Bandi békésen ücsörgött a forgalmas utca egyik kávézója teraszán. A kocsiktól sem félt, pedig félt tőlük. Reggel volt, még kellemes az idő a nyári hőség előtt. Széke alatt egy kis tálkában tejecske. Már bejáratos vendég volt helyen. Ellenállhatatlanul cuki pofácskájával mindenkit levett a lábáról. Bundája cirmos-fehér volt, arcánál szabályos elválasztásban a két szín. Nyakánál fehér gallér, lábai is fehérek, nózikája babarózsaszín. Kerekded alkata ennek ellenére, a rámenős dumájával és sírós hangjával bárkivel el tudta hitetni, hogy éhező és gazdátlan.
A kávézóban mélázva átgondolta aznapi teendőit. 9 óra tájban kezdi Julcsi néni főzni kezdi a húslevest, és finom falatokkal várja őt. Ott elnapozgat délig az udvaron, Imre bácsi simogatja közben. Aztán kezdődik az ebédidő, meglátogat pár éttermet, mindig akad neki a maradékból. Délután alvás a meleg motorháztetőkön, közben pózolás és szelfizés a járókelőkkel. Este elmegy a telepre, ahol mindig van ingyen kaja pár környékbeli nő jóvoltából.
A telep felé érve valami furcsa bizarr érzés fogta el. Már egy hete nem járt itt, valami megváltozott. A placcon nem volt senki, pedig etetési idő van. Csak Belfegor jött üdvözölni őt, szeme gennyesedett, tüsszögött, fekete bundája köpött, csontjai látszódtak.
- Hé, haver! Jószándékból mondom, jobb, ha nem eszel a kajánkból! Kitört a leukózis járvány. A legtöbben elpatkoltak. Én is haldoklom, de még tartom magam. Jobb kaja kéne... – Bandi először megijedt tőle, de aztán ötlete támadt.
- Tudok egy nagyszerű norvég lazac beszerző helyet! Lefogadom, hogy még álmodban sem ettél olyat! Ha teszel nekem egy szívességet. A te testalkatoddal még könnyedén bemászol a bukóablakon!
- És mi lenne a szívesség?
- Van egy gazdám, Fruzsi, régen még a szerelmével üldözött, akkor még rendesen minden délután hazamentem, de ez neki nem volt elég, és pár hónapja befogadta Cirmit is! Azt hitte, majd összehaverkodunk, de engem már nem érdekelnek a csajok, főleg amióta az előző gazdám, szintén „szeretetből” megfosztott bizonyos részeimtől, aztán meg 4 hónapig egy sötét garázsban tartott, karanténban, mikor kiderült, hogy FIV+ vagyok, hogy nehogy elkapjak valamit a többiektől, amibe én bele is halhatok! Borzalmas idők voltak! Akkor lettem klausztrofóbiás, Fruzsinál sikerült kiharcolnom, hogy éjszakánként ki engedjen az utcára, de most már délutánonként sem tudok hazamenni, mert ott van az a hülye kis kurva! Szóval meg kéne fertőzni, egyél bele a kajájába, hogy kinyiffanjon, és haza tudjak menni!
- - Nem nagy ügy! – válaszolta a fekete, és némán követni kezdte Bandit. A ház bejárata előtt Bandi meghagyta, hova kell menni, majd fekete gyorsan be sliccolt az első ajtónyitásnál. Bandi meg a pinceablakon keresztül jutott be az udvarba. Fruzsiék épp szellőztettek, ezért nyitva volt az ajtó, így a fekete óvakodva bement. Cirmivel baráti hangot próbált megütni, de a nőstény Belfegor láttán felborzolta a hátát, nem volt neki szimpi, erre a fekete kergetni kezdte. Cirmi beszaladt a fürdőszobába, felugrott a kád szélére, aminek csúszósságát már ismerte, így nem esett bele az éppen fürdésre előkészített melegvízbe. Belfegor viszont erről nem tudott, és belezuhant. Lélekszakadva kezdett kalimpálódzni, szerencsétlenül prüszkölt, fulladozott, és a csúszós falon már nem volt képes kimászni a kádból…
Cirmi a zajra és fröcskölésre ijedtében kirohant az udvarra. Bandi, mérgében, hogy az akció nem sikerült, fújva és morogva kergetni kezdte Cirmit, de az felszaladt a 2. emeletre. Aztán fel a lépcsőkorlátra, aztán le, aztán ki a gangra, aztán tett néhány kört a gangon, aztán felugrott a korlátra is. Bandi mindvégig követte, de már nem volt hozzászokva az ilyen hosszantartó testedzésekhez, igy mikor a gang korlátra ugrott, megcsúszott. Kibillent az egyensúlya, egy darabig próbált kapaszkodni, de végül mélybe zuhant.
Baja is eshetett volna.
De macska volt!
Akkor még délután volt, és még csak elszórtan piknikeztek a fiatalok az Akvárium körülötti réten. Tünde türelmesen várta az estét. Szemügyre vette az embereket, és figyelte a tó vizét. - Nagyon érdekes, ebben a tóban ugyanis nincsenek aranyhalak! - állapította meg. Viszont a tó vizének színe teljesen elvarázsolta, ilyet még sosem látott azelőtt. A víz szivárvány színekben tündökölt, és ez a kedvenc italára, a szivárvány szörpre emlékeztette. Azon is elgondolkodott, hogy ez vajon azt jelenti, hogy az emberek is tudnak erről az italról, mert ő korábban azt hitte, hogy ez csak az ő világában létezik. Ahogy üldögélt ott, a rét zsúfolásig megtelt zsibongó fiatalokkal, és be is sötétedett. Várta, hátha akad köztük olyan személy, aki szeretné, hogy teljesítse neki a három kívánságát, de senki nem vette észre különösebben a lányt. – Vajon milyen szertartásra készülhetnek itt ennyien? – kérdezte magában. Ekkor vette észre, hogy az emberek áldozati adományokat is hoztak magukkal. Ha nem is szivárvány szörpöt, de különböző színekben tündöklő italokat fogtak a kezükben és fogyasztottak el. A legtöbbjüknél egy aranyszínű folyadék volt, aminek még habzott is a teteje. Szende Tünde szerint ennek volt a legszebb a színe.