Unalmas lett volna titkok nélkül élni,
Szándékomban állt határokra lépni,
Szédített a mélység, mint bátortalanság,
Nem volt természetem, bennem izgatott láz
Kezdett ébredezni, egy darabig talpam
Zsibbadt olyan furcsán, majd szemben és karban
Észleltem a romlást, bontott rendet, polcot,
Rés nyílt meg a padlón, s minden szó beomlott.
Szaladtam máshova, hol emberek voltak,
Jé, de ott is lyukak, átjárókból nyúltak
Felém, és naivan estem szenvedélybe,
Teljesen más vagyok, hogy lesz ennek vége?
Azt mondják, a tudat módosulhat itt-ott,
Ti “ismerd meg magad” szent szövegből szívtok,
Lehet, csak veletek vagyok ilyen züllött,
Rendi voltam otthon, ‘asszem’, mint egy szűz tök.
