*
Gangesz partjainál békére találva,
Napfény ár a világ, megszentel a pára.
Értőn süt meg a nap és rémlik, hogy ismer,
Emlék hit beragyog, hogy mély szívem itt ver.
Megváltoztat-e hely, hol napjaim múlnak,
Mégsem izgat a gond, hogy mit hoz a holnap.
Színes árban a víz gyógyítja a testem,
Egység érzete hív, hogy bölcs leszek ebben.
Földünk ős ereje mindenkiben ott van,
Erről India szól, míg halk hitet oktat.
Csendtől ellazulok, de mindenem éget,
Lényem gondtalanul fény térbe belépett.
