Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
csak révülten színezgetek,
hogy kereslek, az csak ösztön,
végül több, mit kitervelek.
Ma rád hagyom, hogy a lejtőn
zuhanjak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
úgy ott,
noir színváltozat
az átkot
emésztem még
vad szellő is suhan
Nem az időjárás
az, aki engem vezet,
de mert az is hátrált,
tudom szerettelek.
Szívfejtést végzek.
Vérbő
sűrű szövetet hurkonként kibontok,
de, a megfejtés résztől
egyre messzebb dobtok
ti tények.
Egykor szövevények védtek,
felruháztak, ergo
most meztelen létem
becsszó,
megró.
Csak az éhség miatt élek
Árny valóság: nincs már
kielégülésem,
mi kincs,
sincs,
nagy kár!
A való valóságom
kizárt, hogy kivárja
kiverjem.
A fejemből is.
Alkottam világot, kék volt.
Meglepett benne a fény,
A napfényt nem látta égbolt
Csillagát szórta felém.
Émelygő, bizsergő hajnal
Derengett mindig nekem,
Üldöző túlerő bajban
Nem tört meg könyörtelen.
Megszoktam, hogy fáj a szívem,
És sosem lesz rózsaszín,
Bár jutna hozzád a hírem,
Leesnének könnyeim.
Teremtő vétek a létem,
Hibáim építenek,
Elvetem magam, mert féltem,
S kinőve megértenek.
V
Az élet annak adja a legnagyobb próbatételeket, aki menekülni akar előle és minden áron be akarja biztosítani a jólétét és boldogságát. A csodák viszont ott történnek meg, ahol nem is számítanak rá.
Terhességük alatt drogozó lányok szülnek teljesen egészséges, életerőtől duzzadó gyermekeket, miközben a legegészségesebben élő emberek meg meghalnak rákban. Az a lány, akit gyermekkora óta bűnözőnek néztek a környezetében, boldog házasságban él és négy gyermeknek adott életet, másokat meg hiába írattak egyházi iskolába a szülei, mégis céltalanok, depressziósak, hitetlenek, és magánytól szenvednek.
A világot nem a pénz irányítja. Ha ezt állítjuk, azzal valójában elismerjük a pénz hatalmát, a szívvel szemben, és behódolunk neki. Aki ezt állítja, és panaszkodik, mert ő nem gazdag, és alulról nézi a dolgokat, annak nem sok érzéke van a spiritualitáshoz, és nem tudja hogy, milyen erők vezetnek bizonyos anyagi javak meglétéhez, vagy elvesztéséhez. Tudom azt mondja a Biblia, hogy a gazdag ember nem juthat a Mennyek országába, mégsem mind gonosztevő az akinek pénze van. A pénz egy lehetőség, és felelősség is egyben. Ez a bibliai idézet azokra a gazdagokra utal, akik minden boldogságukat a pénzhez kötik, öncélú a pénzhez fűződő viszonyuk. Azokra a gazdagokra vonatkozik, akik képtelenek lennének búcsút mondani a pénzüknek másokért vagy alkotások létrehozásáért. A gazdagság egy dinamikus állandó, csak munkával tartható fenn. Bizony nem könnyű dolog folyamatosan, értelmes, közösséget építő célokra költeni a pénzt, felelősségteljesen, amelyek később visszatermelik a vagyont, de már úgy hogy ez az energia másokon is pozitív hullámként áramlott át. Nem megy ez mindenkinek, sőt a gazdagok közül is sokan elbuknak, vagy elfásulnak ezen az úton. Sőt a legtöbb gazdagnak az a baja, hogy nem is tudja, hogy a pénz által milyen képességek birtokosa, és a folyamatos aggódás, leterheltség, felszínessé teszi őket, életüket meg földi pokollá. A lottó nyertesek is azért vesztik el vagyonukat néhány év alatt, mert nem ismerik a pénz súlyát, és hogy gazdagnak lenni munka és foglalkozás is egyben, ami szakértelmet és professzionalitást igényel és nem csak azért mert öncélúak, akkor is elszegényednek, ha jótékonyan adakoznak.
A pénz csak egy eszköz nem a hatalom birtokosa, a belső energia egyik fizikai manifesztációja, de nem az egyetlen megvalósulás. Nincs pozitív vagy negatív energiához kötve, hiszen ez a megkötés csak a mi fejünkben létezik, egyszerre pusztíthat és építhet is. Mi döntjük el, hogy melyik világnak adunk teret, és hogy mi az amire már nincs szükség. Hogy mennyire akarunk boldogok lenni, vagy, hogy mennyire lubickolunk a panaszkodásban és az önsajnálatban depressziósan.
Ezek a dolgok nem csak a pénzben mérhető gazdagságra vonatkoznak, hanem minden egyébre amink van és amit elértünk...
