Mondanék valami misztikusat,
Azt hiszem inni kell hozzá sokat,
Vagy lelki válságban merülni el,
Lehet jobb jelenben derülni fel!
Leszarva előző életeket,
Itt és most jövőről vélekedek!
Nagyon sok okosság gyűlt ma belém,
Gyanús, hogy nem értem én se felét.
Amíg sok tanácsot osztogatok,
Rájöttem, hogy egyre butább vagyok.
Nem gáz, bölcsebb assze' még lehetek,
Jól elszórakozva itt veletek!
Ezúttal bejelentem, hogy ím elérkeztünk a blogocskám első szülinapocskájára! Immáron egy éve, hogy folyamatos önmegvalósításomat, önkielégülésemet tárom a nagyközönség elé! Bizony, ez alatt 190 bejegyzés önmagamból való kiszerkesztésére voltam képes nem kis küzdelmek árán, csak azért hogy neked kedves olvasó jó legyen, és még kitudja meddig folytatom eme virtuális nem létezésemet!
Remélem sokatok kéjes élvezetet érzet, mikor bekukkantott ide hogy, megtudja, vagy legalábbis sejtelme legyen arról hogy F. hogyan csinálja(…) na meg a tiszteletkörös olvasókat is tiszteltetem, akik csak azért nézik, hogy nehogy lebőgjenek előttem, mikor találkozunk, és esetleg kiderüljön, hogy nem érdekli őket a blogom, de igazából azokat köszöntöm mély tisztelettel, akik azért olvasták/olvassák, mert tényleg érdekelte őket hogy mi van benne, és boldogsággal fog el a tudat, ha szavaknál és képeknél többet is tudtam bárkinek nyújtani!
Igen ez lenne a cél, hogy valami kizökkentsen minket a szürkeségből, és olyan dolgokat kapjunk, amik túlnyúlnak a felszínen. Érzelmeket szeretnék, mély érzelmeket, és igenis romolni akarom a konvenciókat, és ki nem mondott szavakat akarok kimondani! Még ha nem is sikerül ez mindig, de én akkor is harcolok, vágyok, játszok és szeretek. Ezért van ez a blog. Merjünk szenvedélyesnek lenni, és ebben a szellemben szeretném továbbra is folytatni! J Nektek! Ha akarjátok… (na meg ha nem akarjátok, akkor is…haha)
Pusssssziiii
U.I: Az meg ne zavarjon senkit, hogy este van!!!
Nagy kérdés, hogy miért nem tudunk néha örűlni a mostnak...? Mindig csak a múlt és a jövő... Újra felidézni a múltat, és rágódni azon, hogy bizonyos dolgok még miért nem jönnek el megint. Felidézni a régi emlékeket és megállapítani, hogy milyen jó volt akkor. Pedig ha jobban visszaemlékszünk rájöhetünk arra, hogy akkor is mennyi bizonytalanság volt bennünk, és akkor sem volt minden olyan jó. Talán nem is az kell, hogy minden mindig olyan jó legyen. Hogy olyan tökéletes... Lehet hogy csak az kell, hogy elfogadjuk hogy most van... És most csináljuk jól.
Élvezzük a napsütést, a havazást, vagy épp a halk esőt. Mikor van!:) Ez sok mindenre érvényes...
És jobbra néz...
Majd balra...
Majd látva a helyzetet, zenét hallgatva, és maga elé nézve tovább sétált... Egy kedves gárdista bácsi gülüszemmekkel tekintett rá, a kislány meg visszamosolyo- gott, de a bácsi nem visszonozta a mosolyt... :( Szemben, az úttest másik oldalán "dzsiájdzsók" gyülekeztek és kedélyesen beszélgettek, nyílván így szokás, így "bevetés" előtt... A kislány hallatta a zenét de legszivesebben még énekelt is volna! (bittersweet) Mire egy néni ráköszönt, de ezt ő elöször nem hallotta meg, majd észreveszi. A nénivel egy titkos helyen találkoztak, nem rég egy vasárnap..jpg)
Közben a kislány busza elment a kislány orra előtt... Hazasétál, most táncolna is (Hope)! Majd otthon kinéz az ablakon... Igen az ott a homályban kordon! Még reggel állították, de akkor még nem voltak ott emberek... érdekes, csak akkor vannak ott emberek ha kordon is van? Elgondolkoztató... különben nincs ott senki. :D
Az ember életébe előforul, hogy elérkezik az a pillanat, amikor bevásárlásra "kényszerül". A bevásárlás igen bonyolult feladat, ha azt nézzük, hogy szinte mindent meg szeretnénk venni, de pénzünk rá szinte egyátalán nincs. Erről elmélkedve a pultok között eszembe jutott, hogy miért csak akkor fényképezünk le valamit, ha az valami fontos dolognak tűnő valami. Miért nem lehet fényképezni például bevásárlás közben? Pedig milyen praktikus dolog. Az ember vásárlás közben fényképezik, így jól telik az idő, szórakoztató és kellemes!
És az ember mindazt lefény-képezheti, amit meg venne, de NEM fog meg- venni!Na igen, a néni a "leveszöldség" mögül igen furcsán nézett rám, mikor üres kosárral, körbe-körbe mászkáltam a telefonomat nyomogatva...hehe.
Jújj, és árulnak barackot! Milyen gyönyörű! Milyen finom! (lenne) Mindjááárt beleharaaapnék! úúú, ÁÁÁ ezer forint kilóóójaaaa??? Na nem, persze, természetes, hogy nem veszek! Dehogy! Semmi esetre sem...
A szőlőről meg m
eggyőződésem, hogy csak azért rakják ki ezeket a méregdrága, nagyszemű, déli szőlőket, hogy a szegény és kissé már éhes bevásárlók arra menvén lecsípjenek róla egy szemet. Erre tökéletesen megfelel...!
Persze nem csak joghurtok, vannak ott krémtúrók, gyümölcsrízsek, pudingok, stb. Na és persze ACTÍVIA! A bioeszenzisszel és a 15 napos teszttel! Már egy párszor volt szerencsém próbálni, hát nem most...:( Na persze nem 15 napig, annyi ritkán van az embernek! hahh..
Hosszabb eszmefuttatást lehetne mondani a Túró Rudi létének fontosságáról. Túró Rudi, vagyis Túró Rudolf sokunk életében nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Köszönjük Rudolf! Köszönjük neked, Rudi! A piros pöttyös az igazi! Te vagy az igazi! Szeretünk Rudi! Veled vagyunk! Pontossabban, bennünk vagy Rudi! Persze csak jobb esetben, most csak lefotózam (ahogy a sztárokat szokás)!
Ezek a kis lila pultocskák számomra az örök vágyódás tárgyal, mindig ott vannak, és soha nem veszed megőket, csak örökké vágysz utánuk! Akár csak egy igazi és reménytelen szerelem!
Hát igen, csak hogy "női" témánál maradjunk...
Fehete-fehérre váltottam, hogy megőrízem a kép kissé szoció hangulatát. Kis szürke téglalap alakú dobozkák sorakozak a polcon... akár idei is tehetném ez a jelet :( Hát igen, világos kékben nem így mutatkoznának... :( Hát igen. Bár eme dolog azon dolgok közé tartozik, amit most szerencsére nem kell venni. De azért lefényképeztem...
Na és végezetül, hogy midenkifederüljön, legalábbis felébredjen...
"A mindennapi kávékat add meg nekünk ma!" Ez ama dolgok közé tartozik, amiből még vásárolta is. Nem csoda, hogy ilyen fáradt vagyok... Sokat nem segít, de a kedves tanúlni "vágyó" egyének lelkesen iszogatják, állítólag azért, hogy FELÉBREDJENEK! Valójában azért, hogy időt nyerjenek és ezzel magyarázzák maguknak, hogy miért nem tanulnak abban az időben...
Ha már itt tarunk ilyen is volt a boltban...:D És puszi, már megyek...HAZA!
"Hiába a hegyni anyag, a jó hallgató gyorsan halad!"
A puska írással! Azt kihagyták!
A komoly lány felnevet, olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát, rímbe beszél már,
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz! Miért nem vagy jó, te rossz!”
Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
S rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.
Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
"Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza..."
Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
"Úúú, képzeld! Múltkor Daninál voltam, mikor egyszercsak a semmiből előkerült Dani volt barátnője Gyöngyi! Csak úgy! Előugrott a bokorből és a falhoz vágta a méregdrága fényképezőgépét. Majd hajamnál fogva kiráncigált a kertbe, Danit meg ostorral püfölni kezdte! Mire Dani ahelyett hogy megvédte volna magát, felajánlotta, hogy miért nem csináljuk inkább hármasban! Ááá! Erre én is berágtam, így már ketten püföltük Danit! Erre ő mit csinál??? Képzeld, egyszerüen kirakott miket!!! Mire mi a kerítés mögül csúzlival kezdtük lövöldözni az ablabot. :D Ő meg elővette, szokás szerint, a kis válról indíthatós rakétáját, és célba vett minket, de szerencsére most is csak a szomszédház égett le. Haha! Nem talált el minket most se! Haha! De Gyöngyinek sírógörcse lett, ezért el kellett mennünk egy kocsmába, ja és közben rájöttünk mennyire hasonlóak vagyunk! Olyan hasonló gondoltaink vannak!!! Kábé hajnali három volt mikor elidultam hazafelé...! A gáz csak az, hogy másnap hatkor kellett volna kelnem. Ja meg 9kor fonetika zh-t 
írni...ááá!"
Az élet egy nagy kaland, nehogy komolyan vegyük....:)Milyen jó erősnek lenni! Kalandra fel! Az életben talán egy dolog a legfontosabb, hogy legyőzzük saját gátlásainkat! Elgyőzzük saját konvencióinkat, legyőzzünk mindent, ami megszabadítana attól, hogy boldogok legyünk! Erősnek kell lenni, és rendet kell rakni! Rendet kell rakni a szobámban, a lelkünkben. Minden apró dolgot elutasítani, amitől kisszerűek leszünk, és amitől kisszerű lesz az életünk, és úgy érezzük hogy beszorultunk egy nyomasztó világba, akár legyen az álomvilág, vagy akár a valóság. Nem szabad! Ha álomvilágra van szükségünk, hát éljünk álomvilágban, ha attól leszünk boldogok. De ha a valóságra vágyunk, hát élvezzünk az élet minden kuszaságát.
El kell felejteni a múlt kis zavarait, kisszerűségét, közönyét és nyomasztásait. Én nem tartozok senkinek azzal, hogy rosszul érezzem magam. Ha megsértettek, hát legyen az ő bajuk. Ha becsaptak és becsapódtam hát az is az ő gondjuk maradjon. Nem akartam senkit se megbántani, mert csak nyíltszívű vagyok és ezért olyan érzékeny a fájdalomra. Olyankor ellágyul a szívem, és nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy hogyan szeretek, mert ha szeretek nagyon szeretek, ha meg harcolok akkor nagyon is harcolok! Erőt kértem, és kapok, nem tarthat rám senki igényt, nem igényelheti, hogy olyat mondjak amit nem akarok. Nem akarok gyenge lenni, mert van célom.
Miért félek én bármitől is? Mikor csak egy dologtól lehet félni, és az, hogy nem szeretem elég jól magam. Attól félhetnék, hogy nem vagyok eléggé bátor, de akkor csak bátornak kell lenni. Meg lazának és várni, mikor jön el a pillanat, hogy megtaláljuk a fontos dolgokat... de addig is kis lépesek a legfontosabbak!:)
Valami vidámat.Talán ez volna a legegyszerübb feladat, hogy valami vidám dolgot kitalálja és eljátszak. Nem gondoljátok? Mégis, a vicc az, hogy ez a legeslegseslegnehezebb dolog. Na jó, nem fogom túl dramatizálni a dolgot, de ha nem így lenne, akkor nem akarna mindenki csak meghalni a szinpadon. De csak ezt akarjuk. Az olyan jó dolog. Szóval nem csak én akarok meghalni, nem csak én kesergek, (amúgy mellesleg ez a kesergés nem egy túl komoly dolog) hanem mindenki. Elnézést azoktól akik esetleg most tátott szájjal néznek, és fogalmuk sincs, hogy miről is van szó. Bocsi. Játékról. Játék az egész világ, és játszópajtás benne minden férfi és nő!
Komolyat jó játszani! Bizony! Annyi téma van rá! Piszkálódósat, provokálósat, sírósat, hisztizőset, elmebeteget, melankólikust és hogy kine maradjon pszihopatát is jó játszani! haha... Olyan jó vicc! És a többiek azt hiszik, hogy én tényleg olyan vagyok! haha...! Aztán rámondjuk, hogy "tényleg bevetted"?
De vidámat nehéz. Mivel a vidámhoz komolynak kellene lenni, és mi komolytalanok vagyunk!
De hogy ki ne maradjon, az igazság az, hogy blogot írósat is jó játszani! Aki meg komoly következtetéseket von len néhány ki megjegyzésemból, hát az nagyon furi..! De, komolytalan...
Na csak mindenki botránkozzon meg!!! Legalábbis esen mélyen gondolkozóba, hogy vajon honnan készülhettek ezek a kééépeeek!
.jpg)
.jpg)
Tudom, hogy az élet olyan unalmas lenne nélkülem. Főleg nekem. Ezért mindenki örömére elmondom, hogy olyan jó, hogy vagyok. Haha. Ha nem lennék akkor nem lennék se író, se olvasó. Egyel kevesebb ember menne haza az utolsó metróval, és egy műsoros esttel is kevesebb lenne az ApaCukában, mert, hogy állítólag lesz ott egy ilyen, méghozzá november 19én. Meg bizonyos emberkék nem tudnának oly csodálkozó szemekkel rám csodálkozni az utcán, vagy egy szórakozóhelyen, és még azt se tudnák megigérni nekem hogy bejelölnek az iwiwen, mert ha nem lennék bizonyára olyanom sem lenne.
Bizonyára akkor elmosogatni se lennék képes, bár az is igaz viszont, hogy rengeteg csokoládé, kappucsínó és tejes kávé, na meg margarinaos pogácsa és kakaós csiga megmaradna meg a többi ember számára. Ha egyátalán szükségük lenne rá, mivel néha úgy érzem, hogy az instand kávé, meg a csokoládé, na meg a előre gyártott péksütemények direkt nekem lettek kitalálva, mivel a társadalom többi tagja rá se nézne ezekre, mert olyan szar. Lehet hogy tévedek, de igaz sajnos, hogy néha nagyon szar...
Viszont mikor a Batthyany téri aluljáróban eltűnődve nézem a HÉVről kiáramló embereket, akkor tudom nincs tökéletesebb dolog mint kávét inni, és pogácsát enni. Sokszor elgondolkozom, vajon miért gyűjti össze a hév ennyire a lehető legkülönbözőbb embereket? És mind egy dolgot akarnak. Le és felszállni. Talán én vagyok az egyetlen, aki nem ezt akarja azon a helyen. Legalább is bennem csak a gondoltat fordul meg néha, hogy bár csak felszállhatnénk! Viszont mások felszállnak, fel akarnak szállni, amit előbb-utóbb meg is tesznek. Mint ahogy múltkor az a babakocsival és egy nagyobb kisgyermekkel sprintelő anyuka! Érdekes volt!:D De már nem érték el azt a hévet sajnos... Meg láttam ott kis török lófarkat hordó kiborotvált fiúkat is, meg indiai pöttyöt a homlokán hordó szőke lányt. Csak ültem és néztem.
Ha nem lennék ezt se látnám. Az biztos. Ó, hát milyen jó, hogy vagyok! Nem igaz? :)
A kép meg nem a hév, de eléggé a "FURCSA emberek" kategória! Az egyik néni már igencsak rosszallóan tekintett rám, bizonyára értezte, hogy lefotózom, ezért se lett olyan éles a kép, mert nem akartam feltűnően fotózni! hihi! De egy biztos, élőben durvább volt a látvány, mint a képen. Képzeljétek el!:P Jó éjszakát!
A spontanelitás nem más, mint az itt és most érzése. Az hogy semmit se gondolsz el előre, de mégis azt mondod, amit kell. Példáúl spontán el kezdek beszélni a laptopomról. Hiszen most pont a laptopom van előttem. Elmondom, hogy milyen szar, hogy nem olvassa a CDt és amúgy is lassú, és néha magától leáll, ja meg nem is beszélve az aksijáról, hogy kábé tíz percig bírja ki töltés nélkül. Hát igen, de mégis csak az enyém...:)
Szóval aki tud spontán írni, annak jó. Aki tud improvizálni annak is jó. Mert ugye a kettő, szinte teljesen ugyanaz. Improvizálni meg azért jó, mert nagyon sokszor szükségünk van rá, példáúl, mikor jegy nélkül felszállunk a 4-6osra, és véletlenül az ellenör is ott akad. Hát igen, csak gondoltam mondok egy életszerü példát:) Ez igen csak életszerü. Én ilyenkor oda se nézek hanem lassú léptekkel az ajtó felé tendálok és mély lélegzeteket veszek, ez a legfontosabb, de azt hiszem ezt az érzést mások is tudják, a lényeg, hogy senkise feltételezze, hogy az ellenör elöl menekülsz, azért akarsz leszállni, mert természetesnek lenni jó. Sokan ott rontják el, hogy azonnal látszik rajtuk, hogy nincs jegyük. Ilyenkor pedig szerepet kell játszani, a tisztességes polgár szerepét. Nekem aztán senkise mondja, hogy nincs jegyem, nekem igenis van! Tehát át kell lényegülnünk, akár csak egy szinésznek, és arra kell koncentrálni, hogy hogyan viserkedünk akkor, ha van jegyünk.
Mostanában igen csak a spontanelitás világát éljük. Az a divat, hogy mindannyian "spontánok" legyünk. Magyarán lazák... Hány olyan emberrel lehet találkozni mostanában, aki úgymond "műlaza"? Én találkozom egy párral. Direkt összehányva veszi fel a ruháját, nem fésüli meg a haját, mert úgy jó. Persze ez nem mindig jó. Szerintem csak akkor legyünk lazák, ha ez szívből jön. Tehát mondjuk nem strsszelünk közben olyan dolgokon, hogy mit gondolnak rólunk ismerőseink, vagy hogy elég művészesen vagyunk-e felöltözve... Peig tulajdonképpen öltözködni jó. Ez is olyan dolog, ami csak ránk emberekre vonatkozik. A macskám példáúl csinos, de ő sosem öltözik át, csinosnak született.
A spontanelitás világát éljük. Ez a korstílus, ez az életérzés. Az itt és most! Gondoljunk csak arra, hogy mennyi kis üzenettel van teli az utca. Mindenféle matricák és reklámok vannak, és mind azt hirdetik, hogy most jól érezd magad. Az emberek maguk is aggatnak üzeneteket magunkra. Soha sem volt még olyan kor, amikor feliratokba öltözött emberkék szalatgáltak az utcán. Mindenki fontos akar lenni, és üzenni, ja meg természetesnek lenni. Túl sok jövőképük nincs. A művészet sem a jövőt jeleníti meg. Nem akar üzenni, csak azt akarja bemutatni, ami van. Példáúl a művészfilmekben, vagy a fényképszerü naturalista festményekben. A zene meg lehetőleg szórakoztató legyen, és tatralmazzon frappáns szövegeket, ami megint csak a pillanatot mutatja be. Erre rengeteg példát tudnék mondani, de most nem mondok. Mindenki keresse meg magának...
