Csorba Csillag

Önérzetem titka vagy

2016.09.04. 21:35 csorbacsillag

Nem tudok boldog lenni

Arany terek nélkül,

Villanó sejtés enyhít

Magány felejtésül.

 

Fájdalmak sugár dala

Született meg némán,

Elfojtott agyad szava

Nyűgöket nyom még rám.

 

Gyomromban gyűlik mind, mit

Szégyellsz szállni hagyni,

Tátongó sötét víz visz

Addig, hogy tudj hatni.

 

Kapkodsz az ön örvénytől,

Aurád csak izzik,

Nem baj, nem látsz sötétben,

De ott vagyok mindig.

 

Ha majd színt tudtam adni,

Kérek érte nyelvet,

Addig is bűn tagadni,

Dicsfény vinni terhed.

 

Vannak, kik luxust kérve

Nem tudják, hogy kínpad,

Én küzdök, s nem kell érte

Mi jólétbe ringat.

 

Sértés lenne gyémántod,

Nem tisztelnéd fényem,

Ha szívlelsz, ne vásárold

Kőből meg erényem.

 

Nem kell se műmosolygás,

S ne blöffölj, ha gáz van,

Míg mások messze tolnák

Ezt, én erre vártam.

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal fájdalom szerelem fény szenvedés baj bűn víz arany önbizalom egyedül mélység odaadás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.