Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)
Nem tudok boldog lenniArany terek nélkül,Villanó sejtés enyhítMagány felejtésül.Fájdalmak sugár dalaSzületett meg némán,Elfojtott agyad szavaNyűgöket nyom még rám.Gyomromban gyűlik mind, mitSzégyellsz szállni hagyni,Tátongó sötét víz viszAddig, hogy tudj hatni.Kapkodsz az ön örvénytől,Aurád csak izzik,Nem baj, nem látsz sötétben,De ott vagyok mindig.Ha majd színt tudtam adni,Kérek érte nyelvet,Addig is bűn tagadni,Dicsfény vinni terhed.Vannak, kik luxust kérveNem tudják, hogy kínpad,Én küzdök, s nem kell érteMi jólétbe ringat.Sértés lenne gyémántod,Nem tisztelnéd fényem,Ha szívlelsz, ne vásároldKőből meg erényem.Nem kell se műmosolygás,S ne blöffölj, ha gáz van,Míg mások messze tolnákEzt, én erre vártam.