Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Amikor megváltoznak a színek

2021.04.28. 16:58 csorbacsillag

dsc_1626_2.JPG


Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
csak révülten színezgetek,
hogy kereslek, az csak ösztön,
végül több, mit kitervelek.
Ma rád hagyom, hogy a lejtőn
zuhanjak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
úgy ott,
noir színváltozat
az átkot
emésztem még
vad szellő is suhan
Nem az időjárás
az, aki engem vezet,
de mert az is hátrált,
tudom szerettelek.

komment

Címkék: vers szerelem szív szenvedély idő noir Vers

Kietlen szenvedély

2019.12.12. 11:19 csorbacsillag

dsc_0015_4.JPG*

Vannak ilyen vágyaim az alkohol iránt,

Szívem alján parttalan lebeg e téli táj.

Mély derűként feldereng, így nedű sem kell még,

Tévutad nem ingerel, csak csókod jót remél.

 

Elpittyedve álmom is ős szürke fénybe hív,

Azt hittem, ha jó leszek más tájat kérek így.

De belátom e bódulat nem szerből fakad

Jobb nekem, ha életem egy szenvedély marad.

*

komment

Címkék: vers élet alkohol csók szerelem tél életérzés szenvedély

Veled

2018.08.30. 22:35 csorbacsillag

 

Tudod, mikor meglátlak,
Veled fél leszek,
Magamban meg megszállnak,
A kettős érzetek.

Személyiségem most már,
Veled ötvözött,
Neked pedig nincs ruhád,
Enyémbe költözött.

Hova is mehetnénk így?
Kuckón áthatok,
Nem cserélek, bontok színt,
Bimbó már nem vagyok…!

img_4598.JPG

 

 

komment

Címkék: vers szerelem szenvedély pár kétség

A varrónők nem mindig halnak korán

2017.02.22. 10:22 csorbacsillag


A varrógépezet szívemben dorombol,
De én még régi nő vagyok,
Megfogom a tűt saját kezemmel,
Mi lassan áthatol.

mellretus.jpg

Beteges fantáziád kötötte meg az irányt,
Múzsa vagy, az örök szenvedő,
Alávetettemként megszabom, hogy kívánj,
Szúrva vagy csak előkelő.

Varrónő leszek bosszúból miattad,
Nem vagyok gazdag és neves,
Engem már szeretve túl sokan szívattak,
Cérnából most összeáll a rend.

Ígérem jó és irtó lesz világom,
Ne kérdezd milyen hit szerint,
Lényeg az, hogy Istent epedve imádom,
Hogy ordítasz megint.

Békére leltünk az örök, zúgó vérfolyástól,
Könnyelműség nem tesz ki könnyeket,
Erősek vagyunk, hol nedves, forró géz határol.
Megszokás teremtett mennyeket.

komment

Címkék: pusztulás szerelem vér rend szenvedély pusztítás bosszú varrás világfájdalom bánt Vers

Versike

2017.01.25. 21:18 csorbacsillag

Töretlen úton lépteim kihagynak,
Kiszikkadt a vágy,
A hallás szürke homállyá porladt,
Hiába beszélsz már.
Kiköptem minden gecit, mit számba raktak,
Gyűlöltem azt, ki kívánt,
És az az egy, kit mindig is akartam,
Halva mond értem imát.
Az álom, mi megtestesített engem,
Ősrobbanás volt, nem is kisszerű,
Menteni vágyta a lelket,
És küldött egy lányt, ki együgyű.
15975162_1186389924743911_2142521351586654045_o.jpg

komment

Címkék: vers fasz szerelem szomorú vágy szenvedély idő titok sors halott küldetés improvizáció versike

Végzet-akarat

2016.10.08. 16:22 csorbacsillag

*

Egyszerre legyél fiú is meg lány,
Sebektől nyomorult, aztán vidám,
Isteni áldással sátáni szent,
Vágyam a bányádba vájkálni ment.

 

Átírtam testem a korcsságodnak,
Föld alá vittél, hol kocsmátok van.
Dicsértem arcod, nagy hiú szemed,
Enyém lesz minden, és viszem szened.

 

Nyugi, nem válok, hőerő vagyok,
Túl buzgón ástunk, mint menő rabok.
Billoggal meg lettem karmolva rég,
Minden, mit akartam kamrádban ég.dsc_0016_1.jpg

komment

Címkék: vers munka isten tűz vágy szenvedély

Tenger

2013.01.02. 15:36 csorbacsillag

Szende Tünde egy nap kitévedett a tengerhez. Lábai támolyogtak, remegtek, de mégis partig húzták.

008.JPGTenger! Te nem vagy az a tenger, akit kerestem! – kiáltotta a sötétben.

- Hogy mondhatsz ilyet Tünde? Hiszen mint Tenger, az egyetlen tenger vagyok a világon, minden ami tenger, bennem folyik össze, tengerek összessége vagyok, és ha tengerre vágysz csak engem akarhatsz a világon!

- Sok tenger van! Sok dimenzió tengere, és most nem annál a tengernél vagyok épp, amelyiknél szeretnék lenni. Bocsáss meg Tenger, mint egyetlen tenger, hogy belőled éltem, haladat ettem, vizedet ittam. És nézd meg, itt van még a csokoládé is! Belőled készült az is, és a számba veszem. Finom, mogyorós, omlós és milka. Felbontom és eltüntetem egy perc alatt, eltűnik bennem, befalom mintha éheztem volna egy hete, de Te is tudod, hogy nem éheztem már egy hete, mégsem épít fel, sőt egy órája sem éhezem, mégis olyan csokoládés leszek tőle, hogy még a ruhámat is össze fogom csokizni az arcomon és kezemen kívül, de nem maradok jóllakott, nem, nem! Még éhesebb leszek. Nem, nem! Nem Te vagy a tenger!

- Hogyan mondhatsz ilyet? Szomorúvá teszel. Idáig azt hittem, hogy a legdrágább tenger vagyok a világon, és ha más öröm nincs is ezenkívül, ékes táplálék vagyok. Elveszed az identitásomat.

- Igen! Kimondom, hogy nem ilyen tengerre vágyok, Te nem vagy tenger!

- Csak könyörgöm segíts rajtam, hogy lehetek jó tenger?!

- Megbántam már, hogy rég abban a hitben ringattak hullámaid, abban a hitben fogyasztottalak, hogy Te vagy a tenger.

- Segíts nekem! Tenger akarok lenni! Ne húzd már az időt…

- Hallgass!

- Hát hallgatok!

- Légy figyelmes és nyugton!

- Hallgatok!

- Hát imhol a történet, amit a Tengernek mondanék, mert nem találtam mást akinek szívesen elmondanám. Úgy történt minden, ahogy megéreztem, volt lány és fiú is. Most a tizenöt volt a lány, a fiú csak majd nem tizenhét. Jártak persze, nem csinálok titkot belőle. Csak, hogy most semmi sem tette híressé őket, úgy forgatták fel a világot. Meg sem haltak, végre öngyilkosok se lettek, mint Rómeó és Júlia. Senki sem tiltotta meg, hogy találkozzanak, éhezők se voltak, mégis a tilosban járta, csak mert úgy volt izgalmasabb a fiúnak az élet, de ekkor még a lelke süket volt és vak. Közel laktak egymáshoz, rövidlátó közelségben.

A lány még tizenkettő se volt, mikor először látta kit mindig is szeretett. Két háztömbnyire ha élhetett a lakótelepen. A játszótéren pingpongozott két srác, egyik volt a fiú. „Gyere játssz velünk!” Így a fiú a lányra tekintve, és olyan szép két szemet látott amilyet még soha. A lány csengő hangon válaszolt, felejthetetlenen hangon, mert már attól kezdve tudta, hogy a párját találta meg. Elszaladt. Kelletlen és vad lett azontúl, zabolázhatatlanul tiszta, és mindenkit próbára tett aki csak kételkedett benne. Övé volt az egész világ. Idősebb férfiak ölébe hullott, és gátlástalan szókimondásáért senki sem hitte el, hogy párja van. Nagyon fiatal volt ahhoz amit művelt. Ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá, és évek teltek el így, három is majdnem négy. A fiú lelke vak volt és süket. A realizmusok a lányt is próbára tették, megviseli ez a lelket, de a próbatétel bizonyítékként szolgált a hitéhez.

- Hát így nevezed a tengert? – szólt közbe a Tenger. Megszólalásának türelmetlensége volt oka.

- Ekkor még nem nevezlek Tengernek. A lényeget mondom, várj még egy picit! Egynap a fiú felfigyelt a lányra. -„Régóta tetszettél már, de nem mertelek még megközelíteni.” – mondta a fiú.

- Szokványos tiniszerelem sztori, hogy jön ez az én tengerségemhez? Partjaimon számtalan ilyen szerelem kötődött és elmosták őket a hullámaim és az eső később.

- De igen, elmosod őket, mint az Idő, ezért vagy hazug és hamis tenger nekem! Várjál, várjál, még nem fejeztem be! – mélybe súgóan visszhangoztak Tünde szavai. – Nem lehetsz még tenger így! A történt csak álom volt a valóság igaz tükörképe. Felszíne, víztükre hullámok nélkül. Igen, a fiú és a lány pont úgy szerették egymást, mint egy tizenöt és egy tizenhét éves kamasz. Pedig ekkor még, mint mondtam, a fiú lelke süket volt és vak.

- Azt mondtad a tilosban is jártak. Ez a másoktól való vagyonszerzés valamilyen formáját jelenti?

- Igen, olyan országúti rablós kalandokat értettem alatta, a fiú ezt akarta. És persze a lány csak követte, mert nem tehetett mást.

- Szóval boniésklájdosat játszottak. Na igen, ezt meg honnan szedted? Megint egy „nagyon eredeti” ötlet…

- Köszönöm, hogy közbeszóltál, kedves „nem” Tenger! Nem is tudtam volna pontosabban elmesélni! Sajnálom csak „ezt” az eredeti ötletet közölte velem a Mindenség. Jó a lány most szeretett volna kiugrani az akciókból.

- Persze, persze a nőies báj és jósági törekvések, aztán a végeredménnyel mégis csak érnek a nők is.

- Na várj, hallgass! Tovább mesélem:

- Itt elbújok a bokorban! Nem tehetek ennék aktívabb dolgot, a lelkem nem engedi. – kiáltotta a lány az országút szélén._ICT4784.JPG

- Sose csinálj olyat, amit nem a szívedből tennél. – mondta fiú majdnem hazaküldte őt.

- Figyellek, a szívemből itt vagyok. Hol lehetnék máshol? Nincsenek kérdéseim!

- A fiú ügyetlen volt, hátradöfte késsel a megtámadottja. Elájult és vérzett de még élt. A lány ölelte és gyorsan cselekedett. A sofőr ölébe ugrott.

- Azonnal segíts! Könyörgöm neked! Bocsáss meg! Nekem volt ilyen „jó” ötletem. Ha nem hiszed el, hogy a fiú csak áldozat, ölj meg engem is. A felbujtója vagyok! – azzal szájon csókolta a megtámadott sofőrt. Az segített, kórházba juttatta a fiút. Senkinek sem esett bántódása-

- A fiú kómában feküdt az ágyon, de nem volt már süket és vak, a lány kereste őt, egészen közel jutott hozzá a teremben. A fiú a lelkével szólt hozzá a lányhoz:

- Egyetlenem vagy!

- Egészen égő áldozat vagyok! – és nem voltak a lánynak kérdései. A világ szíve megremegett, a tenger tenger lett, Te Tenger ekkor lehetsz igazán tenger. A lány és a fiú már világhírű volt, de nem tudtak róla. Végtelen időbe telt az áldozat, de nem kellett sokat várniuk, mindketten tudták már, hogy párok!

- Mit érnek azzal, hogy tudják, hogy párok, de elválasztják őket egymástól?

- Ó persze, így volna minden a realitások törvénye alapján. Megeshetett volna, akkor sem lett volna bánat, mert minden szenvedést békében tűrtek el, de, más törvények voltak uralkodók. Senki sem tudott hibát találni bennük. Arcuk tisztaságát mindenki ártatlannak vélte. Végül hazamentek és a lány kicsi ágyában, amiben felnőtt, összebújtak.

komment

Címkék: szerelem szem tenger szenvedély áldozat tisztaság szende tünde

Regnum - nem rég.

2012.06.04. 15:57 csorbacsillag

 

Egyik nap Szende Tünde találkozik a királynővel.

– Kedves Királynő! Kedves királynőm. A Világosság jelene vagy!

– Ó, hogy lehetnék a Világosság jelene Neked? Drága tündér.

– A csöndben

!_D8M0786 [800x600] (2).jpg

– Azt hittem, abban a Sötétséget szívom magamba.

– Így vagy Te a fény!

– Annyi múlt emészt, az emlékek sosem szűnő áradatok, az elhagyóim emlékei. Az elhagyottaké.

– Királynő, hiszen még Te fiatal vagy! Mindenkinél fiatalabb! A bölcsesség csak tündér dolog. Szóval csak szeretned kell, ne értsd miért.

– Hüpp. – esett ki a hang a királynőből. – Szeretni! Szeretni! Hozzatok vörösbort és dohányt! Még! Még! Még. – majd a tündérhez fordult. – Ilyen a világ, mikor mindent csak akarni tudsz. Szende Tündének egyszerű lenni, nem kell neki a szerelem. Nincs senkije és semmije és mindene van. Nekem sok mindenem van, nagy vagyok, akár a Hold, de a nincs magom, hogy élő legyek. Halott vagyok. Kívülről nézek rátok, áldozat a testem, egészen égő áldozat. Vörösbort, kérem, vörösbort! – sipákolt és gyerekesen kapálózott is hozzá.

– A királynők a világ leglustább szolgái. – mondta az Író.

– Szerelmes vagyok! Szorgalmasan szerelmes! Leállhatatlanul! Az idő: nincs és mégis szenvedést okoz. Végtelen utakra kísér, és hűbéreseimnek ajándékba adom a tekintetemet.

– Ó, boldog jelen! 

 

komment

Címkék: szerelem fény most szem szeretet szenvedély idő múlt halott tündér királynő végtelen szende tünde

Hűségem jege

2010.09.19. 06:02 csorbacsillag

Azt a hangot süketen leírni
nem tudom. Kiégve, ülve, sírni
kezdtem szüntelen. Nem tudhatom, hogy
hol vagy. Csak tiporva hallhatom, holt
húron, zenédnek záporát. Igaz,
forró vizekre küld az álvigasz.

Este voltam matracon heverni,
  Hajad begumiztam, és szeretni
kellett téged akkor, szegényen meg
szőkén. Vonaton repülve, nyeltem
ott, úgy rossz bort, boldog pechem őszén.
Vetve lelkem érted tett jövőként.

Születésed napján, novemberi
  hóban, szemedre vágyó emberi
  hangon beszéltünk, vad bárban látva
torz világnak végét, nem találva
mégsem bennem a békét, burokba
bújtunk, s rabokra néztél ragyogva.

Úgy játszottam, mint szeretni szoktál,
Másnak rabja nem leszek! Kidobtál
késsel lágy szivet és mint hús sziget
hevertem benned földön, s hűs liget
vett körül. Fesztiválon érted
titkot hagytam, titkot hányva éltem.

Kértem Őt, kit kérhetek, így jóért
vétket adtak angyalok. Kis szóért
zihált zokszavam, csodás örömmel,
Fedtél engem német szóözönnel,
Sejtett gyönyörrel téptünk ágakat
magunkról, és csak téged láttalak.

Áldozatban zendülővé lettem,
Mást akarva Te arcod kerestem
  hűségem jegén, s bár véstem léket,
Oldhatatlan, hogy Isten emléket
táplál magában rólam, s végre híg
melegből minket, Ő majd télbe hív.  

komment

Címkék: vers isten ősz szerelem tél szenvedély sírni

Farkas a fán

2010.03.19. 10:15 csorbacsillag

Egyszer egy róka meglátott az erdőben egy farkast. Nyomban üldözőbe vette. A farkas ijedtében felszaladt egy fára. A róka a fa alól udvarolt neki, hogy jöjjön le.
- Gyere le Te szépséges farkas, Te éjszakák üvöltő gyönyöre! Te szépséges karcsú farkas! Gyere le!
- Nem. Nem jövök. Félek tőled. – makacskodott a farkas a fán.
- Tőlem? Hát tőlem nem kell félni, én csak egy róka vagyok!
- De! Na jó, akkor csúnya vagy!
- Hogy lennék már csúnya? – nyájaskodott tovább a róka –Hát nézd meg milyen szép színű a bundám?! Élénk vörös! Sokkal szebb színű ám, mint a Te ócska szürkéd! Teli van élettel, erővel, a nyár színe a szenvedély színe, nem ilyen elha…
- Fújjj!
- Akkor nézd meg a farkamat! Milyen szép vastag és lompos, és nézd itt a farkam vége másmilyen, itt fehér, és nézd, hogy fel tudom borzolni! Nem ám olyan satnya kis farkas farok ez!
- Nem akkor sem! Akkor sem jövök le, fújj!
- Igazán mit csökönyösködsz! – szólt hírtelen, a fa alá lépve a farkas anyukáka – Akarhatsz jobbat ilyen kérlelőnél? A rókabunda nekem is ínyemre való! Igazán mit akarsz? Nagyon jó parti lenne!
- Farkast akarok! Farkast! Olyat mint én! Farkast! Egy szép farkas fiút. Fehér pofikával, világos szemekkel és fekete kontúrral a szeme körül. Na és persze cirmos bundával és hosszú vékony lábakkal, ja és legyen cirmos a mellső lába, az olyan szexi. És gyönyörű hangon fog üvölteni nekem. És nem csak nekem, az egész erdő csodálni és hallani fogja a hangját!
- Na ne bolondozz már édes kis lányom ilyen farkas nincs is. Kevés a farkas, nem tudtad? Gazdasági vállság van. Kihalandó faj. Farkas infláció.
- De… én… farkas…
- Ez sajnos családi vonás náluk. – szólt a rókának, a bokorból előmerészkedve, fontoskodva és baráti hangvételben a nyuszi. – Emlékszem, már a nagyapja is farkas volt!
- Csakugyan? – csodálkozott a róka. – Ebben az esetben inkább lemondok róla. Most jut csak eszembe, ehetek mást is vacsorára. - és mélyen a nyuszi szemébe nézett.

komment

Címkék: farkas mese szenvedély róka

Az író az életben szótlan, a színész a valóságban nem él

2010.02.23. 23:10 csorbacsillag

 

Szende Tünde nagyon keresett valamit a fejében.
- Nem létezik, hogy nincs benne semmi! – bosszankodott – Nem igaz, hogy hiába keresem a mondatokat, nem találok egyet sem. A halálra gondolok, a tehetetlenségre, arra, hogy nem élvezem, amit csinálok, és ez nem mehet így tovább! Borzasztó érzés mikor feltűnik újból és újra. Rosszabb, mint a rémálom, hát miért nem érzem a mondatok túlhevített ízét? Vagy csak keserűen…
A pillanat mégis sokkal jobb a jövőbe tekintésnél. Hát Szende Tünde hatalmas társalgásba kezdett, és kitöltötte üres perceit, míg újra nem jönnek benne az ízek. Néha nem szolt. Szaggatottan jöttek belőle a szavak. Bukdácsoltak benne. De élt.
- Hát szükségem van a fényre! Elfogytak a szikráim a sötétben. Fény nélkül szikra sincs. – És hóvirágos levegőben áztatta az orrát. – Hát jön! Hát jön végre, itt van, itt lesz! …Lejártam a lábam a télen, és elzenéltem a hangomat a lázban. Mégis bukás lett és szorongató érzés a szenvedélyből. Üresen kattogok, mint az érzés nélküli ember, összenyomtak, mint a piskótatortát és kifolyt belőlem a csokikrém.

Az író az életben szótlan, a színész a valóságban nem él.
 

*

komment

Címkék: tavasz életérzés szenvedély állapot eltévedt szende tünde

AngyalÖrdög

2010.01.09. 23:22 csorbacsillag

Döntöttem!
Hosszú szenvedések, kísértések és félelmek között. Szerelmek és álmok, mániákus tenni, és nem tenni akarások között. Hát felfedem valódi énem kicsiny felfedezését! Nehéz volt idáig jutni, és hatása sem tudom, mikor múlik el, melyik csalódás feketíti be emlékét, hát elmondom most, mert amit mondok igaz, és bár az ember könnyen felejt, könnyen cselekszik, és könnyen esik bűnbe, amit nem azért bán meg később, mert szabályokat hágott át, hanem csupán a másnak okozott fájdalom miatt. Szóval nem akarok félni! A szenvedély bennem van, és bízom saját jóindulatom erejében. Elmegyek akár a pokolba is!:) Ha csak magam lennék ebben a harcban, az biztos bukást jelentene… de nem vagyok egyedül! Néha megijedek, hogy magamra hagy, (napjában úgy átlag hatszor) de sosem hiszek az érzésnek, és olyankor a halálra gondolok, mert ott Ő is ott van. (Azt hiszem, mégsem vagyok rossz Lujza! Hihi! Schiller tényleg zseni volt!)
Ahogy a kommunizmusban is a legjobb helyeken volt a legtöbb besúgó, hát nincs ez másképp az égben sem. A legjobb embereket kísérti meg a legtöbb ördög, és ahol sok az ördög ott van a legtöbb angyal is!
Isten mindent jóvá tud tenni, és mindenütt ott van, és íme egy nagyon egyszerű példa: megdöbbentem mikor megláttam ezt, hogy a HIM zenekar jelképe, ami állítólag egy „sátánista” zenekar, valójában egy szív és egy háromszög, ami a szeretet és Isten jelképe… Megdöbbentő!
Hát csak ezért írtam le nektek ezt a titkot!!!

:):):)

komment

Címkék: gondolat isten ördög szenvedély bűn csoda őszinteség angyal észrevenni varázsol

Szex, káosz, szenvedély

2010.01.09. 20:39 csorbacsillag

Még másfél éve írtam... az ember annyit változik, és elvet dolgokat... de ez valahol még mindig igaz...

"Tegnap annyi színész és művész között, külföldi színésznőnek látszódtam, olyan jól játszottam.hehe... Legalábbis egy több pasas is megkérdezte, "Te Németországból jöttél? Olyan európai kinézeted van!" Hát persze, honnan máshonnan jöttem volna. Tudtommal Budapest Európa! "Hát nem egészen, a filmben is azt mondták, hogy nem." Jaja, a filmben is azt mondták, ugyanis filmbemutatón voltam! Olyan filmet mutattak be, ami bunkó, primitív budapesti emberekről szólt, prózain. A káoszról, ami ebben a városban tényleg van, és csak a piáról és a szexről szól szinte minden. Na de, mindezt nagy örömmel és megértéssel nézte meg ugyanennek a városnak a legkifinomultabb, legértelmiségibb közönsége! :) Milyen szép, milyen szééép! :):):)
Úgy látszik összeesküdtek ellenem. Összefogott a bunkóság az értelemmel. :) Én csak széttárt karokkal ledöbbenve állok, és képtelen vagyok dönteni, hogy kellenek-e nekem az ilyen "kettős jellemű" emberek. Vagy akár csak "egy" is!

Tehát üzenem: HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE! (Nem kell megijedni, nem az aminek látszik!)

Egy nő kioktatott este a szerelemről és a szenvedélyről. Azt mondta, hogy én bizonyára nem ismerem a szenvedélyt. Nem értem. Hogyne ismerhetném? Annyi féle szenvedély van... És azt is mondta, hogy a szerelemért sok mindent fel kell áldozni, és tökmindegy milyen a másik, csak a szerelem számít. Csak utána tudtam nem, hogy ennek a nőnek Hazánk egyik nagyon neves zeneszerzője a férje. Hát persze, és még ő mondja, hogy tökmindegy... Nem baj, azért elgondolkoztam ezen." 

És még mindig gondolkozom, hogy valóban tökmindegy-e?

 

komment

Címkék: gondolat szerelem szenvedély káosz múlt

Varázserő nélkül

2009.12.16. 11:09 csorbacsillag

Szende Tünde egyik nap arra ébredt, hogy nem képes varázsolni. Csak ült, és nézet ki az ablakon, nézte a hópelyhek csodás hullásat, de magában megszűnt minden csoda. Nem tudta mit tegyen, pedig rengeteg dolga lehetett volna, csodás ötletei voltak arra nézvést, hogyan tegye jobbá a világot, és hogyan segítsen mások boldogságán, de tehetetlen volt. Mindent meg akart tenni azért, hogy küzdjön a fájdalmak ellen, csak a saját fájdalmát nem tudta leküzdeni. „Hát én vagyok az oka?” kérdezte magától, és feje rábólintott. „Nagy feladatokat akarsz magadra vállalni, de magadat nem tudod leküzdeni!” mondta magának, és eszébe jutott az a mondat, amit pár hete olvasott valahol: „A legnagyobb győzelem a magunk felett aratott.” …és elgondolkozott: „Ha leküzdöm magamat, visszanyerem a varázserőmet? Leszek még olyan csodálatos, mint amilyen mindig is akartam lenni? Szikkrákat már szórtam, azt a varázslatot már jól tudom, de én tüzet akarok! Hatalmas, szenvedélyes, pusztító-jó tüzet! Jó tüzet, ami mégis éget és fáj!” És elmosolyodott. A szerelemre gondolt, amire annyira vár, de a kedvese nagyon messze van még tőle. „Hát oda szeretnék menni! Elpirult és szemei könnyesek lettek… de ez még titok! Nagyon nagy titok…”
A megoldást mégis nehezen látta be, hogy mit kell most tenni… „Türelmesnek kell lennem… magamhoz.”

komment

Címkék: tűz várakozás szenvedély tündér varázsol szende tünde

Lég leány dala

2009.07.18. 00:56 csorbacsillag

komment

Címkék: vers szenvedély képzelet csöpögős romantika

Szenvedély

2009.05.13. 00:12 csorbacsillag

„Annak is jó, aki látja a napot és annak is, aki nem!”

Minden történik valamiért. Az élet ama két dolog közötti őrlődés, hogy vajon rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy minél többet akarjunk tenni a dolgokért. Legalábbis úgy tűnik, mintha ez kérdés lenne. Valójába mindig kell tenni valamit ahhoz, hogy a dolgok csak úgy valamiért történjenek! És véletlenek nincsenek!

Tehát szenvedély kell! Kockázat nélkül semmi sincs. Fájdalom és szenvedés sincs, de boldogság is csak abból van. Sötétség sincs és napfény sem! Szeretem a természetet! A sötétséget is meg a napot… szivárványosan ragyog.

***

komment

Címkék: nap gondolat érzelem fájdalom boldogság szenvedély

süti beállítások módosítása