Átkos terek
Az atmoszféra nő
Reménytelen
jókedv miatt kárhozat
De a megátkozott hitetlenek
Elfogyott a balsors
Át…basz-tak!
Pedig megvettem a fekete szettet
Olcsó volt az ebay-n
Az öt áru csillagot is fejjel lefelé még
Akkor
Felfestettem a falra!
Olcsón akartam pokolra kerülni,
Nem érte meg az erőfeszítés
Marad a keresztrefeszítés.
Az drágább, de kellemesebb.
Piros-fekete pacnik,
Titkolok valamit,
Kényszeres vagyok,
Veszek egy lapot,
Nem nyert ez sem,
Letettem.
Darabossá tettek az ünnepnapok
Az üveges pikkelyek behálóztak
A kétszínűség drogos fázisain át
Ellensége lettem önmagamnak.
Kezem tik-tak ütemekre sárt dobál csak,
És az éles hormonok felvágják a hasam.
Inkább visszamegyek játszani.
A függés felszabadít,
Törődés helyett,
Egymás fedésében,
Fekete-piros pöttyök.
*****
A polcokon sok sorban
eldobható szó van
elemes a fényűzés
a sóvár csillámporban
ékes, mégsem nemes
az ár csak időleges.
a halált leárazták
vennék hármat aztán…
Ja nem! Maradnék még épen,
szóval „Bocs, nem kérem azt mégsem!”
az élet utángyártott
és csak utált unalmat hoz
rossz, drága és silány,
de az önbizalomhiány-
-ból bezzeg van minőségi termék,
de nem kell ilyen kellék,
csak kacat lenne otthon
mibe úgyis belebotlom.
De a szóbolt nyújt még mást is
póz bot szelfit, szmájlit
van hastag, tik-tok,
tinder titkok,
de a vásárlási inger
nem hoz lázba itt, per
pillanat,
olyan szó kell, ami izgat,
Siker, bor, pénz, esetleg illat?!
A csokoládé
szó már olyan émelyítő
Ahogy minden édesség rokonáé
Fals és hamis
De mi is, mi is
kellene?
Ami kielégítő?
Hát ő
*****
Bandi békésen ücsörgött a forgalmas utca egyik kávézója teraszán. A kocsiktól sem félt, pedig félt tőlük. Reggel volt, még kellemes az idő a nyári hőség előtt. Széke alatt egy kis tálkában tejecske. Már bejáratos vendég volt helyen. Ellenállhatatlanul cuki pofácskájával mindenkit levett a lábáról. Bundája cirmos-fehér volt, arcánál szabályos elválasztásban a két szín. Nyakánál fehér gallér, lábai is fehérek, nózikája babarózsaszín. Kerekded alkata ennek ellenére, a rámenős dumájával és sírós hangjával bárkivel el tudta hitetni, hogy éhező és gazdátlan.
A kávézóban mélázva átgondolta aznapi teendőit. 9 óra tájban kezdi Julcsi néni főzni kezdi a húslevest, és finom falatokkal várja őt. Ott elnapozgat délig az udvaron, Imre bácsi simogatja közben. Aztán kezdődik az ebédidő, meglátogat pár éttermet, mindig akad neki a maradékból. Délután alvás a meleg motorháztetőkön, közben pózolás és szelfizés a járókelőkkel. Este elmegy a telepre, ahol mindig van ingyen kaja pár környékbeli nő jóvoltából.
A telep felé érve valami furcsa bizarr érzés fogta el. Már egy hete nem járt itt, valami megváltozott. A placcon nem volt senki, pedig etetési idő van. Csak Belfegor jött üdvözölni őt, szeme gennyesedett, tüsszögött, fekete bundája köpött, csontjai látszódtak.
Cirmi a zajra és fröcskölésre ijedtében kirohant az udvarra. Bandi, mérgében, hogy az akció nem sikerült, fújva és morogva kergetni kezdte Cirmit, de az felszaladt a 2. emeletre. Aztán fel a lépcsőkorlátra, aztán le, aztán ki a gangra, aztán tett néhány kört a gangon, aztán felugrott a korlátra is. Bandi mindvégig követte, de már nem volt hozzászokva az ilyen hosszantartó testedzésekhez, igy mikor a gang korlátra ugrott, megcsúszott. Kibillent az egyensúlya, egy darabig próbált kapaszkodni, de végül mélybe zuhant.
Baja is eshetett volna.
De macska volt!
Elmegyek a boltba,
és veszek helyetted újat
ötszázforint,
még a színe is szebb
nincsen hangja,
megnyugtat a látvány
és most megbocsájtom: kipukkasztottalak.
Sajnálom, hogy nem sajnálok semmit
ragadozó vagyok, ez a jellemem
karmom folyton éles
elvárásból öltem,
te majd feltámadsz,
ez a létezés!
Szépelgős szövegeket
Fogok neked írni,
Helyetted is kis sznob leszek,
Legyen minden pí-szí!
Nem mondom már én te néked:
“Te kis buzi, bassz ám!”
Csak negédes édes élet
Drogja ami hat rám!
Nem szabad, hogy eldurvuljon
Közöttünk a helyzet,
Viszont így most úgy lenyugszom,
Ez már botrányt sejtet:
Írom csetben, “úgy szeretlek”
Közben tudom csöppet
Többre is vágysz, hogy elmelkedj,
S ne légy olyan plöttyedt.
Sajnálom nem disztingvàlok,
Még ma vadul háglak,
Holnap nőcis lánnyá válok,
Bevetem az àgyat.
*
*
*
Beleugrottam,
önmagamtól védve
könyörtelennek tűnt
lazaságomba.
Az ütemek nem tudtak vezetni a szépre.
A mocsok hologram
fény sáfrányok csokra.
*
*
Leszek olyan kedves,
mint a vágóhídi borjú,
Így hiszel majd nekem, berakva a szádba,
részekre szakítva leszek egy jobb sorsú
közösségi termék,
és nem csak önmagam bábja.
Fábián Franciska
A vízió a legfőbb vallás manapság
a képernyőnek számtalan papja van
kik folyton folyvást
és nem csak vasárnap
misét tartanak.
A hívőknek kell
az útmutatás
és az útvonattervező
és nem baj, ha blőd,
ha unalmas,
vagy ha butaság
mind ez csak egy áldozati rítus,
ajándék
a nagy vízió isten előtt.
Nincs miért lázadni
tényként
élnek benne
és létét
bizonyítják,
könyörögnek hozzá,
mint teremtmények,
és az imák
csodás módon
meghallgatásra találnak,
mert ez az új hit már
gondolati síkon
olyan érzékeny,
hogy mindent kitalál.
Nagyon engedelmesen
függenek
tőle
mert ha dühbe gerjed
az elektromos jelben
erős csökkenés várható
és ez nem kibírható
egyetlen hívő számára sem.
Akkor
talán még napsütés
se lesz több.
Fábián Franciska
Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
csak révülten színezgetek,
hogy kereslek, az csak ösztön,
végül több, mit kitervelek.
Ma rád hagyom, hogy a lejtőn
zuhanjak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
úgy ott,
noir színváltozat
az átkot
emésztem még
vad szellő is suhan
Nem az időjárás
az, aki engem vezet,
de mert az is hátrált,
tudom szerettelek.
Torz világból élek,
szúrós szerek, tények,
már a játszma
atomjai hullnak,
szállingózik múltnak
pernye váza.
Egymáson nevetnünk
kellett volna, pechünk
hogy nem érted
humorom, hisz nincs más
eszköz, s egyre inkább
nevetgéltek
az ösztönök májból,
szaladnék a háztól,
de még félek
te vibrálsz a gúnytól,
kérlek, így lehúzol,
hisztizésed
be kéne fejezned,
maszkban sem vagy szentebb,
végre ess rám,
túl sokat szemeztünk,
kortyonként cselekszünk
mérve egymást.
Felteszem
a macskám a netre,
ezt engedélyezte
ő.
Nem kellett
más ehhez, egy nyaó
elég volt, értsd úgy, hogy
jó!
Posztolom,
hogy reggel kér enni,
S ruhája is trendi,
dög.
Támogass
egy lájkkal, hogy legyen
új ruhára, még kéne
pénz!
Gyakran feltételezzük másokról, hogy az direkt rosszat akart nekünk vagy másoknak. Ezen mindig csodálkozom. Miért jó az valakinek, ha szándékosan rosszat tesz? Mi a haszna belőle, hogy tud utána aludni? A válaszkeresés közben megpróbáltam belehelyezkedni az ilyen, úgymond, „gonosz” személyek lelkébe.
MI lehet a gonosz szándék oka?
Valójában nincs is olyan, hogy gonosz szándék. Minden embert kizárólag a jószándék irányít. Bármit, amit elkövetünk, mindig valakiért, valakikért vagy valamiért tesszük. Nem is tudunk másképpen cselekedni, mert maga az erő, az energia is csak pozitív lehet, tehát természetétől fakadóan jó!
Fiatalabb koromban azt hittem, hogy azok az emberek, akik rám pozitív hatást gyakorolnak, szimpatikusak számomra, és a társaságukban jól érzem velük magam, minden esetben pozitív hatást fognak gyakorolni az életem folyására. Be kellett látnom, hogy ez nem így van. Ezek az emberek valóban nagy energiákat áramoltatnak valaminek az érdekében, de korántsem az én ügyem érdekében. Legtöbbször arra kellett rájönnöm, hogy ezek az emberek az önszeretet eléréséért küzdenek ilyen nagy erőkkel.
Mindenkinek igaza lehet, más és más irányokban. Mivel annyiféle irány van, annyiféle lehetőség, a sok JÓSZÁNDÉKból hatalmas KÁOSZ lehet.
Legtöbbet azzal tudunk elérni, úgy tudunk építkezni, fejlődni, és megvalósítani dolgokat, hogyha egy közösségben dolgozunk és mindannyiunk ugyanazt akarja. Ez egy-egy dolog megvalósításában még abszolút kivitelezhető is, de kevés arra, hogy egy egész életen keresztül így éljünk, vagy hogy egy egész ország életét beszabályozzuk ilyen módon. Nem lehetünk mindig csak és kizárólag a közösségért.
Az alap, hogy mindannyian mások vagyunk, de egy társadalom fenntartásához kellenek bizonyos alapelvek, amiket mindenki természetszerűen elfogad kisgyerekkortól, és nem is kérdőjelezi meg azok létjogosultságát.
Erre a normarendszerre még mindig az egyik legjobb megoldás a vallás és az erkölcs. Ez nem azt jelenti, hogy az erkölcstől nem lehet eltérni, hogy a vallásos emberek csak és kizárólag tökéletesek lehetnek, hanem csak annyit, hogy ha eltérünk a szabályoktól, rosszul érezzük magunkat, nem vagyunk rá büszkék, vagy esetleg megpróbáljuk jóvátenni, stb…
Nem jó, ha az abszolút szabadság nevében feláldozzuk korábbi elveinket, mert ha egyéni erkölcseink vannak, mert individuumok vagyunk, és nekünk ne mondják meg… mit hogyan, akkor az energiák egymással szembefordulnak, és minden jószándék ellenére leginkább csak káoszt és pusztulást fognak hozni….
***
Vad ligetben kurta fény,
Rejtett tiszta furcsa én,
Életváró friss jelen,
Miért voltam hirtelen?
Hogyan lettem változó?
Képletekbe zárható,
Szorongás meg pár csapás
Lételemem: számadás.
Két vég között áll az út,
Miért lettem elvakult?
Megosztó a tárca lét,
Nem leszek csak százalék.
Rész igazság, intelem,
Hiányzik a Mindenem,
Félelem, ha útba van
Egyesítem önmagam.
***
Nem fogadom le
Mit megfogadtam,
A lázadás
Alább hagy,
Alázattal háborogva,
Csak köpni, nyelni tudtam.
Megbéklyóz a
Vélt igazság,
Testem terhet tárol,
Ideákban gazdag rendszer
Mozgásomban gátol.
Nincs előre, nincs már: hátha!
Hit megunva,
Szégyell,
Hittem egyszer lelkem útja
A jótól sosem tér el.
Elfáradtam menni mindig,
Szünet nélkül vágyva,
Meg kell állni már
Csak inni,
de úgy érzem gyáva
Minden, amit önmagamnak,
Kívánságára tettem,
Haladtam, csak
mégse buzgón
És nevetve hebegtem.
Lódítás, ha szépre buzdít
Aki titkon ronda?
Hazudnék, ha igazságot
Mondanék, és lopva
Elvenném a kis játékod
A tiszta homok várad
Szívtelenül megtaposnám
Mert csak látszat vágyad
Szerintem ez,
mit szüntelenül
Hiszel és úgy áthat
Hogy tovább mész
Minden bajban
És nincs halál,
Csak bál van.
*
Meditálok a munka felett
Állok
„Mad it”
Nincs értelme, nincs érdeme semminek.
Antimotiváló tréning a youtubon,
hóbortom mégis, úgy unom!
Unom magam
és Endrét,
Az Adyt
„Add ide a hamit!”
Na de mit
Adok?
Azt mondták, hazudjam, hogy „őszinte vagyok!”
És ragyog minden, ha levedlem
a kényszeredet rém készletem,
rímkényszerem!
És máris önmagam hangját előásva
Igazi verseket bocsájtok nyomtatásba!
Igazuk volt
Őszinte leszek szentesen:
Baszódjatok meg
kedvesen!
Jóra való restség,
Eltévedt merevség,
Megzúzatott lepkék,
Megpréselt ereklyék.
Erényből szeder kék
Szemérmük temették,
Ők, aki tehették
Önmaguk nevelték.
Változott a távlat
Új időhatárt szab.
Megtenném te érted,
Mit akarsz? Nem érted.
Kereslek tudatlan
Részegült utakban.
Egy pontot kerestem,
Valahol felettem,
De már elfelejtem,
Ki volt az… szerettem.
Ne olvadj katarzis!
Jeges szél, havat hints,
Rég volt az a harc is,
Mikor cél, s szavam vitt.
Erőtől szaladtam,
Éreztem hatalmam.
Enyém volt a minden,
“De nem kell!” -legyintem.
Nem vagyok türelmes,
Káprázat a napom
Pedig nem füveztem,
Belehervadok,
Arcom meszelt hegkupac,
Hagyom
Minden reggel,
Látens simítások
Hajhabok,
Ingert imitálok,
Tárgyak tengere
Szitkozódik
Törődni kellene
Veletek
Ti akarnok csürhe,
Sokk van belölle
És én...
itt ülök
Tűrve
Mondtam, hogy nem vagyok türelmes!
Szívfejtést végzek.
Vérbő
sűrű szövetet hurkonként kibontok,
de, a megfejtés résztől
egyre messzebb dobtok
ti tények.
Egykor szövevények védtek,
felruháztak, ergo
most meztelen létem
becsszó,
megró.
Csak az éhség miatt élek
Árny valóság: nincs már
kielégülésem,
mi kincs,
sincs,
nagy kár!
A való valóságom
kizárt, hogy kivárja
kiverjem.
A fejemből is.
Unalmas lett volna titkok nélkül élni,
Szándékomban állt határokra lépni,
Szédített a mélység, mint bátortalanság,
Nem volt természetem, bennem izgatott láz
Kezdett ébredezni, egy darabig talpam
Zsibbadt olyan furcsán, majd szemben és karban
Észleltem a romlást, bontott rendet, polcot,
Rés nyílt meg a padlón, s minden szó beomlott.
Szaladtam máshova, hol emberek voltak,
Jé, de ott is lyukak, átjárókból nyúltak
Felém, és naivan estem szenvedélybe,
Teljesen más vagyok, hogy lesz ennek vége?
Azt mondják, a tudat módosulhat itt-ott,
Ti “ismerd meg magad” szent szövegből szívtok,
Lehet, csak veletek vagyok ilyen züllött,
Rendi voltam otthon, ‘asszem’, mint egy szűz tök.
