Szívfejtést végzek.
Vérbő
sűrű szövetet hurkonként kibontok,
de, a megfejtés résztől
egyre messzebb dobtok
ti tények.
Egykor szövevények védtek,
felruháztak, ergo
most meztelen létem
becsszó,
megró.
Csak az éhség miatt élek
Árny valóság: nincs már
kielégülésem,
mi kincs,
sincs,
nagy kár!
A való valóságom
kizárt, hogy kivárja
kiverjem.
A fejemből is.
***Szerepet játszok, mertnem kiálthatom kifelsebzed a bensőm,nem merem mutatni,szó szót követhetnenem jutunk előre,beléd köthetek, deszebb cserélni tőrre.******Szigorú leszek ma,parti lesz javában,borzongok miattad,égek is de bátranmindent jobbnak látokbenned, én hibám az,hogy régen se szóltam,tűrve, azt aláznak.***
Én csalódtam már az anyaméhben,
Majd, hogy nem szoptam eleget,
De idővel minden bepótlódott,
Csak ünneprontó ne legyek!
Kicsit megszokottam már az unalmat,
Hogy megértsen mindenki más,
Titkos tetteim mégis utalnak
Áldásra. Ez nem ámítás!
Azért szívok, mert nem tudok betelni,
Csak a boldogság túl kevés,
Jó volnék, ha nem lenne ezernyi
Tettvágy bennem, s lelkesedés.
