Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Fehér gallér

2022.07.14. 21:55 csorbacsillag

img-5403.jpgBandi békésen ücsörgött a forgalmas utca egyik kávézója teraszán. A kocsiktól sem félt, pedig félt tőlük. Reggel volt, még kellemes az idő a nyári hőség előtt. Széke alatt egy kis tálkában tejecske. Már bejáratos vendég volt helyen. Ellenállhatatlanul cuki pofácskájával mindenkit levett a lábáról. Bundája cirmos-fehér volt, arcánál szabályos elválasztásban a két szín. Nyakánál fehér gallér, lábai is fehérek, nózikája babarózsaszín. Kerekded alkata ennek ellenére, a rámenős dumájával és sírós hangjával bárkivel el tudta hitetni, hogy éhező és gazdátlan.

A kávézóban mélázva átgondolta aznapi teendőit. 9 óra tájban kezdi Julcsi néni főzni kezdi a húslevest, és finom falatokkal várja őt. Ott elnapozgat délig az udvaron, Imre bácsi simogatja közben. Aztán kezdődik az ebédidő, meglátogat pár éttermet, mindig akad neki a maradékból. Délután alvás a meleg motorháztetőkön, közben pózolás és szelfizés a járókelőkkel. Este elmegy a telepre, ahol mindig van ingyen kaja pár környékbeli nő jóvoltából.

A telep felé érve valami furcsa bizarr érzés fogta el. Már egy hete nem járt itt, valami megváltozott. A placcon nem volt senki, pedig etetési idő van. Csak Belfegor jött üdvözölni őt, szeme gennyesedett, tüsszögött, fekete bundája köpött, csontjai látszódtak.

  • Hé, haver! Jószándékból mondom, jobb, ha nem eszel a kajánkból! Kitört a leukózis járvány. A legtöbben elpatkoltak. Én is haldoklom, de még tartom magam. Jobb kaja kéne... – Bandi először megijedt tőle, de aztán ötlete támadt.
  • Tudok egy nagyszerű norvég lazac beszerző helyet! Lefogadom, hogy még álmodban sem ettél olyat! Ha teszel nekem egy szívességet. A te testalkatoddal még könnyedén bemászol a bukóablakon!
  • És mi lenne a szívesség?
  • Van egy gazdám, Fruzsi, régen még a szerelmével üldözött, akkor még rendesen minden délután hazamentem, de ez neki nem volt elég, és pár hónapja befogadta Cirmit is! Azt hitte, majd összehaverkodunk, de engem már nem érdekelnek a csajok, főleg amióta az előző gazdám, szintén „szeretetből” megfosztott bizonyos részeimtől, aztán meg 4 hónapig egy sötét garázsban tartott, karanténban, mikor kiderült, hogy FIV+ vagyok, hogy nehogy elkapjak valamit a többiektől, amibe én bele is halhatok! Borzalmas idők voltak! Akkor lettem klausztrofóbiás, Fruzsinál sikerült kiharcolnom, hogy éjszakánként ki engedjen az utcára, de most már délutánonként sem tudok hazamenni, mert ott van az a hülye kis kurva! Szóval meg kéne fertőzni, egyél bele a kajájába, hogy kinyiffanjon, és haza tudjak menni!
  • - Nem nagy ügy! – válaszolta a fekete, és némán követni kezdte Bandit. A ház bejárata előtt Bandi meghagyta, hova kell menni, majd fekete gyorsan be sliccolt az első ajtónyitásnál. Bandi meg a pinceablakon keresztül jutott be az udvarba. Fruzsiék épp szellőztettek, ezért nyitva volt az ajtó, így a fekete óvakodva bement. Cirmivel baráti hangot próbált megütni, de a nőstény Belfegor láttán felborzolta a hátát, nem volt neki szimpi, erre a fekete kergetni kezdte. Cirmi beszaladt a fürdőszobába, felugrott a kád szélére, aminek csúszósságát már ismerte, így nem esett bele az éppen fürdésre előkészített melegvízbe. Belfegor viszont erről nem tudott, és belezuhant. Lélekszakadva kezdett kalimpálódzni, szerencsétlenül prüszkölt, fulladozott, és a csúszós falon már nem volt képes kimászni a kádból…

Cirmi a zajra és fröcskölésre ijedtében kirohant az udvarra. Bandi, mérgében, hogy az akció nem sikerült, fújva és morogva kergetni kezdte Cirmit, de az felszaladt a 2. emeletre. Aztán fel a lépcsőkorlátra, aztán le, aztán ki a gangra, aztán tett néhány kört a gangon, aztán felugrott a korlátra is. Bandi mindvégig követte, de már nem volt hozzászokva az ilyen hosszantartó testedzésekhez, igy mikor a gang korlátra ugrott, megcsúszott. Kibillent az egyensúlya, egy darabig próbált kapaszkodni, de végül mélybe zuhant.

Baja is eshetett volna.

De macska volt!

Szólj hozzá!

Címkék: humor novella történet cica macska gyilkosság thriller pszichopata elpusztítás

PARAméterek

2016.07.09. 15:40 csorbacsillag

dsc_0494_2.JPG*$
Amikor először beültem mellé a kocsi, már abban a minőségemben, hogy a nője vagyok, ártatlan tekintettel rám pillantott.
-Ugye téged is csak a pénz érdekel? - kérdezte szégyenlősen. Mit volt mit tenni visszakacsintottam az övéjénél csak színében különböző szemeimmel. Nem csak a szemünk, egész testünk, paramétereink, (néha paráink), és formánk is hasonlított, mintha csak testvérek lettünk volna. - Mint engem. - folytatta, és lesütötte a szemét szemérmesen. Abban a pillanatban a szexet nem tartottam különálló fogalomnak a pénznél. Ő szívesen fel is cserélte a kettőt. Látszólag attól élvezett el, hogy látja, hogy hogy költöm el gondolkozás nélkül a pénzét. 
Kapcsolatunk végén, öt hónap múlva ezt mondta nekem: - Engem csak a tested érdekel. - Nyugodtan kacsintottam vissza. 
-Engem is. - feleltem, mert semmi más nem kötött már hozzá, csak a testiség. Azóta se kívántam senkit úgy rajta kívül. Ekkorra pénzköltésből már valódi költészet lett.
Kapcsolatunk közepe táján ököllel vertem a bejárati ajtaját hajnali fél 6-kor sírógörcs közben, épp úgy mint két évesen az üvegajtót, mikor szüleim bezártak a szobámba. Azóta nem bízom meg bennük. Benne se bíztam. Hiába szeretet, mégis gyűlölt és rettegett tőlem, akár a szüleim, kiszámíthatatlan épp melyik verzióban futtatják lelki programjukat. 
A baj, hogy senki szeretetében sem bízom. Attól tartok, hogy egyszer hátamba vágja a kést, mikor nem számítok rá.
Konkrétan megőrültem tőle. Ha nem lettek volna világmegváltó terveim, és nem lettem volna benne biztos, hogy nem ő az igazi, szívesen lettem volna a drogos kurvája, és lelkes családanya, aki csak a szeretettel törődik. Avagy sosem takarít, sosem aggódik, ebédet meg végképp nem főz. A gyerekek csak azért kellenek, hogy legyenek játszópartnereim örök gyerekként. Neki meg azért, hogy szaporítsuk a tiszta magyar vérét. Bevallottam neki, hogy három nyolcad részben az ősei német származásúak voltak. Erre húzta a száját. Akkor azt mondtam neki viccből, hogy "ja és zsidó"! Ezen teljesen kibukott.
-És ezt csak most mondod? - kérdezte. Nem értette a poént. 
-Na és mi lenne, ha zsidó lennék?
-Hát az nem lehet... - motyogott, mint egy meghibbant. Ezek után, már feleslegesnek tartottam a magyarázkodást, hogy "nem vagyok zsidó, nyugi!" Akkor már késő volt rájönni, hogy egy kibaszott náci. Olyan szinten tudott hazudni, hogy elhittem. Liberálisnak mondta magát és drogozott, de belül kínozta a bűntudat. Ezért először nem volt képes megdugni. A hazugságai miatt egy idő után kénytelen voltam megverni. Attól kezdve volt szex.  Ököllel már nem az ajtót, hanem a hátát vertem. Olyan kis geci volt mindenkivel, hogy élveztem, hogy megérdemli. Meg ő is ezt akarta. 
Azt hittem meg tudom neki tanítani a szeretet. De elmenekültem. Mielőtt végképp eszemet vesztem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet szex emlék test pénz őrült őszinteség pszichopata vadság

A pszichopata

2014.04.14. 08:00 csorbacsillag

Ó, hát nem is tudom miért pont a pszichopátia jutott elő eszembe a személyiség deformációk közül...

De tudom!Untitled.png

Azért mert egy ilyen ember áldozata vagyok, aki fáradhatatlanul épp próbál bemocskolni a minél több ember előtt, azt remélve hogy majd ezáltal az egész életemet tönkreteszi.
De nézzük csak, milyen is egy pszichopata. A wikipédia információi szerint ez egy örökletes betegség, amit röviden így lehetne leírni: Nem szeret, nem szorong, nem tanul. És gyógyíthatatlan.


Ez nem túl biztató a számomra. Különösen azért nem, mert gyermekkorom óta foglalkozok a lehetséges gyógymódokkal. Érdeklődéssel figyeltem az olyan osztálytársaimat, akik szerintem pszihók voltak, általában elkényeztették őket. Főleg az tűnt fel nekem: nem értettem, miért nem képesek természetes szeretni. Igen, itt az első pont: a pszichopaták arról ismerhetők fel, hogy bár próbálhatnak szerethető képet mutatni magukról, és kísérletet szeretetre is, de valahogy sosem érnek célba. Az (volt) a vágyam, hogy megtanítsam őket szeretni. Ehhez a szívcsakrájukat kéne valahogy kinyitni. Ha esetleg azt hiszik szeretnek, akkor azt is csak az agyukból teszik. És az agyuk általában jó, úgy látszik ismerik a világot, úgy gondolják sokat tudnának segíteni mindenkin, átlátnak minden élethelyzetet, az vélve, hogy azaz erényük, hogy túl tudnak lépni félelmen is. Ezért állapíthatták meg a pszichókról, hogy nem szorong. Egy pszichopata igazán sikeres tud lenni, remek, vonzó képet mutat magáról, de valahogy mégis kishitű és önbizalomhiányos marad. A válasz erre egészen egyszerű: azért mert a szeret befogadása az egyetlen siker! Sérültek, mintha valami fogyatékosságuk lenne, a pszichók ezért érzékenyek és hisztérikusak tudnak lenni. Érzelmi gátlástalanságukból következően meg úgy érzik ők az egyetlenek a világon, akik szenvednek.
Érzelmi gátlástalanság: Nem szorongnak, avagy gátlástalanok, de ne hogy összetévesszük ezt a gátlástalanságot egyéb gátlástalansággal! Nem úgy gátlástalanok, mint az exibicionista emberek, például nem mennének ki meztelenül az utcára, hanem úgy gátlástalanok, hogy bárkit képesek szurkálni, megsérteni, érzelmileg tönkretenni, megzsarolni, megszégyeníteni, birtokolni, anélkül hogy valamiféle lelkiismeretfurdalásuk lenne.
És hogy nem tanulnak? Hát ezért. Az emberek a hibáikból tanulnak. De ők nem.

(Akkor holnapra írok egy elemzést az önbizalomhiányról.)

1 komment

Címkék: lélek őrült pszichológia pszichopata lélektan

süti beállítások módosítása