Szende Tünde egy nap kitévedett a tengerhez. Lábai támolyogtak, remegtek, de mégis partig húzták.
– Tenger! Te nem vagy az a tenger, akit kerestem! – kiáltotta a sötétben.
- Hogy mondhatsz ilyet Tünde? Hiszen mint Tenger, az egyetlen tenger vagyok a világon, minden ami tenger, bennem folyik össze, tengerek összessége vagyok, és ha tengerre vágysz csak engem akarhatsz a világon!
- Sok tenger van! Sok dimenzió tengere, és most nem annál a tengernél vagyok épp, amelyiknél szeretnék lenni. Bocsáss meg Tenger, mint egyetlen tenger, hogy belőled éltem, haladat ettem, vizedet ittam. És nézd meg, itt van még a csokoládé is! Belőled készült az is, és a számba veszem. Finom, mogyorós, omlós és milka. Felbontom és eltüntetem egy perc alatt, eltűnik bennem, befalom mintha éheztem volna egy hete, de Te is tudod, hogy nem éheztem már egy hete, mégsem épít fel, sőt egy órája sem éhezem, mégis olyan csokoládés leszek tőle, hogy még a ruhámat is össze fogom csokizni az arcomon és kezemen kívül, de nem maradok jóllakott, nem, nem! Még éhesebb leszek. Nem, nem! Nem Te vagy a tenger!
- Hogyan mondhatsz ilyet? Szomorúvá teszel. Idáig azt hittem, hogy a legdrágább tenger vagyok a világon, és ha más öröm nincs is ezenkívül, ékes táplálék vagyok. Elveszed az identitásomat.
- Igen! Kimondom, hogy nem ilyen tengerre vágyok, Te nem vagy tenger!
- Csak könyörgöm segíts rajtam, hogy lehetek jó tenger?!
- Megbántam már, hogy rég abban a hitben ringattak hullámaid, abban a hitben fogyasztottalak, hogy Te vagy a tenger.
- Segíts nekem! Tenger akarok lenni! Ne húzd már az időt…
- Hallgass!
- Hát hallgatok!
- Légy figyelmes és nyugton!
- Hallgatok!
- Hát imhol a történet, amit a Tengernek mondanék, mert nem találtam mást akinek szívesen elmondanám. Úgy történt minden, ahogy megéreztem, volt lány és fiú is. Most a tizenöt volt a lány, a fiú csak majd nem tizenhét. Jártak persze, nem csinálok titkot belőle. Csak, hogy most semmi sem tette híressé őket, úgy forgatták fel a világot. Meg sem haltak, végre öngyilkosok se lettek, mint Rómeó és Júlia. Senki sem tiltotta meg, hogy találkozzanak, éhezők se voltak, mégis a tilosban járta, csak mert úgy volt izgalmasabb a fiúnak az élet, de ekkor még a lelke süket volt és vak. Közel laktak egymáshoz, rövidlátó közelségben.
A lány még tizenkettő se volt, mikor először látta kit mindig is szeretett. Két háztömbnyire ha élhetett a lakótelepen. A játszótéren pingpongozott két srác, egyik volt a fiú. „Gyere játssz velünk!” Így a fiú a lányra tekintve, és olyan szép két szemet látott amilyet még soha. A lány csengő hangon válaszolt, felejthetetlenen hangon, mert már attól kezdve tudta, hogy a párját találta meg. Elszaladt. Kelletlen és vad lett azontúl, zabolázhatatlanul tiszta, és mindenkit próbára tett aki csak kételkedett benne. Övé volt az egész világ. Idősebb férfiak ölébe hullott, és gátlástalan szókimondásáért senki sem hitte el, hogy párja van. Nagyon fiatal volt ahhoz amit művelt. Ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá, és évek teltek el így, három is majdnem négy. A fiú lelke vak volt és süket. A realizmusok a lányt is próbára tették, megviseli ez a lelket, de a próbatétel bizonyítékként szolgált a hitéhez.
- Hát így nevezed a tengert? – szólt közbe a Tenger. Megszólalásának türelmetlensége volt oka.
- Ekkor még nem nevezlek Tengernek. A lényeget mondom, várj még egy picit! Egynap a fiú felfigyelt a lányra. -„Régóta tetszettél már, de nem mertelek még megközelíteni.” – mondta a fiú.
- Szokványos tiniszerelem sztori, hogy jön ez az én tengerségemhez? Partjaimon számtalan ilyen szerelem kötődött és elmosták őket a hullámaim és az eső később.
- De igen, elmosod őket, mint az Idő, ezért vagy hazug és hamis tenger nekem! Várjál, várjál, még nem fejeztem be! – mélybe súgóan visszhangoztak Tünde szavai. – Nem lehetsz még tenger így! A történt csak álom volt a valóság igaz tükörképe. Felszíne, víztükre hullámok nélkül. Igen, a fiú és a lány pont úgy szerették egymást, mint egy tizenöt és egy tizenhét éves kamasz. Pedig ekkor még, mint mondtam, a fiú lelke süket volt és vak.
- Azt mondtad a tilosban is jártak. Ez a másoktól való vagyonszerzés valamilyen formáját jelenti?
- Igen, olyan országúti rablós kalandokat értettem alatta, a fiú ezt akarta. És persze a lány csak követte, mert nem tehetett mást.
- Szóval boniésklájdosat játszottak. Na igen, ezt meg honnan szedted? Megint egy „nagyon eredeti” ötlet…
- Köszönöm, hogy közbeszóltál, kedves „nem” Tenger! Nem is tudtam volna pontosabban elmesélni! Sajnálom csak „ezt” az eredeti ötletet közölte velem a Mindenség. Jó a lány most szeretett volna kiugrani az akciókból.
- Persze, persze a nőies báj és jósági törekvések, aztán a végeredménnyel mégis csak érnek a nők is.
- Na várj, hallgass! Tovább mesélem:
- Itt elbújok a bokorban! Nem tehetek ennék aktívabb dolgot, a lelkem nem engedi. – kiáltotta a lány az országút szélén.
- Sose csinálj olyat, amit nem a szívedből tennél. – mondta fiú majdnem hazaküldte őt.
- Figyellek, a szívemből itt vagyok. Hol lehetnék máshol? Nincsenek kérdéseim!
- A fiú ügyetlen volt, hátradöfte késsel a megtámadottja. Elájult és vérzett de még élt. A lány ölelte és gyorsan cselekedett. A sofőr ölébe ugrott.
- Azonnal segíts! Könyörgöm neked! Bocsáss meg! Nekem volt ilyen „jó” ötletem. Ha nem hiszed el, hogy a fiú csak áldozat, ölj meg engem is. A felbujtója vagyok! – azzal szájon csókolta a megtámadott sofőrt. Az segített, kórházba juttatta a fiút. Senkinek sem esett bántódása-
- A fiú kómában feküdt az ágyon, de nem volt már süket és vak, a lány kereste őt, egészen közel jutott hozzá a teremben. A fiú a lelkével szólt hozzá a lányhoz:
- Egyetlenem vagy!
- Egészen égő áldozat vagyok! – és nem voltak a lánynak kérdései. A világ szíve megremegett, a tenger tenger lett, Te Tenger ekkor lehetsz igazán tenger. A lány és a fiú már világhírű volt, de nem tudtak róla. Végtelen időbe telt az áldozat, de nem kellett sokat várniuk, mindketten tudták már, hogy párok!
- Mit érnek azzal, hogy tudják, hogy párok, de elválasztják őket egymástól?
- Ó persze, így volna minden a realitások törvénye alapján. Megeshetett volna, akkor sem lett volna bánat, mert minden szenvedést békében tűrtek el, de, más törvények voltak uralkodók. Senki sem tudott hibát találni bennük. Arcuk tisztaságát mindenki ártatlannak vélte. Végül hazamentek és a lány kicsi ágyában, amiben felnőtt, összebújtak.
![_D8M0786 [800x600] (2).jpg](https://m.blog.hu/cs/csorbacsillag/image/_D8M0786%20%5B800x600%5D%20(2).jpg)
.jpg)
