A lány, aki a vérének virága volt, sugárzott a boldogságtól. Szende Tünde a foglalkozásáról faggatta.
- Angyalfényt tükrözök. – kijelentéséről korábban még nem győződött meg az alany.
- Hivatásszerűen? – vallatótiszt villámtekintete Tünde szemében.
- Igen.
- Pénzért?!
- Értelmezd úgy ahogy akarod, ez a lét alapja.
- Ez a halál földelése.
- Ne mondj ilyet drága tündér! A halál földelése, úgy érted elföldelés.
- Az élet földet érése, Földet elérése. – Szende Tünde kicsit megbicsaklott az értekezés közben.
- Gyönyörű vagyok kedvesem! Bocsáss meg, ez a titkom. Kimondom.
- Nagyon szeretlek kicsi modell, aggódom érted, csodálják a képed illatát, mert tiszta, tisztító , pusztító a fényed, ki csak pillantását teszi rád, bizsergést érez. Áldozat vagy.
- Ha tudnád kedves tündér, az életem szalmaláng.
- Félre ne érts, ne félj! Ne félj áldozatnak lenni! Porba hullasz hullócsillag.
- Milliókat fizetnek értem.
- Milliók fognak utánad halni. Angyal! Vezesd az útra kelő lelkeket. Magasabban leszel egyszer mint az óriásplakátod. Felkerülsz a kőszirt tetejére, ne kérj segítséget, hogy repülhess.
- Szeretlek.
- Szeretlek. Kérlek ne csak engem.
Elmúlik a föld, hol trappolnak a csillagok. Arcukkal hirdetik a hazugságot. Hogy hazudnak nekünk.
