Égnek a házak – vakít a távtat,
Túl nagy a város – nem leszek álmos.
Lazulva élek – lehelj ledérnek,
Dübörgő zajbaj – súgás parancs van.
Hatásom álom – nem kontrollálom
Önmagam inkább – leszek az indád.
Megcsap a bárhol érzése távol,
Idegen lettem – benned születtem.
Égnek a házak – vakít a távlat,
Horizont fülledt, fénylő homály van.
Szokatlan szavak forognak reggel,
Látom mit gondolsz – szótár már nem kell!
Így is meg úgy is sokat tudunk mi,
Megfoglak, kellesz, jól bevadulni!
Ne félj, ha bántok, élvezd és szenvedj,
Sötétebb égen csillagok mennek.
Fény ég a repdeső unalomban,