*****
A polcokon sok sorban
eldobható szó van
elemes a fényűzés
a sóvár csillámporban
ékes, mégsem nemes
az ár csak időleges.
a halált leárazták
vennék hármat aztán…
Ja nem! Maradnék még épen,
szóval „Bocs, nem kérem azt mégsem!”
az élet utángyártott
és csak utált unalmat hoz
rossz, drága és silány,
de az önbizalomhiány-
-ból bezzeg van minőségi termék,
de nem kell ilyen kellék,
csak kacat lenne otthon
mibe úgyis belebotlom.
De a szóbolt nyújt még mást is
póz bot szelfit, szmájlit
van hastag, tik-tok,
tinder titkok,
de a vásárlási inger
nem hoz lázba itt, per
pillanat,
olyan szó kell, ami izgat,
Siker, bor, pénz, esetleg illat?!
A csokoládé
szó már olyan émelyítő
Ahogy minden édesség rokonáé
Fals és hamis
De mi is, mi is
kellene?
Ami kielégítő?
Hát ő
*****
Az ember életébe előforul, hogy elérkezik az a pillanat, amikor bevásárlásra "kényszerül". A bevásárlás igen bonyolult feladat, ha azt nézzük, hogy szinte mindent meg szeretnénk venni, de pénzünk rá szinte egyátalán nincs. Erről elmélkedve a pultok között eszembe jutott, hogy miért csak akkor fényképezünk le valamit, ha az valami fontos dolognak tűnő valami. Miért nem lehet fényképezni például bevásárlás közben? Pedig milyen praktikus dolog. Az ember vásárlás közben fényképezik, így jól telik az idő, szórakoztató és kellemes!
Jújj, és árulnak barackot! Milyen gyönyörű! Milyen finom! (lenne) Mindjááárt beleharaaapnék! úúú, ÁÁÁ ezer forint kilóóójaaaa??? Na nem, persze, természetes, hogy nem veszek! Dehogy! Semmi esetre sem...
eggyőződésem, hogy csak azért rakják ki ezeket a méregdrága, nagyszemű, déli szőlőket, hogy a szegény és kissé már éhes bevásárlók arra menvén lecsípjenek róla egy szemet. Erre tökéletesen megfelel...!
