Fájó szívem önmarcangoló,
S a bűntudat belébarangoló.
Szorongó,
Szikár és kínhaló
Békét ki-beharangozó
Csengő,
És kínba tesz,
Míg csacsogva csalfán csevegsz.
Kihív e szerető,
Játékos csesztető,
Keblemen reszkető,
Érzés mi, sose tűnt.
Elmémbe sosem tűrt
Bűnt
Szeretnék irtani,
Írmagig.
Kinyírni,
Kivívni,
Kiszívni
Kaszálni
Kuszálni KÁOSZT!
„Boldog Beáta
Boldogan belátta,
Bűnben bolyongásának
Bére bánat.”
Sírni még nem bűn.
De nem érdekel senkit.
