Piros-fekete pacnik,
Titkolok valamit,
Kényszeres vagyok,
Veszek egy lapot,
Nem nyert ez sem,
Letettem.
Darabossá tettek az ünnepnapok
Az üveges pikkelyek behálóztak
A kétszínűség drogos fázisain át
Ellensége lettem önmagamnak.
Kezem tik-tak ütemekre sárt dobál csak,
És az éles hormonok felvágják a hasam.
Inkább visszamegyek játszani.
A függés felszabadít,
Törődés helyett,
Egymás fedésében,
Fekete-piros pöttyök.
Meg kell tanulnunk nem mások által megítélni önmagunkat. A közvélemény a nagy számok törvénye alapján könnyen rámondja valamire, hogy önpusztítás, de ez még a legártalmasabb dolgok esetében se igaz mindenkire, mivel vannak emberek, kiknek épp az adatott a sorsában, hogy megéljék ezeket a dolgokat. Azért se kell nagyon dobálóznunk az "önpusztítás" szóval, mivel rengeteg "nem önpusztító, józan" embert ismerek, aki önpusztító, és szép lassan elhal, mert egész életében olyan munkát végzett, amit szívből utált, (vagy csak simán ügyvéd volt:P Esetleg politikus!) mások meg egész életükben szívből szívnak, és majd kicsattannak az örömtől és életerőtől. (Ez persze nem minden emberrel van így, rám sokkal rosszabbul hatna a fű.)
Szóval összefoglalva: drogozni, kurválkodni, alkoholt inni és bányában dolgozni önpusztítás! Kivéve azoknak az embereknek, akiknek ezek a dolgok/tevékenységek adják a legnagyobb örömöt, elégedettséget, önszeretet, (ami nem azonos, hanem ellentétes fogalom az önzéssel!) és küldetésük beteljesítését az életükben.
A rossz vagy jó fogalma csak azon múlik mennyire tudsz valóban szeretni valamit és valakit.
***
