*
Árverésen mérik áramat,
Hogy szeressek luxust, édeset,
S míg elönt a nyájas áradat,
Átvertek, mint önző védtelent.
Megszüntek az ösztön vágyai,
Hasamban sok izzó kőhalom,
Csak tudnám, hogy nem kell ártani,
Bár, mit értek az sem oltalom.
*