Nem vagyok türelmes,
Káprázat a napom
Pedig nem füveztem,
Belehervadok,
Arcom meszelt hegkupac,
Hagyom
Minden reggel,
Látens simítások
Hajhabok,
Ingert imitálok,
Tárgyak tengere
Szitkozódik
Törődni kellene
Veletek
Ti akarnok csürhe,
Sokk van belölle
És én...
itt ülök
Tűrve
Mondtam, hogy nem vagyok türelmes!
*
Türelmetlen vagyok, mégis mindig kések,
Könnyebb dolgaimtól bódulatba térek.
Elválnék magamtól, de csak magamban bízok,
Megszerethetnek, mégis jött a szítok.
Távolról voltam jó sziget képzeletben,
Most már mindet értek, lüktet az eremben.
Amit egyszer tudtam, újra el kell érni,
Állattól tanultam a jelenben élni.
*
*
Türelmetlen vagyok, mégis mindig kések,
Kötött dolgaimtól, bódulatba térek.
Elválnék magamtól, de csak magamban bízok,
Megszerethetnélek, de jött előbb a szítok...
*
Mély nyomás a mellben, sosem voltam jobban.
Békességről papolsz, de nem tudom, hogy van
az ilyesmi másnál, mert nem tanították,
Egyszer újra élek, nem csak papírokká...
*
*
*
Gömb alakú formaként adom meg az Univerzum képletes mását.
Valamit jobban akarok tudni.
Ez redukálja a türelmemet.
Minél többet tudok, annál több fájdalom receptorom van.
Annyira sok lehetőség van az életben, hogy egyre mániákusabb vagyok.
Birtoklási vágytól lüktetek, de ha nem akarnék ennyit tudni, sokkal több mindent értenék.
A mindentudás megérintett,
Nem létező léhaság.
Ha elhiszed, hogy elvagy benne,
Átlépsz más hüvelyporán.
