***
Vad ligetben kurta fény,
Rejtett tiszta furcsa én,
Életváró friss jelen,
Miért voltam hirtelen?
Hogyan lettem változó?
Képletekbe zárható,
Szorongás meg pár csapás
Lételemem: számadás.
Két vég között áll az út,
Miért lettem elvakult?
Megosztó a tárca lét,
Nem leszek csak százalék.
Rész igazság, intelem,
Hiányzik a Mindenem,
Félelem, ha útba van
Egyesítem önmagam.
***
Én csalódtam már az anyaméhben,
Majd, hogy nem szoptam eleget,
De idővel minden bepótlódott,
Csak ünneprontó ne legyek!
Kicsit megszokottam már az unalmat,
Hogy megértsen mindenki más,
Titkos tetteim mégis utalnak
Áldásra. Ez nem ámítás!
Azért szívok, mert nem tudok betelni,
Csak a boldogság túl kevés,
Jó volnék, ha nem lenne ezernyi
Tettvágy bennem, s lelkesedés.
*
*
Gömb alakú formaként adom meg az Univerzum képletes mását.
Valamit jobban akarok tudni.
Ez redukálja a türelmemet.
Minél többet tudok, annál több fájdalom receptorom van.
Annyira sok lehetőség van az életben, hogy egyre mániákusabb vagyok.
Birtoklási vágytól lüktetek, de ha nem akarnék ennyit tudni, sokkal több mindent értenék.
A mindentudás megérintett,
Nem létező léhaság.
Ha elhiszed, hogy elvagy benne,
Átlépsz más hüvelyporán.
