Bandi békésen ücsörgött a forgalmas utca egyik kávézója teraszán. A kocsiktól sem félt, pedig félt tőlük. Reggel volt, még kellemes az idő a nyári hőség előtt. Széke alatt egy kis tálkában tejecske. Már bejáratos vendég volt helyen. Ellenállhatatlanul cuki pofácskájával mindenkit levett a lábáról. Bundája cirmos-fehér volt, arcánál szabályos elválasztásban a két szín. Nyakánál fehér gallér, lábai is fehérek, nózikája babarózsaszín. Kerekded alkata ennek ellenére, a rámenős dumájával és sírós hangjával bárkivel el tudta hitetni, hogy éhező és gazdátlan.
A kávézóban mélázva átgondolta aznapi teendőit. 9 óra tájban kezdi Julcsi néni főzni kezdi a húslevest, és finom falatokkal várja őt. Ott elnapozgat délig az udvaron, Imre bácsi simogatja közben. Aztán kezdődik az ebédidő, meglátogat pár éttermet, mindig akad neki a maradékból. Délután alvás a meleg motorháztetőkön, közben pózolás és szelfizés a járókelőkkel. Este elmegy a telepre, ahol mindig van ingyen kaja pár környékbeli nő jóvoltából.
A telep felé érve valami furcsa bizarr érzés fogta el. Már egy hete nem járt itt, valami megváltozott. A placcon nem volt senki, pedig etetési idő van. Csak Belfegor jött üdvözölni őt, szeme gennyesedett, tüsszögött, fekete bundája köpött, csontjai látszódtak.
- Hé, haver! Jószándékból mondom, jobb, ha nem eszel a kajánkból! Kitört a leukózis járvány. A legtöbben elpatkoltak. Én is haldoklom, de még tartom magam. Jobb kaja kéne... – Bandi először megijedt tőle, de aztán ötlete támadt.
- Tudok egy nagyszerű norvég lazac beszerző helyet! Lefogadom, hogy még álmodban sem ettél olyat! Ha teszel nekem egy szívességet. A te testalkatoddal még könnyedén bemászol a bukóablakon!
- És mi lenne a szívesség?
- Van egy gazdám, Fruzsi, régen még a szerelmével üldözött, akkor még rendesen minden délután hazamentem, de ez neki nem volt elég, és pár hónapja befogadta Cirmit is! Azt hitte, majd összehaverkodunk, de engem már nem érdekelnek a csajok, főleg amióta az előző gazdám, szintén „szeretetből” megfosztott bizonyos részeimtől, aztán meg 4 hónapig egy sötét garázsban tartott, karanténban, mikor kiderült, hogy FIV+ vagyok, hogy nehogy elkapjak valamit a többiektől, amibe én bele is halhatok! Borzalmas idők voltak! Akkor lettem klausztrofóbiás, Fruzsinál sikerült kiharcolnom, hogy éjszakánként ki engedjen az utcára, de most már délutánonként sem tudok hazamenni, mert ott van az a hülye kis kurva! Szóval meg kéne fertőzni, egyél bele a kajájába, hogy kinyiffanjon, és haza tudjak menni!
- - Nem nagy ügy! – válaszolta a fekete, és némán követni kezdte Bandit. A ház bejárata előtt Bandi meghagyta, hova kell menni, majd fekete gyorsan be sliccolt az első ajtónyitásnál. Bandi meg a pinceablakon keresztül jutott be az udvarba. Fruzsiék épp szellőztettek, ezért nyitva volt az ajtó, így a fekete óvakodva bement. Cirmivel baráti hangot próbált megütni, de a nőstény Belfegor láttán felborzolta a hátát, nem volt neki szimpi, erre a fekete kergetni kezdte. Cirmi beszaladt a fürdőszobába, felugrott a kád szélére, aminek csúszósságát már ismerte, így nem esett bele az éppen fürdésre előkészített melegvízbe. Belfegor viszont erről nem tudott, és belezuhant. Lélekszakadva kezdett kalimpálódzni, szerencsétlenül prüszkölt, fulladozott, és a csúszós falon már nem volt képes kimászni a kádból…
Cirmi a zajra és fröcskölésre ijedtében kirohant az udvarra. Bandi, mérgében, hogy az akció nem sikerült, fújva és morogva kergetni kezdte Cirmit, de az felszaladt a 2. emeletre. Aztán fel a lépcsőkorlátra, aztán le, aztán ki a gangra, aztán tett néhány kört a gangon, aztán felugrott a korlátra is. Bandi mindvégig követte, de már nem volt hozzászokva az ilyen hosszantartó testedzésekhez, igy mikor a gang korlátra ugrott, megcsúszott. Kibillent az egyensúlya, egy darabig próbált kapaszkodni, de végül mélybe zuhant.
Baja is eshetett volna.
De macska volt!
Úgy látom van valami általános elégedetlenség a világban, aminek a gyökerét nem igazán tudjuk megfogalmazni, hogy honnan ered. Sok mindenre fogunk sok mindent. Például a törvényekre, rendszerre, kevés pénzre, vagy saját rossz szokásainkra, de mindannyian tudjuk, vagy csak sejtjük, ha változik a helyzetünk, vagy megváltozunk, azzal sem oldunk meg mindent. Tudjuk azt is, hogy hiába akarunk gazdagok lenni, a pénztől sem leszünk boldogabb, vagy egészségesebb emberek, és akkor sem érezzük jól magunkat, ha van munkánk, és akkor sem, ha nincs, még abban az esetben sem, ha anyagi gondjaink közben nincsenek. Amíg nincs családunk, gyerekeink, addig az a problémánk, de ha van akkor már az is problémává válik. 
