*
*
*
Beleugrottam,
önmagamtól védve
könyörtelennek tűnt
lazaságomba.
Az ütemek nem tudtak vezetni a szépre.
A mocsok hologram
fény sáfrányok csokra.
*
*
Mindent összekuszált
a felismert hiátus.
Sikérekben gazdag roncs szépségem tükre.
Méricskél engem egy belső Pilátus,
bevetem magam e magtalan ügybe!
*
*
Leszek olyan kedves,
mint a vágóhídi borjú,
Így hiszel majd nekem, berakva a szádba,
részekre szakítva leszek egy jobb sorsú
közösségi termék,
és nem csak önmagam bábja.
Fábián Franciska