Felpróbáltam párszor mások álmait,
Jobban álltak rajtam, mint sajátjaim.
Kár, egyikből sem volt pontos méretem,
De, mit gyárban szabnak, azt miért vegyem?
Sok mindent rühelltem, mi szürke, átlagos,
Így lettem aszkéta, ki hosszú másnapos.
Nem csillogtam régi terveim szerint,
Csoda, hogy így lettek jobb testvéreim.
Túlléptünk-e minden fogható határt?
Vagy csak vágyva élünk, lusta gyávaság
Káprázata mindez tetteink helyett?
Kínokból nőtt bálvány álmot így etet.
