Fény ég a repdeső unalomban,Lépni kell, nem vagyok szurok,A jóság is olyan, mint a bűn volt,Lázad, lemondó, undok.*Csak futva is állhatok örökké,Nem sért az idő, csak a testLett beteg belülről, hogy szökővéVált az öröm, elveszett.*Kong az éhség a igéző láng felé,Szárnyas és megmondja ki vagy.Te nem tudtad így. Kényszerít elmédÉpnek látni mi kihagy.*