számomra ezért egy misztikus ital.
Szóval misztikus! Gyerekkorom óta érdekel a miszticizmus. Előszőr a szentek életén keresztül, később spiritualitással kezdtem foglalkozni, és könyveket olvasni a témában. Szepes Máriá fogalmaz úgy, hogy a spirituális energiáknak két féle ága van, a misztika és a mágia.
A misztika, ami magától történik meg. Ilyen az, amikor egy szentnek, akár sok éves munka és kitartó imátkozás után megnyílik az ég, és látomásai lesznek, vagy egyéb képességei.
A mágia minden olyan tevékenység, amit te szándékosan idézel elő. Meg szoktak különböztetni fekete és fehér mágiát. A fehér mágia az, amikor elsősoban mások érdekében használod az energiát, és soha sem öncélú, és soha sem negatív, sosem akar szándékosan két okozni valakinek, vagy valaminek. Ilyen példáúl a gyógyító képesség, és minden segítő tevékenység. Egy igazi szentnek lehetnek mágikus képességei, de sosem segíthet önmagán és vigyáznia kell, hogy ne használja mások ellen még véletlenül sem az energiáját. Tevékenysége jutalmát misztikus úton kaphatja vissza másoktól, mások szeretete által.
Fekete mágia alkalmazásával szándékosan előnybe akarjuk részesíteni magunkat, saját boldogságunk érdekébe, vagy mások ellen fordulva. Azaz munka nélkül akarunk magasabb szinte jutni. A fű és minden pszihedelikus drog ezért FEKETE MÁGIA mert öncélú!
Ez nem azt jelenti, hogy a drogos élmények nem valódiak bizonyos szinteken, hanem azt, hogy még nincs jogosultságunk erre a tudásra, mert még nincs mögötte annyi szeretet és munka, hogy ilyen dolgokat érezzünk és lássunk! Kihagytunk közben nagyon fontos lépéseket, amiket később nehezebb lesz pótolni. Ezért van az, hogy olyan is előfordúl, hogy valaki egy-néhány használattól is megkattan, akár egy életre is. De hosszabb használatok még nagyobb eséllyel átkódolhatnak át bennünk dolgokat. Persze sokan nem látják be a fű okozta változásokat a személyiségeben, szervezetben és az életvitelben, de természetesen vannak olyanok is aki tudnak differeciálni a valóságos és drogos élményekben. Mondjuk az a kegyetlen, amikor pont egy ilyen ember szoktat rá embereket a fűre, mivel neki jó, és nem szól a fű titkáról, sőt még kíséleti alanyként figyeli "áldozatait". Az ilyen ember olyan mint egy fekete mágus.

Összefoglalva a lényeg az, hogy amíg drogozol valójában egy parkolópályán van a személyiség fejlődésedet illetően, és hiába érzed azt hogy most hatalmasat léptél előre sprirituálisan, utána nagyot koppansz vissza a földre, amikor kiürűl a repülő anyag, és még a fizikai testedet is jócskán kizsigerelted!
Volt, aki arra hivatkozott, hogy azért nem vagyok hiteles, mert csak kívűlröl ítélem meg a dolgot. Hát ez sem igaz! Én pont abba a túlérzékeny csoportba tartozom, akit néhány használat után kiütött a fű, látomásaim, és fizikai blokkóltságom, halál közeli élményeim lettek tőle, meg persze durva hányingerem, pedig biztos vagyok benne, hogy jóféle cuccot adtak a barátaim. Utána persze nem szívtam soha többé, de a hatását még évek elteltével is érzem. Még érzékennyebbé tett spirituálisan, már sokszor zavaróan, és pánikrohamamokra lettem hajlamos, ami a negatív energiák érzékelésének túlreagálása szerintem...

komment

Címkék: vélemény élet függőség drog alkohol társadalom lélek fogyasztás filozófia életérzés probléma önpusztítás tanács szerintem mágia misztika Rájöttem spiriualitás

A létezés erkölcse

2018.06.09. 02:08 csorbacsillag

img_1259.JPG*

El kell, hogy mondjam, hogy fontosnak tartom, hogy az embereknek legyenek erkölcseik és ne legyenek ateisták. Jó pár helyzetben találkoztam emberekkel, akik látszólag szimpátiát ébresztettek bennem, és a gondolataik abszolút a helyén álltak, ismerték a siker alapvető szabályait, de nagyot kellett bennünk csalódnom. Nem egyszer igenis kárt okoztak nekem, amit később nem tudtam visszakövetelni. A lényeg, hogy hiába voltak okosak, nem voltak erkölcsösek. Önmaguk szempontjából tökélesen igazuk volt, de az indivídum mammonjában éltek, nem tekintettek alázattal az Univerzum felé.


Ezeknek az embereknek az erkölcsük mindig "gumi-erkölcs". Az erkölcs szónak az utóbbi időben megpróbálták ledegradálni az értelmét, de valójában az ember nem tud látszólagos erkölcs nélkül élni. Az erkölcs nem más, mint egy olyan típusú viszonyítási alap, ami az emberi gondolkozást behatárolja és Istent beveszi a rendszerbe. Az erkölcstelen embereknek is szüksége van erkölcsre, de az erkölcsük mindig az adott pillanatot szolgálja. Ezért nevezem gumi-erkölcsnek! Ezek az emberek valójában köpönyegforgatók, mert azt hiszik, hogy csak az a valóság, amit kifelé mutatnak, és mások is látnak. Saját világukat nem kontrollálják, és nincsenek alázattal a létezés iránt.


Visszatérve azokra az emberekre, akikben csalódnom kellett. Mindig azt éreztem, hogy spirituális megérzéseim jó embert talált magának. A földi létezés nem ilyen egyszerű dolog. Ennek a világban nem kell értenünk, hogy Isten nincs itt látszólag, és hogy nem lehet semmilyen spirituális terápiával kibekkelni a földi problémákat. Se meditációval, se füvezéssel, se léböjt kúrákkal nem lehet megoldanunk az életfeladatunkat. Amin át kell esnünk, (csalódások, nehézségek, tévutak), azokon csak cselekedettel tudunk átesni. Ez a világ racionális és látszólag istentelen. De pontosan ezért kellenek az erkölcsök, amiket akár formálhatunk az idők során, de mindig csak alázattal... Ha így élünk egyszer elérhetjük, hogy valóban megtapasztaljuk földi létezés isteni mennyországát! :)

UI: tovább írja és összefoglalva a gondolatokat: ;)

Isten létezését nem kell feltétlenül egy valláshoz kötni. Ő a felsőbb erő, aki feladatokkal bízott meg minket. A földi boldogság és béke küldetéstudat és alázat nélkül nem lehetséges. Freud amúgy "materializálni" akarta Isten, amikor kitalálta a felettes én fogalmát, de igaza volt, hogy van felettes én, csak nem tette hozzá, hogy a felettes énünk, aki Istenhez kapcsolódik. Ha ezt a dolgot nem hisszük, azt gondolhatjuk, hogy bármit megtehetünk az életbe, mert minden jár nekünk, de ez nem így van. Ez erkölcstelenségbe vezet. A boldogságot az hozza, ha megtaláljuk a nekünk szánt feladatot az életünkre, és abban tevékenyek és lelkesek vagyunk. 

 

 

komment

Címkék: gondolat isten világ filozófia erkölcs rend ráció

A világot nem a pénz irányítja.

2018.02.18. 22:56 csorbacsillag

dsc_0359_3.JPG

Az élet annak adja a legnagyobb próbatételeket, aki menekülni akar előle és minden áron be akarja biztosítani a jólétét és boldogságát. A csodák viszont ott történnek meg, ahol nem is számítanak rá.

Terhességük alatt drogozó lányok szülnek teljesen egészséges, életerőtől duzzadó gyermekeket, miközben a legegészségesebben élő emberek meg meghalnak rákban. Az a lány, akit gyermekkora óta bűnözőnek néztek a környezetében, boldog házasságban él és négy gyermeknek adott életet, másokat meg hiába írattak egyházi iskolába a szülei, mégis céltalanok, depressziósak, hitetlenek, és magánytól szenvednek.

A világot nem a pénz irányítja. Ha ezt állítjuk, azzal valójában elismerjük a pénz hatalmát, a szívvel szemben, és behódolunk neki. Aki ezt állítja, és panaszkodik, mert ő nem gazdag, és alulról nézi a dolgokat, annak nem sok érzéke van a spiritualitáshoz, és nem tudja hogy, milyen erők vezetnek bizonyos anyagi javak meglétéhez, vagy elvesztéséhez. Tudom azt mondja a Biblia, hogy a gazdag ember nem juthat a Mennyek országába, mégsem mind gonosztevő az akinek pénze van. A pénz egy lehetőség, és felelősség is egyben. Ez a bibliai idézet azokra a gazdagokra utal, akik minden boldogságukat a pénzhez kötik, öncélú a pénzhez fűződő viszonyuk. Azokra a gazdagokra vonatkozik, akik képtelenek lennének búcsút mondani a pénzüknek másokért vagy alkotások létrehozásáért. A gazdagság egy dinamikus állandó, csak munkával tartható fenn. Bizony nem könnyű dolog folyamatosan, értelmes, közösséget építő célokra költeni a pénzt, felelősségteljesen, amelyek később visszatermelik a vagyont, de már úgy hogy ez az energia másokon is pozitív hullámként áramlott át. Nem megy ez mindenkinek, sőt a gazdagok közül is sokan elbuknak, vagy elfásulnak ezen az úton. Sőt a legtöbb gazdagnak az a baja, hogy nem is tudja, hogy a pénz által milyen képességek birtokosa, és a folyamatos aggódás, leterheltség, felszínessé teszi őket, életüket meg földi pokollá. A lottó nyertesek is azért vesztik el vagyonukat néhány év alatt, mert nem ismerik a pénz súlyát, és hogy gazdagnak lenni munka és foglalkozás is egyben, ami szakértelmet és professzionalitást igényel és nem csak azért mert öncélúak, akkor is elszegényednek, ha jótékonyan adakoznak.

A pénz csak egy eszköz nem a hatalom birtokosa, a belső energia egyik fizikai manifesztációja, de nem az egyetlen megvalósulás. Nincs pozitív vagy negatív energiához kötve, hiszen ez a megkötés csak a mi fejünkben létezik, egyszerre pusztíthat és építhet is. Mi döntjük el, hogy melyik világnak adunk teret, és hogy mi az amire már nincs szükség. Hogy mennyire akarunk boldogok lenni, vagy, hogy mennyire lubickolunk a panaszkodásban és az önsajnálatban depressziósan.

Ezek a dolgok nem csak a pénzben mérhető gazdagságra vonatkoznak, hanem minden egyébre amink van és amit elértünk... 

 

komment

Címkék: gondolat pénz filozófia szív inspiráció rendszer szeretet energia hatalom tanács tanulni gazdagság adni égi sugallat

Fénymező

2018.01.10. 00:33 csorbacsillag

 Megalkotás-mezőbe bezártak,
„Többet tenni kéne szebb reménnyel!”
De visszatart a félsz, hogy „Ne ártsak!”
Tetteimnek vérmes tengerével.

Jobb lesz mégis megragadni mindent,
Úgy hiszem ha fáj, az is én vagyok,
Lenyeltem, mi lázálomba vitt el,
És fény párnámon mélyen alhatok.

Egy dolgom csak ez: megosszam a fényt,
S elmondjam ti sem vagytok betegek,
Álmomban én, egy börtön rabjaként
Csak sírtam, hogy mit meg nem tehetek.

A rengeteg nem pazar szabadság,
Korlát mi megnyit izgi új utat,
Súgnak csendben, s érzed, hogy haladtál
Boldog mezőkre, mit nem bánt tudat.

_d8m4147.jpgFábián Franciska

komment

Címkék: vers munka beteg álom lélek filozófia valóság rab érzés küldetés alkotni

Elvárom magamtól

2017.09.27. 09:17 csorbacsillag


Elvárom magamtól: Legjobb legyek!
Kínoztam gyerekként felnőtteket.
Kacagtam tanárok nyögésein,
Eredményt akartak szegényeim.

Ismernem kellett ki miért szidott,
Legszentebb pillanat volt a titok.
Átléptem közhelyes fájdalmakat,
Alázat kreált új becsvágyakat.

Alapos lecke az emberiség,
Diáknak fogad a felettes én.
Féltem, hogy már nem én irányítok,
De játszva csodába bejárhatok.

 img_3054.JPG

komment

Címkék: vers élet álom félelem filozófia boldogság ember emberiség lecke felismerés csoda tanulni észrevenni

Munka és depresszió

2016.11.27. 03:28 csorbacsillag

dsc_0064_2.JPG*

Tudod már melyik munkát szereted a legjobban?

Amikor dolgozol, érezted-e már azt, hogy nem érzel fáradtságot? Még mindig rengeteg emberben az a fogalom, hogy „munka”, fáradtságos, negatív előjelű tevékenység, amit kizárólag a túlélés érdekében, anyagi előnyökért végzünk. Bizonyos emberek szerint, ha valamilyen tevékenységet élvezünk is, akkor azért szentségtörés lenne pénzt kérni. Mások, akik ugyan szívüknek és képességeiknek megfelelő munkát választottak maguknak, de mivel „pénzkeresett” lett a korábbi esetleges hobbiból, azonnal gyanakodni kezdenek azon, hogy most már ez nem lehet annyira jó, és szenvedniük kell miatta.

Csomószor valójában csak mi kreáljuk a problémát, és meg is bizonyosodunk róla, hogy így van. Ezekből lesznek a saját korlátjaink, amiket nem tudunk átlépni az álmaink irányába. Mindössze csak félelmeink vannak, hogy esetleg kudarcot vallunk mások előtt, ha csak azt tesszük, amihez kedvünk van. Szeretetből dolgozunk, és a létezés iránti hálánkból. De, ha nem azt csináljuk amihez kedvünk van, mélabúsak leszünk. Ez egészen egyszerű, nem is értem, hogy miért csodálkoznak az emberek, hogy ennyi a pánikbeteg, ideggyenge, dilibogyót szedő letargikus.

Szerintem a szülés utáni depresszió is ebből alakul ki, hogy az anya rájön, hogy megint csak olyan dologgal kell foglalkoznia, amihez nincs kedve, és nem tud örülni egy új lélek születésének. Valójában, hogyha előtte mindig azt csinálta volna, amiben kedve telik, szeretett volna élni, akkor az élet iránti szeretetéből fakadóan, boldogan akarná megmutatni a gyermekének a világot. Azt anyának ez lenne  feladata, de ehelyett, rengeteg anya, csak frusztráló nyűgnek, tárgynak kezeli a csecsemőt, akit etetni, fürdetni, tisztába tenni kell. (Persze ez is kell a babának, de ez csak elkényeztetés szeretet nélkül. A csecsemő sokkal több mindent érez, mint amit gondolunk.)

Ha depressziósak vagyunk, annak örülni is lehetne. Ez csak egy jel, hogy végig kell gondolnunk, hogy mi is az néhány, vagy egyetlen dolog az életünkben, amit valaha is tisztaszívből, önfeledten tudtunk élvezni, úgy hogy közben nem figyeltük az órát, nem éreztünk a fáradtságot. Elégedettek vagyunk magunkkal, szeretni tudjuk a környezetünk. Valódi depresszió az lenne, ha egyetlen ilyen dolgot, vagy tevékenységet sem tudnánk. Szóval bármi is eszünkbe jut, afelé kell haladnunk. Legjobb esetben, csak egyetlen ilyen tevékenység van… Azért ez a legjobb eset, mert így sokkal kevésbé leszünk tanácstalanok és bizonytalanok…

komment

Címkék: élet munka depresszió társadalom filozófia valóság boldogság vágy várakozás életérzés ember pszichológia

Titkok

2016.09.07. 21:26 csorbacsillag

img_3908.JPG„Szeretni, szeretni, mindent szeretni!”

Isten megteremtette a hajnalt, amikor a legjobban didergek.

- Bárcsak örökké hajnal lenne! – gondoltam néhanapján, amikor jó állapotban ébren voltam pirkadatkor. Őrült kábaság volt bennem, ami átcsapott valami különös eufóriába. Ezekért a pillanatokért szerettem meg a fájdalmat.

Az örök hajnal pillanata nem létezhet, mert a folyamatok nem állnak le, de a percek mégis végtelenül lelassulhatnak…

Én akkor is ugyanazt az egy személyét fogom szeretni, ha úgy érzem soha nem fog eljönni a dél. A szerelem nem csak egy öncélú inger, hogy valami viszket a lábam között, számomra ez egy Isten által kijelölt küldetés. A beteljesüléshez nem csak szeretet, hanem hit is kell. Evvel a kettővel már könnyebben megy a kitartás a célunk érdekébe, de ez sokszor fájdalommal jár. Elviselni a fájdalmat, sőt még szenvedélyesen szeretni is, a legtöbb siker alapja. Bíznunk kell ebben. Sajnos a szívünk útja sokszor ellentmond mások racionális gondolataival. Sose fájjon miatta a fejünk, mert megbetegszünk, de ne is bántsunk emiatt senkit. Számukra igazság, amit mondanak, csak nekünk nem. Azért meg kell győződnünk arról, hogy amire vágyunk, tényleg megvalósítható, és a környezetünknek is örömet hoz, szüksége van rá.

Mindig tevékenynek kell lenni, de néha csak türelemmel várni.

komment

Címkék: siker isten fájdalom szerelem filozófia valóság hit várakozás szeretet ember idő titok felismerés várni cél tisztaság kitartás

Egy ligetbe szeretünk

2016.09.06. 12:23 csorbacsillag

fuck.jpg
*
Egy ligetbe szerettünk bele,
És védve platánfáikat,
Emlékszem hány szépnek kezdete
Volt itt, mi lelket átitat
Meghatottsággal, hogy közel van
Egy vattacukros gyerekkor,
Ha erre járok, mindig jelen van,
Mint remény, hogy élni lehet jól.
 
Egy ligetben keresünk helyet,
Hol minden egységet éltet,
Más vagyok, de egyenlő veled,
Így könnyed a torkomig érhet,
Bár észben nem értem miért,
Más fogalom nálam a normál,
De rezgésed érzem, tudom mi tiéd,
Tisztellek, hogy természet formál.
 
Egy ligetben lebegünk akár
Szerelmesként fiúba, lányba,
Ha fák dőlnek, az, mint egy halál,
A kedvesé, kit keresve vártam,
S halnék utána, de van még apám,
Ki elveszve állna lesújtva,
Mint dominó sor hullása, ledarál
Minket egy erőszak súlya.
 
De nem a halál fáj, hisz az nincs is,
A halott fa is tovább él másban,
Érzések fájnak, hogy ilyen szintig
Nem számít a többség vágya,
Jogokat temetünk, vagy együtt
Szeretnénk, hogy legyen városban liget,
Mi közel van, ha stresszünk letettük,
Legyen még lélegző sziget!
*
2016.07.11.

komment

Címkék: politika vers halál gondolat filozófia természet liget öngyilkos elpusztítás

Egyenjogúság - avagy feminizmus és annak buktatói

2016.05.05. 18:57 csorbacsillag

^^^
Egyes ismerőseimnek állandó témája mostanában a facebook-on a "Szülni, vagy nem szülni?" kérdés, avagy a gonosz férfiak miatt nem megyünk semmire, mert azok felelőtlenek a családhoz, vagy ha mégis, csak kihasználni és elnyomni szeretnének minket nőket.
Mint nő láttam egyesmást, hogy vannak alapjai ennek az ijedelemnek, de nekem a legnagyobb problémám a "férfiak" kifejezésben van. Én mint "emancipált" nő, azaz magamat egyenrangúnak és képességűnek tartó ember nevetségesnek tartanám, hogy harcot indítsak a másik nem ellen, mintha várnék tőlük valami többet, amit én nem tudok elvégezni. Ha azt várjuk a férfiaktól, hogy ugyanolyan munkaerőnek tartsanak minket mint magukat, miért várjuk el, hogy eltartsanak minket? (Engem zavarna is, ha úgymond elvennék tőlem a munkát! :)) Amúgy semmi baj nincs abban, ha egy nő otthon érzi jól magát, és gyereket nevel és rendet rak, csak a társa becsülje meg annyira, hogy elismerje, hogy ez is munka és éppen olyan értékű, mintha fizetést kapna érte. De persze ne legyen ez kötelező elvárás.
Én például sok gyereket szeretnék, és egy percre sem akarok otthon maradni, és a háztartás se érdekel. Minden egyéb vélemény ellenére, ami nem érdekel, szerintem ez simán megoldható. Azért mert valamire még nem volt példa, nem azt jelenti, hogy lehetetlen. Én nem akarok azonosulni azzal a szereppel, ami a nőket meghatározott szerepbe sorolta az elmúlt évszázadok alatt, de a feminizmust csak egy olyasfajta hülyeségnek tartom, ami csak mélyíti az árkokat férfi és nő között, és nem az egyenjogúság felé vezet. Amúgy az elmúlt évszázadok nem csak a nőket, de a férfiakat is meghatározott szerepbe kényszerítette, ha nem is épp oly feltűnően. A férfiaknak is kötelező volt egy bizonyos viselkedés forma,  amit lehet, hogy ők sem kedveltek mindnyájan.
Az hogy valaki nő vagy férfi, az nem a lelke. Az csak egy szerep, ahogy biológiai megtestesülésünk megkívánja. Nem lehet egy embernek gyereke, (szűznemzéssel) mert akkor nem lenne ily változatos, sokszínű és kalandos a világ. Mindkét nemnek vannak előnyei és hátrányai. A nő ugyan gyengébb és neki kell kihordani a testében a gyermeket, de közben ezért cserében szebb is és közelebb kerül a lélek teremtésének csodájához, amely érzés kárpótolja a gyengeségeit. Ugyanígy férfinek is megéri lenni, és nem gonoszságból lesz valaki hímnemű! :D
A lélek választ magának egy nemet. Épp ez az. Miért tiltakozunk az ellen, amit mi választottunk magunknak? Persze lehetnek karmikus okai is annak, ha valaki nem szereti a saját nemét, de ennek bonyolultságába most nem mennék bele.
Gyermekkoromban határozottan emlékszem, hogy én kifejezettem nőnek akartam megszületni, de már az oviban is voltak kisfiús tulajdonságaim, pl verekedtem, persze csak fiúkkal és én akartam mindig a legjobb lenni és a legokosabb, emiatt később lettek is felesleges gátlásaim. A fiússágom ellensúlyozása érdekében hordtam mindig szoknyát és hosszú hajat.

De most már tudom, hogy "úttörőként" nem is történhetett volna másképp, és minden jó úgy ahogy van.

13140799_10207585058517326_628037990_n.jpg

komment

Címkék: élet munka férfi gondolat társadalom lélek filozófia gyermek felelősség egyenjogúság gondolkodni

Az önpusztítás fogalmi tévedései

2016.05.05. 13:07 csorbacsillag

25285118804_02651540bb_z.jpg

 

 

Meg kell tanulnunk nem mások által megítélni önmagunkat. A közvélemény a nagy számok törvénye alapján könnyen rámondja valamire, hogy önpusztítás, de ez még a legártalmasabb dolgok esetében se igaz mindenkire, mivel vannak emberek, kiknek épp az adatott a sorsában, hogy megéljék ezeket a dolgokat. Azért se kell nagyon dobálóznunk az "önpusztítás" szóval, mivel rengeteg "nem önpusztító, józan" embert ismerek, aki önpusztító, és szép lassan elhal, mert egész életében olyan munkát végzett, amit szívből utált, (vagy csak simán ügyvéd volt:P Esetleg politikus!) mások meg egész életükben szívből szívnak, és majd kicsattannak az örömtől és életerőtől. (Ez persze nem minden emberrel van így, rám sokkal rosszabbul hatna a fű.)
Szóval összefoglalva: drogozni, kurválkodni, alkoholt inni és bányában dolgozni önpusztítás! Kivéve azoknak az embereknek, akiknek ezek a dolgok/tevékenységek adják a legnagyobb örömöt, elégedettséget, önszeretet, (ami nem azonos, hanem ellentétes fogalom az önzéssel!) és küldetésük beteljesítését az életükben.
A rossz vagy jó fogalma csak azon múlik mennyire tudsz valóban szeretni valamit és valakit.

 

***

komment

Címkék: munka beteg drog társadalom filozófia ember mánia felismerés önpusztítás öngyilkos normális lélektan

Kérdések az év első napján

2015.01.02. 00:05 csorbacsillag

img_1440.JPG

Mi is az, hogy dolgozni? Valami olyan, mint megnyugodni, megnyugtatni a világot, a dolgokat folyamatában látni és a jelenben cselekedni. Azt hiszem semmi köze a melózáshoz. A melózástól félek, görcsbe rándul a gyomrom, és nem tudok mit kezdeni az idővel. A tervezés béklyó, de a tehetetlenség is. A kellemetlen dolgokat is szívből kell cselekedni és alázattal. A félelmek meggátolnak a spontán cselekedetekben. A gondolkozás meggátolja a megérzéseket.

Hogyan alakítsunk ki mégis gondolatokat? Korlátozzuk saját magunk túlhajtásait, túlburjánzásait? És mi történik, ha csalódunk önmagunkban? Az első, amit meg kell tenni, megbocsájtani a hibáinkat. A veszteségek nem számítanak, ne lövelljük bele magunkat, az is a mi részünk, azt is ajándékként kaptuk. Azt szoktam mondani, "csodálatos, amiért sérült". A veszteségek, még az értelmetlen veszteségek is csupán próbatételek, ha felül emelkedünk rajtuk, megszabadulunk a veszteség érzéstől.

Mi is az a szerelem? Egyesek szerint nem létezik kölcsönös módon, idea, amit csak magunkban alakítunk ki, amúgy meg csak egy fajfenntartási ösztön. Én azt mondom, az ideák egy valós szerelmet éreztethetnek meg veled, de csak akkor, ha a lelked már lerótta a maga karmáit, és Istennel együtt gondolkozol, illetve, ha valóban szeretnél hűségben élni valakivel, mert ha nem, a szerelem bármi lehet, a szenvedély, a szex, a szépség iránt vágy, a munka éhség. Egy párkapcsolat nem tarthat örökké, ha az csak a szexre, vagy a család építésre alapszik, annak szövetségnek kell lennie egymással és Istennel.

komment

Címkék: szex szerelem filozófia boldogság

Szeretni érdek nélkül.

2014.04.22. 14:22 csorbacsillag

 

 szivecs.jpg

Az embert a rossz gondolatai ölik meg, amikor folyton csak saját érdekei kattognak a fejében, hogy mit miért csinál. De ha hinnénk a Mindenség óvó erejében, tudnánk, hogy semmi sem történik véletlenül vagy rossz időben, ezért hát a szeretetünket sem felejtheti el a világ. Szokták mondani, hogy semelyik ajándék sincs önzetlenül vagy hogy semmi sincs ingyen. Ez így is van, de nagyon sok fájdalmat okozunk magunknak, ha folyton észben tarjuk ezt az elméletet, kivész belőlünk a természetesség, az önfeledtség, a bátorság, mert azért nem kell minden ajándékot viszonoznunk, nem kell, hogy ajándékainkért kérjünk bármit is. Amikor még katolikus hittanra jártam, ezt úgy magyarázták, hogy önzetlen jótett nincs, de a jó katolikus nem akar viszonzást kapni itt a földön, hanem nagyobb kincseket szeretne érte majd a Mennyországban. Avagy, akár még egy köszönetet, dicséretet sem szabadna elvárnunk elfogadnunk jó-cselekedeteinkért, mert már az is viszonzásnak számít. Persze nem kell feltétlenül csak a túlvilági örömökre gondolnunk egész életünkben, azt viszont tapasztalom, hogy általában az ember minél tovább tűr, minél később kap elismerést, az annál többet ér. Azért azt se felejtsük el, hogy nem csak jó-cselekedeteink vannak, hanem adósságaink is vannak! Ekkor meg pont a lelkünk békéjéért, kiegyensúlyozásáért nem szabad viszonzást követelnünk! És egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannak az embernek kell viszonoznunk valamit, akitől kaptuk. Sőt, a világ így mozdul előre, hogy képesek vagyunk önzetlenül adni, és szeretettel kapni is bárkitől.

komment

Címkék: élet lélek filozófia valóság természet hit spontán szeretet felismerés megfigyelés adni lélektan spontanelitás

A világ benned van

2014.04.13. 11:12 csorbacsillag

szinek.jpgA világból azt veszed észre, amit észre akarsz venni, és/vagy benned is megvan. Azért látunk olyan sokfélét, mert az a sokféle mind mi vagyunk. Még az a tett is a tied, amit sosem tettél meg, mert ez a mi közös és csodálatos emberségünk. Csak arról mondhatjuk, hogy nem vagyunk, amit tényleg nem veszünk észre, nem is tudnánk megnézni, meglátni. A rendszer az agyunkban van, és mindenkinek más rendszer van a fejémen, mint egy zene, dallam, ahogy Babits Mihály bácsi írta:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

Hát jó, muszáj volt ezzel a közhellyel kezdenem, de hiszem, hogy a közhelyeknek igenis van értékük, és időről időre fel kell őket újítani, meg kell említeni, és ahogy a jó tudós sosem elégszik meg, kísérletezni kell velük. Pszichológia tény, ha egy emberről sokan sokat mondanak valamit, akkor az előbb-utóbb meg is fog történni, ha még nem történt meg titokban. Ezért mindenkit óvva intek attól, hogy másokat óvva intsen! Semmi értelme az előzetes félelem beültetésekre másokba, ugyanis az egyetlen dolog, ami igazán rossznak mondható ebben a földi világban, az a FÉLELEM. Ismeritek a hályog kovács esetét? Amíg nem tudta, hogy félnie kell a szemműtéttől amit mindenféle tanulás nélkül csinált, sok embernek adta vissza az éleslátását, de miután felvilágosították, hogy az mennyire veszélyes, félni kezdett, és soha többé nem mert szemhez nyúlni. Az embereknek maradt a szürkehányog a szemükön. Hát így vagyunk a látással, a meglátással is!

Azt gondoltam, hogy rövid pszichológiai jellemzéseket fogok írni ezentúl kis világunkról. Kezdjük a pszichopátiával holnap reggel nyolctól!

komment

Címkék: élet dal filozófia őszinteség

Mosoly napló

2010.12.17. 04:39 csorbacsillag

Szende Tünde egy nap elhatározta, hogy ezentúl naplóba fogja fogalani a semmit.
  Fejemben folyamatosan írok. - kezdte a gondolatait. - Folyamatosan írom az életemet, bár büszkeségnek tartom, hogy papírra vessek mindent. Nem azért élek, hogy mások majd nyalogassanak ezért, hogy „Jajj Kedves Tünde... (mosoly, mosoly) Ó Te milyen mély vagy, és milyen sok mindent megéltél már! (Heheheheee) ...Igaz, csak a fejedben!” Nem baj, nem baj! Így van, a dolgoknak így van értelme, az életem így szép! Hahh, főleg, hogy még semmit sem írtam! De legalább élvezem, és Isten is így szeret. Na igen, a szenvedésről akartam írni, mert az hogy szenvedek az senki másra nem tartozik, de legalább élvezem és boldogít! (Mivel senki másra nem tartozik, ezért gyorsan írok is róla! Értelemszerüen, értelemszerüen...!!!) Minden tündér célom, hogy segítsem az embereket, hogy a boldogsághoz vezessem őket! (Na igen, olyan boldogsághoz, amilyen bennem is van, mosoly,mosoly!) Ez a segítség meg nem az, hogy veregetem a hátukat! Én csak abban tudok (tudnék) segíteni másoknak, hogy megtanítsam nekik elfogadni az életet, életként! Szóval nincs ilyen, hogy jó meg rossz... (Talán még a bűntudat sem... haha ezt a dolgot mindig is ignoráltam, feltéve hogy semmit sem kell megbánnom, és a bűntudatnak erősen káros hatásai vannak az előbbrejutásban! Mosoly, mosoly, víííííígyoooor. Teljesen szükségtelen, sosem gyűlöltem senkit, na ha meg igen, hát jó kis tanulság volt, így kellett lennie! Pikk-pakk-punktum) Vagy tudsz élni a szeretet energiáival, szeretve még a szenvedést is, vagy csak szenvedsz... ééés gyűűűlőőőőősssssssssz!!! Most már megértettem, hogy béna vagyok az életben, példáúl elbaszom a kitöltendő nyomtatványokat, elejtem az utcán kesztyűmet, és a példáult még mindig példáúlnak írom, de még ez is jó! (Olyan vicces, hehe, mososososososososoooly) Amúgy meg próbáltam sietettni a dolgok mihamarabb bekövetkezését, de ahogy erölködtem, úgy taszítottam el magamtól a boldogságot, és amint megtanultam elfogadni mindent életként, úgy teljesültek a vágyaim! De vágyni, csak azért is VÁGYOK! - fejezte be gondolatait Szende Tünde, mert szerinte,  vágyni+harcolni+szeretni=boldogság. Mosoly, mosoly, mosoly. 

www.thesecret.hu/node/8555

komment

Címkék: élet komoly gondolat hír filozófia boldogság napló energia állapot őszinteség gondolkodni szende tünde

süti beállítások módosítása