Legkönnyebb azt tenni, tenni és tenni,
Világ mit megkötnek el kell így vetni.
Azt hittem jótettel megtudlak venni,
S kint hagylak, hogy pusztulj, megkeseredni
áldozat valódtól.
Végre vagy, hogy nekem nem kell már menni
Liftbe szállt éterem szem szeret lenni.
Elszállok hát föléd én volnék Angyal
Rettegve tetőled égő malaszattal
áldozat voltodért.
Kedvesebb lenne ha átölelnélek,
S nem teszem, mert hiszem, így megölnélek
Értékem nem lehetsz, régen is így volt,
Csak mentél előre, nyugtalan vívod
áldozat érdemed.
Megszögez Istenem, partra hát, partra!
Tenger vagy énnekem, s ér fakaszt dalra.
Szíverem véréből készül a lelked,
Nem kaplak, nem kötlek, csak sebet ejtek
áldozat testeden.
Szögeket loptam el rég keresztfáról,
Kacagtam tettemen, csíny volt az, bátor!
Gyermekként hittem, hogy árva a bűnöm
Pedig az ittas Hold azóta bűvöl
áldozat párjaként.
Így kellett lennie, nem volt mit ennem,
Utolsó pénzemen utánad mentem.
Most már csak síromat borítják rozsdás
Halmozott kincseid, szórd ki az utcán,
Áldozat vagy vele!
Feltámadt énemet nem érti senki,
Nem hozok, nem viszek, szeretek lenni.
Időtlen tűz vagyok, hontalan máglya
Fényével védelek, s jól látod Mária,
áldozat arcú lány.
Testem, hogy testetlen, hús vagyok érzed,
Megteltem kedvemben, könny vagyok érted.
Arcodon száradok, étel a szájon
leszek, ha éhezel nász vacsorádon
áldozat én vagyok.
