*

Alkalmanként alkohollal alkotok,

Áldozatos albatroszi állapotban,

Alvilági, alantas, alpári álmokon

Általlendülve,

Álságosan alázatos ábrázattal,

Aldiba akartam menni

Autóval.

* 

Mint a csúnya albatrosz fióka,
Ki szárny szegve élt parton mióta
emésztve szülei
erényét, s bünteti
őket, mert kell neki… az út,
hol keltheti a bút,
mi csókba szorult,
szem-be-komorult,
Nem tudva, hogy kiderül,
Lidérc dactól menekül,
S vert anyjától kirepül,
…
Szerette őket egyedül,
Végtelenül.

Sebekből égő egyszerű szent vallomás,
Nem lesz ez érett nagyszellemű alkotás,
Csak transzban látott látomás
Fejemben kínzó rút öröm,
Torkomat vízzel öntözöm,
Mert ezt kívánja ösztönöm,
Ledobva mézes köntösöm,
Mert nem vagyok kedves, nem vagyok szép,
Látva leszek én a tiéd,
Merőben új, merőben álnok,
Tétlen szívvel eléd állok.

Nihilbe írás, elég a szó,
Stílustalan hal a való,
Siket siker,
Visz el! Sugallsz,
Céltalanul égő kudarc!

Albatrosz lány volt légben,
Csillagokra nézve szépen,
De hazudtatok!
Hazudtatok!
Hazudtatok,
Nékem.
 

*

Illeg-billeg porban,
Nem találja helyét,
Megszédül, majd újra,
Kitárja a kezét.

Hosszú szárnyaival,
Egekben elrepül,
Hűs vizek felett,
Felhőkön megül.

Albatrosz vagyok,
Albatrosz a szemem,
Csak repülni vágyok,
Csak fel, fel!

*

"Az élet oly kegyetlen!"

Az albatrosz nehezen boldogúl a szárazföldön...

Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak
Túl_sokat_néz_csak 

*