*
Az önmegtartóztatás azt jelenti, hogy valaki valamitől megvonja magát, de a valóságban még vágyat érez dolog iránt. Ezt régen erénynek hívták, ma viszont már tudjuk, hogy a világ egyik legveszélyesebb dolga pszichológiai értelemben. Később gonoszsággá is válhat a sok elfojtott vágy, ha az illető számára a lemondás nem jelent örömöt.
Általában valami "drogtól" szoktuk önmegtartóztatni magunkat, (cigi, pia, cukor, glutén...stb, stb) amit eredetileg a jóérzés fokozásaként, élvezetként kezdtünk fogyasztani. De mégis mit csináljunk, ha esetleg tényleg le akarunk szokni valamiről, de először nem vagyunk olyan jó kedvűek a gondolattól, és arra következtetünk, hogy később az örömünk is kevesebb lesz?! Persze valójában még boldogabbak is lehetünk nélküle, de ez nem feltétlen. Először is akkor érdemes bármiről is leszokni, ha érezzük, hogy a szervezetünk már szenved és enyhe hányingert érzünk iránta, csak a megszokás még mindig rabul ejtő és vágykeltő. Saját tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor érdemes egy 21 napos böjtöt tartani belőle. Ennyi kb az az idő, amíg még hiányozni fog a dolog, de ezt érdemes kibírni 100%osan, mert 21 nap utána minden megváltozhat, és lehet, hogy tényleg nem fogod kívánni többé. Én így jártam az alkohollal, fél évig nem ittam semmit, még akkor sem kívántam, ha előttem itták egész estén keresztül, pedig előtte sosem bírtam volna ezt ki. Ma már iszok valamennyi időnként, de sokkal kevesebbet, mint régen. De ha ez mégse megy, akkor hagyd a leszokást és inkább a boldogsággal törődj, mert az az egészségesebb!
Természetesen tudom, hogy az önmegtartóztatás szó először csak a szexualitástól való tartózkodásra vonatkozott, azaz hogy azt tartották jónak, ha emberek életük bizonyos szakaszaiban orgazmus és testi érintkezés mentesen élnek, megfosztva őket örömök jelentős részétől, illetve örök hűséget esküdjenek valakinek és emellett akkor is kitartanak, ha a párkapcsolat már réges-rég megromlott. Kíváncsi lennék, hogy hány elfojtott apa, és hisztériában szenvedő nő, (hisztéria: A szex hiányára utaló mentális betegség, ami általában nőknél jelentkezik.) verte és terrorizálta régen a gyerekeit, vagy akár a mai napig. Ja bocs, inkább nem vagyok kíváncsi.
Van akinek még egy monogám kapcsolat is önmegtartóztatás, illetve a inkább úgy fogalmazok, hogy van akinek egy monogám kapcsolat nem önmegtartóztatás, mert ezt teljesen természetesen éli meg, és ez minden vágya és boldogsága egy másikhoz való ragaszkodás. Én személy szerint ilyen ember vagyok, de tudom, hogy nem sokan vannak így, sőt a csapongásra hajlamos ismerősei váltig állítják, hogy monogámia nem is létezik. Szerintem pedig mindenre van példa, erre is, arra is. (Még a mindenben stimmelő nagy ő is létezik, csak nem mindenkinek.)
Szeretnék még arról a fajta önmegtartóztatásról is beszélni, amikor valaki rendszerfüggővé válik, és pontos napirend betartására kényszeríti magát, annak érdekében, hogy jó és hatékony ember lehessen. Az ilyen emberek is lehetnek elfojtottak, bár sokszor már észre sem veszik, hogy a boldogság fontosabb lenne, mint hogy időben ebédeljenek például.
Összefoglalva az önmegtartóztatás egy olyan viselkedés forma, amivel bizonyítani akarjuk magunknak és a többiek előtt, hogy jobbak és értékesebbek vagyunk másoknak. (Valójában pedig mindenki egyenlő, csak épp más-más tapasztalati úton halad.)
Fotó: Válenti Sándor
